–

Arról sem én tehetek, hogy ő lett a szerkesztőm, gondolom, erről a Kriszta tehet. Egyszer csak kész tények elé állított, hogy mostantól a szentesikukacra küldjem a gondolatcsomagjaimat. Így hát lett nekem egy virtuális bűnbakom, pedig akkor még nem is tudtam, hogy januárban született a kis bárányka.

Amúgy e-mailben is elég jó fej a Szentesi, egy idő után kedvem lett vele barátkozni. Erről is ő tehet. Mármint, hogy jó fej, annak ellenére, hogy a Szentesi.

És hogy még e-mailben is az. Meg, hogy lett egy virtuális barátom, aki néha cseszeget, hogy hol van már a cucc, úgy szerkesztgetne rajtam egy kicsit.

Mert arról is ő tehet, hogy nem ismer eléggé, és nem tudja, hogy nekem mindig hazudni kell, ha határidőt ad, mert az tutifix, hogy én később fogom küldeni. Ha szerencséje van, akkor csak pár órával, ha nem, akkor gondolhatják újra az egész heti tervet. Szóval, ha tőlem szerdára vár valamit, akkor az kizárt, hogy londoni idő szerint szerda éjfél előtt beérkezik a szentesikukacra. Szóval nem én vagyok késős, hanem pontatlanul határozzák meg a végső időpontot.

A Szentesi mindig hatkor kel, mint a Barni. Na, ez engem speciel totál kikészít, mert szerintem egyáltalán nem nekem kéne korábban lefeküdni este (már az is fejlődés lenne, ha éjfél előtt sikerülne), hanem nekik kéne tovább aludniuk. Mert szerintem a Szentesi ébreszti fel a Barnit valami boszorkányos telepátiával, hogy engem idegesítsen. Szóval a Szentesi-félék változzanak meg, mert tovább aludni jobb... és kész. Nekem meg mindig igazam van. Ha nem, arról más tehet.

Arról is a Szentesi tehet, hogy a testzsírszázalékom sokkal magasabb, mint amennyivel jól érzem magam. Mert szerintem nekem akkor kezdett el nőni a seggem  lipidjeim száma, amikor neki elkezdett csökkeni. Mert neki biztos könnyű, nekem meg nehéz. Meg különben is, nem is néz ki olyan jól, meg túl piros a szája, túl fekete a haja, és hogy néz már ki az a lakkcsizma!

Ugyan már, Szentesi! Miattad vagyok kövér. Sajnos szorít a gatya határidő, úgyhogy nem tudok eleget agyalni ahhoz, hogy pontosan meg tudjam fogalmazni, miért, de nyilván ő tehet róla, hogy nem bírok elindulni futni… meg csökkenteni a szénhidrátbevitelemet. Ja, tudom már! Mert még nem írta le, hogy számolja a szénhidrátokat! Nyilván ez az oka mindennek, hogy nem írt eleget az életmódváltásáról.

A Szentesi túlélte a rákot. Kétszer. Szóval olyan erő van benne, amitől az összes kivetített frusztráció lepattan róla.

Ő a WMN legélesebb nyelve, a közösségi média legnagyobb tenyere, aki úgy osztja a komment-pofonokat, mint más a hülyeséget.

Szóval értem én, hogy kell nekünk a „hibáztass mást” világnap, mint egy falat kenyér, mert ha nem lenne ez az ostobaság, akkor sokkal többször kéne magunkba nézni, önvizsgálatot tartani és önkritikát megfogalmazni, ami bizony kellemetlen, de én inkább mégis a Szentesit hibáztatnám ünnepelném ma. Mert ő bírja. Ha valaki, ő nagyon bírja. Az ünneplést... persze. Meg a Szentesitől jobb a világ, mások hibáztatásától viszont sokkal szarabb, úgyhogy Isten éltessen, Szentókám!

(Szerintem még soha senki nem írta le ennyiszer, hogy Szentesi)

Pásztory Dóri

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van