-

1. Mert annyira hideg van, még annál is jobban

Nem vagyok egy (nagyon) fázós típus, sőt fókazsírraktárom is van bőven (sajnos), de télen valahogy mindig előjön a majd megfagyok érzés. Lehet akármilyen vastag a kesztyűm, az a röpke ötperces biciklitúra, amit naponta megteszek az iskola és a melegséget árasztó otthonom között bőven elég ahhoz, hogy szétfagyjon az összes ujjam. Mind a tíz! Meg oké, persze, öltözzek fel rendesen. Én szoktam. Vagyis igyekszem, de hát tudjátok, milyen hülyén nézek ki pufikabátban? Mint egy szumós. Na, ezért nincs is pufikabátom, elég pufi vagyok anélkül is. De mondjuk, legyen szó csak a kötött felsőkről; amíg fel nem veszem, addig nagyon szép, nagyon király, minden nagyon szuperságos. És rajtam? Vannak ezek a vicces képpárok: elképzelés vs. valóság. Na, azok közül én vagyok a valóság. Azért, hogy valami pozitívat is mondjak, a téli bakancsokat nagyon szeretem. De mivel ez nem elég indok, hogy megszeressem a telet, kérem vissza a napocska melegét!

2. Mert félév

tanari

Mondjuk, a félév iránt meglehetősen ambivalens érzelmeket táplálok. Elmondhatatlanul örülök, hogy már eltelt a tanév fele (éljen, éljen!) – és most mindenki tudja, hogy következni fog egy de… DE hihetetlennek tartom, hogy a tanárok igen nagy százaléka ilyenkor változik át anya- illetve apatigrissé, és egyre csak azt próbálja bizonygatni: mennyire, de mennyire törődik velünk; szeretné, hogy jó jegyet vigyünk haza. Ehhez, ugye azért valamit nekünk is kell produkálni. Gondolok itt hatalmas nagy dolgozatra, naaagyjegyes felelésre, plusz pontot érő prezentációra. A kedves tanár néni/bácsi mindezt (idő szűkében) a félévet záró értekezlet előtti négy napban gondolja véghezvinni. Nem is lenne ezzel baj, ha egy vagy két ilyen személyről lenne szó. Viszont a tanáriban valószínűleg valami ilyesmi zajlik le (lásd kép). Nem mondom, kialakulhat máskor is ilyen extrém helyzet, de félévkor, január közepén (ami nagyon tél!) tuti. Annyira, mint karácsonykor a Reszkessetek betörők!.

3.  Mert téli szünet = karácsony (szeretet, boldogság, család, EVÉS), szilveszter (buli, haverok, tűzijáték, EVÉS)

És nekem ne mondja senki, hogy nem. Mert de. A boldogság persze amúgy is adott, mert ugyebár evés = boldogság. Meg általában a családdal eszik az ember vagy a haverokkal valami buliban. De azért mégiscsak az evésről szól minden. Ott az a sokféle csábító szaloncukor, vagy éppen már a negyedik adag mézeskalács sült ki, mert olyan mohó volt a társaság, hogy szenteste előtt mind elfogyott. A nagy közös kajálásokról meg ne is beszéljünk! Mennyi kalória, szent ég! Ahogy Borcsa is megmondta: ember küzdj és hízva hízzál! Végül minden ember tragédiája ez lesz: a zsírszövet lerakódásának gonosz törvényei alapján előbb-utóbb közvetett következménye a sok zabálásnak, hogy az ember lánya nem fér bele a régi holmijaiba. Sőt! Már azokba sem, amiket a Jézuska hozott neki. Hiszen a fölösleges kilók előszeretettel kúsznak fel ilyenkor. És lám-lám, már pufikabát sem szükséges ahhoz, hogy az úgy nézzünk ki, mint egy erős testalkatú szumó birkózó.

4. Mert a téli sportok a legkevésbé sem valók bénáknak

Monday-Bambi-Falling_thumb2

Én pedig köztudottan béna vagyok. Tudniillik, egyszer volt a lábamon görkori, annak is mi lett a vége? Már az első pillanattól kezdve olyan voltam, mint aki az anyatejjel szívta magába a tudást. Hát persze, egy csúnya esés következtében eltörtem a csuklómat, és nem tudtam elmenni a táncos fellépésre. Azóta sem próbáltam a csodaszerkentyűt. Nos, talán így már érthető: eddig miért csak a legvadabb álmaimban fordult elő, hogy világhírű jégtáncosnő vagyok, akinek meg sem kottyan három piruett egymás után. A snowboardot vagy a síelést pedig hadd ne magyarázzam! Overáll + pufi kabát + csúszásveszély + dimbes-dombok + én = totális káosz visítással. A futáshoz legalább nem kellenek különleges skillek. Csak egy pár jó futócipő és szép idő!

5. Mert sötét van

telsotet

Reggel, mikor felkelek, többnyire sötét van (és nem csak azért, mert a napocska besértődött, és itt vidéken már vagy három hete nem hajlandó előbújni …). Kora este, mikor hazabattyogok a suliból, akkor is többször van sötét, mint világos. Körbenézek; kopasz fák, köd, sár. Ha esik is némi hó, hipp-hopp, latyak meg lucsok lesz belőle. Csak nehogy depressziós legyek... Azért persze otthon ülni a világ legkényelmesebb foteljében, és forró csokit szürcsölve olvasni a kedvenc könyvünket, na, az nem rossz időtöltés, ezt aláírom. De kedves tél, még mindig nem győztél meg! Bocs, Borcsa, én alig várom a tavaszt!

Deli Csenge

Kép: Flickr, valamint ITT, ITT és ITT

GIFek forrása ITT, ITT