„Mennyi emlék és mennyi remény" – 9 idézet Karinthy Frigyestől
Nélküle a magyar nyelv nem lenne olyan csodálatos, amilyennek most ismerjük. Ha nincs Karinthy, egy sor dolgot talán képtelenek lennénk a nevén nevezni; nem tudnánk „halandzsázni" vagy épp „magyarázni a bizonyítványt." És mennyi mindent kaptunk még tőle! Kifogyhatatlan humort, öniróniát, Micimackót, a képességet, hogy ne vegyük magunkat olyan véresen komolyan. Még akkor is, ha néha egészen megfeledkezünk róla. Legalább ma semmiképp ne tegyük, mert Karinthy Frigyes ma volna 128 éves. Születésnapján kedvenc idézeteinkkel emlékezünk rá.
Egy költő barátom, kissé tág értelemben, azt magyarázta, hogy „magamat keresem." Igen ám, de akkor ki az a magam és hol találom meg a sok közül, akiket itt vagy ott felfedezek, miről ismerem meg?
Utazás a koponyám körül
József Attila: Pünkösdi kolbász
Mennyei kolbászok
Döfölődtek szívesen,
Gyémántlencsét rágott
Két fúrása szívemen
Hóttig heverészek,
Egyszer se hibázok,
Hótom után angyalokkal
Vígan parolázok.
Így írtok ti
Az ember igazság és igazságra való törekvés nélkül másoknak és önmagának haszontalan, fájdalmas nyomorék, elvetélt élet, koraszülött, rossz álom, lidércnyomás, jajgató és ásító lyuk az élet testén.
Hátrálva a világ körül
Mert ha nem is szimatolgatom túlságosan, hogy mit várnak tőlem, azon bizony eleget töprengek, amit magamtól várok.
Utazás a koponyám körül
Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen, de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.
Notesz / „Ki kérdezett?…”
Madáh Imre: Az ember tragédiája
Álhírlapírók kara:
Zúg a tenger, zúg az élet,
Ez nem véletlen, ez vélet,
Zúg az által, zúg a főleg,
Ó előleg! Ó előleg!
Téged isten hol ver, hol ver,
Ó, revolver! Ó, revolver!
Akadna egy tutis talán,
Ó, átalány! Ó, átalány!
Lapot kéne alap'tani!
Ó, Hatvany! Ó, Hatvany!
Csinálni kéne új revü,
Ó, az beüt! Ó, az beüt!
Napilapot, alabárdost,
Kis Színházat, à la Bárdost,
Írok darabot, tanti, én
Ó tantième, ó tantième,
Egy millió, két millió,
Lapokba nagy ribillió,
Vagy egy mozit, vagy egy mozit,
Az jól hoz itt, az jól hoz itt,
Téren és minden koron át,
Jaj! koronát! jaj! koronát!
Egy koronát!
Holnap visszaadom!
Holnap! Holnap!
Holnap visszaadom!
H... o... o... l...
Így írtok ti
(...) mennyi szín és furcsaság és élet mindez, és mennyi emlék és mennyi remény.
Tanár úr kérem
Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.
Gőgicse
Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, „add tovább” kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt.
Notesz / „Ki kérdezett?"…
Kiemelt képünk forrása: Europeana/ Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
