–

Azok, akik igazán szeretik a feketenyéki lakosokat, Majom-szigetnek is nevezik a falut. Sziget, mivelhogy a Fekete-víz partján fekszik, ami egy huncut kanyarral majdnem körbe is folyja.

Majmot még nem láttam itt, legalábbis a fáról lógó fajtából egyet sem, ugyanakkor kétségtelen, hogy egyszer egy citromos limonádé dobozába gyűjtöttem vagy ötszáz ebihalat, és a kerti tavunkba eresztettem szét őket. Szóval az udvarunkat elöntő békacunami után elég majomnak éreztem magam, így akár maradhatunk a Majom-szigetnél.

Eddig 27 nyarat töltöttem ebben a faluban

Nincs mozi, nincs színház, nincs „meki”, nincs nyüzsgés, nincs fesztivál, nincs minden utcában pub, még benzinkút sincs, viszont úgy öt évvel ezelőtt még voltak kérdő tekintetek a kocogók és a kutyát sétáltató alakok láttán, amolyan „ennek meg mi a baja?“ félék. 

Mindezek ellenére azért van mit csinálni. Csak ezeknek a valamiknek az a titka, hogy lassan csináljuk őket, különben gyorsan elfogynak. És az izzadásnál már csak egy rosszabb dolog létezik: az, ha unatkozva izzadunk.    

Programok (Vagyis csak program. Egyes számban.)

A falusi nyár tündöklő fénypontja a falunap. Egy nap, amikor minden a tombolán nyerhető lapostévéről, a mustáros zsemlébe tömött pecsenyéről, a csomagtartókból árult világítós vackokról, a playbackelésért aránytalanul sok pénzt kérő előadóművészekről, az instabil sörpadokról és a hajnalig tartó, jobb esetben másnapra elfelejtett táncmozdulatokról szól. 

Ha kinézek a hálószobám ablakán, akkor a templomunk tornyát és a piacteret látom a színpaddal együtt. Sajnos az előadók éppen háttal állnak, így ha valakire kíváncsi vagyok, nem élvezhetem a VIP-páholyom kényelmét.

Ekkor tapasztalja meg az ember igazán, hogy milyen rövid is egy nap, és azt, mekkora a toleranciaszintje bizonyos dalokkal szemben. 

Amikor még nem világjárványok, hanem mulatós dalok robbantak be a köztudatba, létezett egy „Mert a nézését meg a járását” forradalom (remélem, az olvasó fejében most egész nap ez szól majd), amit szanaszét dolgoztak ismert és kevésbé ismert előadók (még Alvin és a mókusok verziója is létezik). Na, ezt a remekművet a 2015-ös falunapon pontosan tizenhatszor hallottam. Volt alkalmam megszámolni, mivel a hálószobám ablaka egyenesen a piactérre néz, ahol a falunapot is tartjuk. Ilyenkor rájövök, milyen jó, hogy nem rendezik sűrűbben a falunapot.

Még szerencse, hogy az említett zenei forradalom már lecsengett, mert egyébként a falunap jó buli, aminek a titka abban rejlik, hogy évente csak egyszer van, de az általában mély nyomot hagy az emberben. 

Legutóbb (b. c. – before covid) például úgy lett csupa sör a ruhám, hogy nem szándékoztam sört inni. A családommal békésen hallgattunk egy operett előadást, amikor hirtelen hatalmas vihar csapott le. Ahogy hazafelé menekültünk, a szél felkapott egy sörökkel teli tálcát. A tálca apukámat vágta tarkón, a söresőt meg én kaptam. Volt már Sharknado, békaeső, de lefogadom, sörvihar nem sok helyen csapott le, ám nálunk igen!

Hangok, szagok, illatok, ízek

Aki falun él, az megszokta, hogy az öntözés, illetve az eső után mindig olyan illatok vannak, mint amilyenekre a légfrissítő-reklámokban vigyorognak az emberek, a sok zöld miatt hűvösebb és frissebb lesz a levegő, a grillpartik miatt meg nyálcsorgató. 

Viszont azt is kénytelen megszokni az ember, hogy az állattartás nem merül ki szobatiszta kutyákban. Az állattartásnak szaga van. Főleg a forró nyári napokon.

De ganéjszag nélkül nincs hamburger, így mi, falusiak nagyon tudunk haragudni arra a vidékre leköltöző városira, aki a szagok miatt perlekedik a szomszédjával, vagy bosszankodik az úton közlekedő traktorok és egyéb munkagépek miatt. 

Mindezért kárpótolja az embert az, amikor üres gyomorral megy ki reggel a kertbe, és eperfoltos ajkakkal vág bele az előtte álló napba, no meg frissen szedett levendulacsokorral dobja fel a home office-t, ami már a légfrissítős illatok kategóriába sorolható.

Az se rossz, ha madárcsicsergésre ébredünk, de a kombájnok hajnali hangja számomra az igazi ASMR-élmény, ahogy az öntözők, a fűnyírók, a tyúkok, kakasok zaja is az. Szeretem, amikor előkerülnek a falusi ridikülök, vagyis a gyomvágók. Ha egy felbőg, akkor hamarosan további kettő követi. Ha még egy fűrész vagy egy flex is belehasít, az valóságos szimfónia. 

Kurucz Adrienn: Nyaralunk, pakolunk (válunk?)

WMN Zizi – 2021. június 25. – KAd

 

Strandszerűségek

Ha van kerted, akkor minden adott arra, hogy medencét, halastavat, békakeltetőt, kacsaúsztatót, csapdát, vizesárkot áss benne. Attól függően, mennyire vagy bátor, az előbb felsorolt lyukak bármelyikében megmártózhatsz, amikor igazán elviselhetetlen a hőség. Ha nem akarsz ásni, akkor marad a jól bevált módszer: tedd ki az öntözőt, és rohangálj alatta. Akkor az igazi, ha ezt ruhástul teszed, mert még akkor is hűsít, ha a csapot már réges-rég elzártad. 

Ha ezt kevésnek találod, akkor ellátogathatsz, egy bányatóból lett strandra, ahol, akár hiszitek, akár nem, búvárkodni is lehet, egészen harminc méter mélységbe. 

Én utoljára akkor fürödtem abban a bányatóban, amikor még nem voltak benne pontyok, elsüllyesztett búvárlátványosságok (repülőjük, autóbuszuk, de még egy íróasztal előtt üldögélő csontvázuk is van!), és éppen abban a korban voltam, amikor még a kádban is rettegtem a cápáktól. 

Csodás bringautak vannak a környéken, a kedvencem a mellékelt képen látható. A fák ágai föléd tornyosulnak, miközben a földúton tekersz. Sok horgász üldögél a parton, a sűrű fák között meg akár nagylábak is elbújhatnak. Ha tényleg vannak, akkor profin bújócskáznak.

Búvárfelszerelést nem igénylő látványosságok

Van templomunk, van kápolnánk, van kálváriánk.

De bevallom, nem sokan töltik a vakációjukat nálunk. Nincs állatkert, nincs kastély, nincs vár. Akkor mégis mi a látványosság? 

Hát… Lehet bámulni a csillagos eget a teraszról, lehet lesni a fecskéket, lehet bringázni a vízparton, miközben nutriákra vadászhatunk (fényképezőgéppel, bár aki elég ínyenc… – Régen állítólag megették őket…), lehet számolni, hányféle zöldben pompáznak a fák, lehet hallgatni a hétvégi részegek nótáit, ha olyan a kedvünk, akár még egy szólammal csatlakozhatunk is hozzájuk. Szívrohamot lehet kapni a sünök emberi szuszogásától, lehet heverni a fűben, lehet kertészkedni, lehet az élet nagy dolgain elmélkedni, össze lehet hozni egy ütős kertmozit. Aki türelmes, az pecázhat. 

Akinek a mozgásigénye egy szobanövényével egyenértékű, az netezhet a légkondis szobában, mert a közhiedelemmel ellentétben falun is van internet, és nem mindenki kecskefejéssel meg tojásgyűjtéssel üti el a szabad idejét. 

Gyors számolást követően jelenthetem, nagyjából 2400 nyári napot töltöttem el falun. Izzadtam? Naná! Főleg az utolsó néhány évben. Hogy unatkoztam volna? Soha!

Király Anikó

A képek a szerző tulajdonában vannak