No de melyikük Starsky, és ki az a Hutch? – Híres párosok, akiknek örökre összeolvadt a nevük

–

Collaborating Circles című 2001-es tanulmánykötetében Michael P. Farrell szociológus azt vizsgálta, miként segítik az alkotást a társak. Tanulmányozta például a francia impresszionista festőket, valamint a pszichoanalitikus iskolákat, és arra jutott, hogy a csoport támogató közeg az összetartozás révén, és hallgatóságot is biztosít, de a legtermékenyebb egysége a kreativitásnak mégis inkább a duett.

Monet és Renoir, Freud és Jung, Lennon és McCartney…

Hosszan sorolhatnánk az egymást inspiráló nagy párosokat.

De mi az oka annak, hogy a duók ilyen eredményesek?

Sokféle oka lehet ennek, például az, hogy erősebb a kötődés egy személyhez, mint többhöz (erről írtam abban a cikkemben is, amely az egy jó barát vs. több jó barát kérdéskörről szólt). Életünk korai szakászában is egyetlen emberhez kötődtünk igazán, a minket gondozó személyhez, általában, de nem mindig, az anyánkhoz.

A párosok előnye a triókkal vagy még nagyobb csoportokkal szemben az is, hogy mind a két fél maximálisan bevonódik egy beszélgetésbe, nincs mellőzött, kiszoruló személy, akinek a gondolatait esetleg nem hallják meg a hangzavarban. Ez nem azt jelenti, hogy csapatok ne tudnának remekül dolgozni együtt, de a közös munkát mindenképpen segíti, ha erős szimbiózisok, párosok vannak benne.

Érdekes nagyon a sikeres duók szereposztása is: sosem egyforma a két fél, mindig kiegészítik valamiképpen egymást, ebben rejlik az erejük. Van, hogy egyikük a háttérbe is húzódik, míg a másik kapja a több figyelmet, ilyen volt például Vincent van Gogh és az őt egész életében támogató testvére, a műkereskedő Theo köteléke.

Aztán vannak olyan párosok is, és most róluk szeretnék beszélni elsősorban, amelyek tagjai olyannyira összeolvadtak, hogy gyakorlatilag már azt sem tudjuk olykor, melyikük neve kit takar. Gyűjtöttem pár híres, összetapadt duót nektek, és nagyon örülnék, ha folytatnátok a listámat a kommentszekcióban!

1. Két szakállas, szigorú tekintetű bácsi

Így emlékszünk, azt hiszem, mindannyian gyerekkorunkból – már akinek a gyerekkora a rendszerváltás előttre esett persze – Karl Marxra és Friedrich Engelsre, akiket szinte sosem emlegetünk külön-külön, és csak kevesen tudják, mit alkottak külön, és mit együtt, merthogy munkatársak voltak, XIX. századi tudósok, mozgalmárok.

A későbbi marxisták szerették is egységben kezelni őket, pedig filozófiai, közgazdaságtani és szociológiai gondolataik nem szükségszerűen tartoznak össze. Ugyanakkor tény, Marx későbbi kultuszában nagy szerepe volt Engelsnek, ugyanis életművét, írásait halála után lényegében az őt 12 évvel túlélő Engels szerkesztette és öntötte kiadható formába, A tőke második és harmadik kötetét gyakorlatilag jegyzetfüzetekből szedegette össze.

2. De melyik a sovány és melyik a kövér?

Az 1930-as évek burleszkfilmjeinek hősei voltak Stan és Pan, akarom mondani Stan és Ollie, ugyanis csak Magyarországon nevezték őket Stannak és Pannak. Arthur Stanley Jefferson játszotta Stant, a jóindulatú, tutyimutyi, pici embert és Oliver Hardy a dühös, arrogáns pocakost, de sokan keverik őket. Jefferson (a vékony) angol volt, és jóbarátja, Chaplin mintáját követve ment Amerikába szerencsét próbálni fiatal komikusként. Foglalkoztatott színész lett, de a nagy siker egy sorsszerűnek is tekinthető találkozás kapcsán talált rá: rendezett egy filmet, amiben szerepet kapott Oliver, becenevén Babe Hardy, akivel egyébként már korábban is játszottak együtt, de csak ekkor, 1925-ben ismerték fel, hogy mennyire jó párost alkotnak.

A világ máig leghíresebb duója 25 éven át dolgozott együtt, az ötvenes évek elején vonultak vissza. Állítólag Stan volt az ötletember, de Ollie zseniális játéka, személyisége állandó ihletforrásul szolgált neki, nem szétválasztható az egységük.

3. Két férfi a mikrofonnál: egy hórihorgas és egy kisebb (de melyik melyik?)

Simon és Garfunkel.

Mindenki hallotta már ezt a két nevet, és valószínűleg a Mrs. Robinson vagy a The Sound of Silence című dalaikat, amelyek rádiós örökzöldek több mint 50 éve (jézusmária, az nem lehet, pedig de). Paul Simon és Art Garfunkel 16 évesen, a gimiben kezdett el közösen zenélni, akkor még Tom és Jerrynek hívták őket, vagyis így nevezték el ők maguk az alakuló formációjukat. Sikereik csúcsán váltak szét, és kezdtek szólókarrierbe. Paul Simon lett a sikeresebb előadó szólóban, Garfunkel, aki filmszerepeket is vállalt, szép lassan kikopott a zeneiparból, de az, amit ketten összehoztak, feledhetetlen, ma is nagy hatással van az alkotókra.

4. Emlékeztek gyerekkorunk egyik kedvenc zsarupárosára?

A sorozatok rendőreit gyakorta párban szeretjük, például Starskyt és Hutchot piros-fehér Fordjukban a hetvenes évekből. Szerintem senki sem tudja, melyikük volt a szőke és melyikük a barna nyomozó. Na jól van, elárulom, ne kelljen keresgélnetek: Hutch a szőke, David Soul játszotta egyébként, és Paul Michael Glaser volt (én belé voltam szerelmes) Starsky. Az epizódokat 1975 és 1979 között vették fel, és mindkét színész karrierjének ez az időszak volt a csúcspontja.

A későbbiekben mind a ketten alkoholbetegek lettek, Soul nőügyeiről is hírhedtté vált, ötször nősült, öt gyereke van, és Angliában él, színész és énekes. PMG magánélete nagyon tragikusan alakult, a felesége szüléskor HIV-fertőzött vért kapott, és nem sokkal később meghalt AIDS-ben a kislányukkal együtt. A fiuk vírushordozóként él.

5. Lolka és Bolka, akiket nem is így hívtak

Végezetül engedjétek meg, hogy egy rajzolt párost is felvegyek a listánkra, igaz, valódi emberekről mintázták őket: a rendező, Władisław Nehrebecki két kisfiáról, Janról és Romanról. A nevük egyébként (állítólag) egy fordítási hiba miatt lett Lolka és Bolka, eredetileg ugyanis Loleknek és Boleknek hívják őket, csak a birtokos személyjeles alak vált a magyarban címképzővé.

Fogadjunk, hogy nem tudjátok, melyik kisfiú melyik nevet viseli, én legalábbis, aki minden részt láttam többször is annak idején, nem jártam utána soha. Ez idáig, most ugyanis kiderítettem, hogy a piros sortos, magas, vékony, fekete hajú srác Bolek és a lila gatyós, fehér inges, kerek fejű, alacsonyabb Lolek.

Arra se emlékeztem amúgy, hogy kaptak egy lányt is maguk mellé idővel közkívánatra, őt Tolának hívják, és harminc epizódban szerepelt.

A rendkívül népszerű lengyel sorozat (amely 1963 és 1986 között készült és Jym és Jam, illetve Bennie és Lennie címen még Amerikában is sikeres lett) a szocialista nevelés eszköze volt eredetileg, akárcsak a csehszlovák Kisvakond, amelyről nemrégiben írtunk. A rendező viszonylag szabad kezet kapott, de azért egy csomó szabályt be kellett tartania: nem lehetett vörös a disznó, nem lehetett a mesében karácsony, a faluban templom. Viszont utazhattak a gyerekek Egyiptomba, Mexikóba, az olimpiára vagy mászhattak a Kilimandzsáróra. Legalábbis a mesében.

 Kurucz Adrienn

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Walt Disney Television via Getty Images Photo Archives/Walt Disney Television