A legismertebb macska

Rengeteg macskám volt az életem során, így teljes biztonsággal állíthatom, hogy Garfield nem tipikus macskaalkat. Igen, léteznek hasonló karakterek, de az általánosítás náluk se nyerő, mindegyikük más és más. De szerintem pont ez a lényege: az alkotó képes volt összegyúrni megannyi, igazából emberi és macskatulajdonságot egyetlen figurába.

Mivel Davis maga is rengeteg macska között nőtt fel egy farmon, egyértelműnek látszott, hogy a sok különc és furcsa tulajdonságot ne egy emberben, hanem egy macskában gyúrja össze.

„Azért választottam macskát főhősül, mert sikeres kutyahősök már szép számban léteztek akkoriban a képregényműfajban, és én nem szeretek versenyezni” – nyilatkozta utóbb. 

Szerethető antihősére hamar lecsaptak, már az első évben negyvenegy újság közölte Garfield rövidke kalandjait, majd amikor meg akarták szüntetni a rovatokat, erős lakossági nyomásra a dagadt macska „visszaaludta magát” az újságokba.

via GIPHY

Végül a valaha volt egyik legsikeresebb képregényfigura lett, hiszen mára már 2580 újságban szerepelt, és ezzel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is mint a legtöbb fórumon feltűnő képregény. Nem mellékesen pedig több mesét és filmet is készítettek belőle.

A fura nagypapa macskában

Vicces, hogy Garfield nagyon sok tulajdonsága vagy magától az alkotótól, vagy annak családjából származik, így például a neve és karakterének egy része is Jim Davis nagyapjától, James A. Garfield Davistől öröklődött a macskára. A nagypapa amúgy jellemében és testileg nagyon hasonlított az eredeti Garfieldra, bár a hosszú évek során persze ez a jellem és alkat sokat változott. De a rajzoló saját személyiségét is beépítette: a gazda alakjába, hiszen szülei szintén vidéki farmerek, imádja a természetet és kedvenc (természetesen Garfield által utált sportja) neki is a golf, csakúgy, mint Jon Arbuckle-nek.

Garfield életrajzi adatai Jim Davis tollából

Született: 1978. június 19.

Születési hely: Mama Leone (olasz háziasszony, kiváló spagettifőző) konyhája

Születési súlya: közel 3,5 kg (ami egy jól fejlett újszülött súlya)

Jelenlegi súlya: a fogyókúrázó és gyengébb idegzetű olvasókra való tekintettel nem közlöm

Különös ismertetőjele: 14 ujj, 6 szál bajusz, rózsaszín orr

Becenevei: Amőbaember, Narancsszakáll, a kalóz, Köpönyeges Igazságosztó

Kedvenc itala: az erős kávé, amitől néha vágyat érez a felülésre és az ugatásra

Tettei mozgatórugója: éhség

Hobbi: evés és alvás

Kedvenc étele: lasagne

Kedvenc sportja: gyorsalvás

Bizalmasa és barátja: Mici, a plüssmackó és a tükör

Előítélete: hétfő = szerencsétlenség, februári hétfő = a világ legrosszabb dolga

Eszményképe: önmaga

Jon Arbuckle, a cérnaszálon mozgatott gazda

Garfield nagyon titkon szeretett, de igazából folyton lenézett gazdája, akit leginkább egy egysejtű, szerencsétlen lénynek tart, a szemében csak arra jó, hogy kiszolgálja őt. Természetesen leginkább étellel, nyugalommal, tévézéssel és számára megfelelő viselkedéssel. Talán nem meglepő, hogy Jon egy harmincas képregényrajzoló, akinek legfőbb ismertetőjegye azon túl, hogy Garfield (és Ubul) gazdája, a türelme és hogy egyáltalán nincs szerencséje a nőknél. Általában amúgy telefonon hívogatja őket, hogy valahogy randit tudjon megbeszélni, ami többnyire nem sikerül, ha egész véletlenül mégis, akkor viszont vagy nem jön el az áhított nő a randira, vagy simán csak katasztrófába torkollik az esemény.

via GIPHY

Az egyik kedvenc Jon-randim egy úgynevezett Helen nevű nővel volt, aki megjelent ugyan, de amnéziás volt, így azt sem tudta, hogy valójában kivel beszélte meg a találkozót. Itt legalább nem kellett Garfieldnak bedobnia magát, hogy tönkretegye a bimbózónak ígérkező kapcsolatot. Amúgy mindig nagyon rajta volt ezen, mert ugyan Garfield a világ leglustább élőlénye, aki csak aludni szeret és enni (ha lehet, lasagnét, de a pizza is toplistás), de arra mindig van energiája, hogy elmenjen Jonnal a randikra, és a lehető legszemetebb módon tönkretegye őket. Például úgy, hogy mindent felzabál a meghittnek induló estéken, és folyamatosan kényelmetlen helyzetbe hozza a gazdáját.

Mi ez vajon, ha nem a legolcsóbb, tulajdonképpen házastársinak címkézhető tulajdonlási ösztön, megfűszerezve egy nagy adag leuralással?

Dr. Liz Wilson, az örök nő, aki átmegy „anyós” Garfield szűrőjén

Tulajdonképpen ő az állandó nő Garfield és Jon életében is. A macska állatorvosa és Jon a maga fura módján imádott, istenített nőideálja. A macska is egészen jól viseli, aztán meg is kedveli Lizt, de azért rá is megharagszik időről időre, mert az orvos szerint fogynia kéne. Ezért, vagy a fentiek miatt, az ő randijaikat is elrontja, majd tulajdonképpen mint egy anyós, állandóan vizsgáztatja Lizt, és végül mondhatni, segíti a gazdáját, hogy hosszú-hosszú évek epekedése után végre összejöjjön az álomnővel a születésnapján. Így végül is ő választja ki a társat Jon számára: a lényeg, hogy olyan legyen, aki nem akarja megreformálni az ő jól bejáratott életét, tiszteletben tartja a szokásait és emellett még szereti is. 

via GIPHY

Ubul (eredeti nevén Odie), Garfield állandó bokszzsákja

Ubul kissé buta, állandóan csöpögő nyálú kutya a képregényben, de óriási szíve van: tökéletes célpont Garfield számára. Ubul mindig kedves, örömteli, mozgékony és barátságos, pontosan Garfield ellentéte, így nem csoda, ha a mi gyarló főhősünk kedvenc időtöltéseinek egyike az lesz, hogy vagy lerúgja, vagy lelöki Ubult az asztalról.

Bármitől és bármikor kitörhet Garfieldból a frusztráció, és ugyebár pszichológiai tény, hogy ennek az átadása sokkal egyszerűbb, mint a feldolgozása.

Na erre ott van a mindig jó Ubul, aki viszont bármilyen bajban a macska segítségére siet. A kettőjük párosa egyébként tud nagyon békés és együttműködő is lenni, de hát ha rájön a hoppáré a macskára, akkor azt majdnem mindig a kutya keserüli meg. 

via GIPHY

Amúgy van egy másik állandó áldozat is: a postás, akit vicces módon nem a kutya, hanem Garfield támad meg rendre és megszaggatja a nadrágját. Az ő egyetlen védekezése, ha visz magával egy-egy agresszívabb kutyát, vagy éppen, mondjuk, egy kígyót. Na, ezekhez már természetesen Garfield is túl beszari.

Mici (eredeti nevén Pooky), az igazi társ és a tökéletesség jelképe

Még a legesendőbb, leghiúbb és leggyarlóbb emberek életében is vannak olyan kiemelt szereplők, akiket feltételek nélkül szeretnek, akikről tudják, hogy azok is elfogadják őket olyannak, amilyenek, és soha nem szólnak bele abba, hogy mit hogy tegyenek, milyenné kéne válniuk, hogyan viselkedjenek. Hát természetesen a mi Garfieldunk életében is jelen van az egyetlen és igazán tökéletes társ, mégpedig Mici képében. Mici minden helyzetben érti és támogatja őt, vele soha, de tényleg soha semmi konfliktusa nincs, őt bármikor, bármilyen helyzetben szívesen megöleli, megdicséri, szeretgeti és megvédi, ha kell. Mici egy plüssmaci. Mici nem beszél. Mici csak ül, puha és figyel. Hát ezért a kapcsolatért sem kellett megküzdenie, éppen csak rátalált egyszer Jon zoknis fiókjában, és ásó-kapa, nagyharang...

via GIPHY

Érzésem szerint a fenti példákból is tisztán látható, hogy Garfield annyi rossz sztereotípiából épül fel, hogy amellett, hogy nevetünk rajta, egyfajta szekunder szégyenérzetünk is támad a viselkedése miatt.

Nekem az a gyanúm, hogy pont ez az érzés az, ami ennyire sikeressé tette őt az olvasók szemében. Hiszen ha valaki esendő és ezzel rámutat a saját esendőségünkre is, miközben kínossá teszi számunkra, szerintem hosszú távon igenis nevel. A felismerése annak, hogy gyarlók vagyunk, tulajdonképpen az első lépés lehet a változtatás útján. Attól persze ezt a buggyant dagadt macskát továbbra is lehet rajongva szeretni. Legalább két tepsi lasagnét kívánok neki a születésnapjára, és hála a gyerekkori nevetéseimért!

Marossy Kriszta