Persze könnyű nekik, volt idejük arra, hogy a legkülönbözőbb irányba fejlődjenek. Százmillió év alatt az ember is túlléphetne a cukros üdítőkön és az Insta-celebségen, de mi csak 100-200 ezer éve vagyunk Homo sapiensek.

A cápák tehát százszor annyi időt töltöttek már itt a Földön, mint az ember, a mai fehér cápa például akkor alakult ki, amikor a dinoszauruszok éppen kihaltak.

A cápák vízben élnek, méghozzá tengervízben. Ha valaki közülünk 100 millió évet tervez eltölteni a tengerben, készüljön arra, hogy ez nem egyszerű ügy. A mi bőrünk például elég nehezen viseli a sós vizet, a cápa viszont jó bőrben van, elég egy pillantást vetni rá. A cápabőr apró, fogakhoz hasonló elemekből épül fel, amelyek spirális mintázatú fűzőként külső vázat húznak az izomzat köré. Az úszóversenyzők hírhedt cápadressze is ennek mintájára készült, megkönnyíti a vízben haladást, be is tiltották a használatát, mivel technikai doppingnak számított a cápákat utánozni. A ruhaipar azóta a hasonló logikájú alakformáló alsóneműkben éli ki utánozhatnékját, ott még legális az optikai tuning.

A cápa belülről olyan puha, mint egy kamasz vagy a kémiatanárok többsége. Utóbbiakkal ellentétben azonban nincs benne csont, csak porcok. Az orra is puha, hogy ne fájjon nagyon a turistának, amikor beleüti. 

A legkeményebb része a fogazata…

…de ez is nagyon sokféle lehet, ugyanis a cápák nem kizárólag strandolókon élnek. Vannak planktonevők, ezek a foguknak annyi hasznát veszik, mint az uránbányászok a balettcipőnek. Amelyek rákokat esznek, azoknak lapos a foguk, amelyek halakat, azoknak hegyes, amelyek fókákat, azoknak pedig fűrészes szélű háromszög. Ezeket a fogakat csak az ínyük tartja, és folyamatosan cserélődnek, akár 30 ezer foga is lehet egy élet alatt egy cápának. (Ennyiből egy kisebb faluban mindenkinek protézist lehetne csináltatni, ami kimondottan sokat lendítene a falunapi csoportképek mókafaktorán.)

A nagyobb ragadozók harapása olyan erejű, mintha egy hazai focimeccs összes nézője egyszerre harapna egy szörfösbe.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A cápa 100 millió év alatt sem tanulta meg, hogy ne nyelje le rágás nélkül a dolgokat, így nemcsak cipős végtagok, de bőrövek, rendszámtáblák és hajónaplók is kerülnek elő cápagyomorból. Viszont nemcsak mondja, hogy kifordul a gyomrom, hanem meg is tudja csinálni, ami azért vagányabb, mint az emberi, szolid, répás hányás.

A vízfelszínt hasító jellegzetes hátuszony az iszonyat szimbólumává nőtte ki magát A cápa című film hatására

Miközben arra nagyobb esélyünk van, hogy agyoncsapjon minket egy villám, mint hogy cápatámadás áldozatává váljunk.

A mellúszóival nem tud hátrafelé manőverezni, mint a többi hal, viszont remekül használja emelkedéskor: beállítja, mint a pilóta a repülőgép szárnyait, így előrehaladás közben emelkedni is tud a vízben. Ez azért is fontos, mert nincs olyan levegővel telt úszóhólyagja, mint amit a fejlettebb halak használnak a fel-le merüléshez. Ellenben a mája 30 százalék olajat tartalmaz, ami szintén segíti a lebegését, és amiért az emberek örömmel lemészárolják. De nemcsak a májáért öljük meg milliószámra évente, hanem a cápauszonylevesért is, amit előszeretettel fogyasztanak világszerte.

A recept elejét lefelejtik a szakácskönyvek, pedig az így szól: fogj egy cápát, vágd le az uszonyát, majd a még élő állatot dobd vissza a tengerbe megdögleni. Jó étvágyat!

A cápa lassú biciklitempóban úszik, ha felgyorsul, akkor sem szokott 20 km/h fölé menni, a csúcstartók is betartják az 50 km/h korlátozást. Vannak fajok, amelyeknek folyamatosan úszniuk kell, különben elpusztulnak. Ez nem teátrális lelkizés, nyugtalan mozgásigény, hanem anatómia és élettan. Az oxigént a vízből vonják ki (ilyet egy kémiatanár is tud), de a kopoltyújuknak nincs fedele, amivel a vizet tudnák átpumpálni légzőszervükön, tehát csak úgy tudnak friss vízhez jutni, ha kinyitják a szájukat és folyamatosan úsznak előre, éjjel-nappal.

A cápák jelentős része más állatokat fogyaszt, amelyeket nem az Atlanti-Auchanban vásárol, hanem maga fog

Így pontosan tudnia kell, hogy van-e a közelben préda. És tudja!

A cápa színvak, de egyébként jól lát, vigyáz is a szemére rendesen. Pislognia nem kell, mert a víz anélkül is lemossa a szemét, viszont vadászat közben vagy eltakarja egy spéci pislogóhártyával, vagy egyszerűen befordítja, hogy ne essen bántódása az ellenkezni próbáló vacsorajelölt fickándozása közben. A mélyebben élő fajok különösen jól látnak sötétben is, sőt egyesek a hasukon keresztül fényt is bocsátanak ki, amitől úgy néznek ki, mint a kilencvenes évek diszkós autói a küszöbfénnyel.

A fehér cápa egy kilométerről meghallja a fóka szívdobbanását, térszaglása van, tehát pontosan tudja, hogy melyik irányból érkezik a szag.

Különösen érzékeny a vér és az ürülék szagára, de elektromágneses jeleket is pontosan érzékel, azokat is, amelyeket az állatok izom-összehúzódása kelt. Olyan állatokat is észrevesz így, amelyek a homokban próbálnak elbújni, természetesen nem a struccra vagy a tevére kell ezúttal gondolni, hanem kisebb halakra, rákokra.

Az érzékenységükre remek példa a simogatásos lefagyasztás. A cápákat kutató tudósok rendre úgy nyugtatják le a kicsit mozgékonyabb állatokat, hogy megsimogatják az orrukat és hanyatt fordítják őket. Ilyenkor hosszabb időre mozdulatlanná válnak, így lebegnek, ártatlanul, szinte ájulatban. (Nem a tudósok, hanem a cápák!) Ennek a reflexnek talán a párzáskor látják hasznát ezek a csodás testű ragadozók.

A cápák nagy része nem magányosan cirkáló horrorfilmhős, hanem csoportokban élő, emberre ártalmatlan hal

Amikor az állami támogatások láttán szaporodásra adják fejüket, megint megmutatják, hogy egészen különösen is meg lehet ezt oldani, még ha hal is az ember. Az általános halmódszerhez képest nekik van párzószervük, és nem milliónyi ikrát szórnak ki a tengerekbe, hanem a cápamama a testében nevelgeti néhány utódját, vagy olyan tokokat rak le, amelyekben vidáman fejlődhetnek a kis cápaporontyok. A homoki tigriscápa, mondjuk, nem sokat ad arra, hogy kedves lényként tartsák számon. A mamában fejlődő kis cápák odabent megeszik egymást, egészen addig, míg már csak egy-egy marad meg a két méhszárban, így ezentúl a folyamatosan érkező petéket eszegetik. Így nőnek meg egyméteresre, hogy aztán végre megszülessenek. Ezt nem lehet sűrűn megcsinálni anyukával, így csak 2-3 évente születnek ilyen porontyok.

És ez az egyik legfontosabb dologra is felhívja a figyelmünket, kamaszoknak és kémiatanároknak: a cápák nem szapora lények. Mi viszont azok vagyunk. Ezért a mi felelősségünk, hogy ne tegyük tönkre az életüket, az élőhelyeiket. Nekünk kell vigyáznunk rájuk, 100 millió éves, örökifjú barátainkra. 

Kökéndy Ákos

Kiemelt kép: Némó nyomában című film (2003)