Ha ellátogattál már egy-egy művészpiacra, bizonyára feltűnt neked, hogy mennyi Budapest által inspirált alkotás van. Ez is mutatja, mennyire izgalmas városban élünk! Egy ilyen piacon futottam bele egyszer Marcus Goldson képeibe is, amin a főváros ikonikus figurái jelennek meg. Annyira szakadtam a röhögéstől, hogy vettem is egyből három apró képet (pontosabban képeslapot). Azóta is itt van az irodában a falamon, néha odatéved a tekintetem, és jobb kedvem lesz tőle.

Felkerestem az alkotót, hogy meséljen az alkotásairól, és a mögöttük rejlő történetekről.

Rögtön feltűnt a beszélgetés alatt, hogy Goldsonnak nincsenek művészi allűrjei, a szó nemes értelmében egy egyszerű, normális ember éles látással (és persze jó memóriával) megáldva.

Fotó: Kerepeczki Anna/WMN

Amikor azt pedzegetem, hogy mégis, mi az a plusz, ami miatt ilyen ütősek lesznek a képei, magától értetődően csak azt válaszolja, hogy nem tudja: „csak lerajzolom, amit látok”. Vagy, ahogy ő hívja: vizuális naplót vezet.

A képein megjelenő karaktereket mind valódi személyek alapján mintázta.

Talán az is lehet, hogy te is pont rajta vagy valamelyik alkotásán.

Néha persze – amennyire a műfaj engedi – túloz, karikíroz. Hétköznapi helyzetekből inspirálódik, akár a reggeli buszozásból munkába menet, presszózás közben vagy egy talponállóban. Ott helyben lerajzolja a figurákat a jegyzetfüzetébe, majd otthon befejezi az alkotást.

Goldson nem foglalkozik termékelhelyezéssel. Nemcsak azt rajzolja le részletességgel, hogy milyen üdítőt, sört iszik éppen alkotásának főszereplője, hanem az utcatábláktól kezdve a neonlámpákon át a reklámokig, minden ott van, ahol a valóságban is helye van.  Az ördög a részletekben rejlik. És itt az aprólékosság nagyon fontos humorelem.

Miért éppen Budapest?

Goldson 1993-ban költözött Magyarországra, a szíve húzta ide. Szerelmes lett egy magyar lányba, aki történetesen angoltanár, összeházasodtak, Budapestre költöztek. A lánnyal együtt ugyanis Budapestbe is beleszeretett. Huszonöt éve él itt, elmondása szerint az elmúlt évek alatt rengeteget változott a főváros hol javára, hol kárára. Mindenesetre sajnálja, hogy már alig találni olyan napszakot a Széchenyi fürdőben, ahol egymaga lehet az ember, mert rengeteg a turista.

Fotó: Kerepeczki Anna/WMN

Megérti, ha a mai fiatalok odavannak Angliáért, a bájos vidéki házakért, a kusza, regénybe illő utcákért. Őt viszont Budapest termálfürdői, fura karakterei, klasszicista épületei ejtették rabul. Imádja a IX. kerület hangulatát, a Nehru-partot, a Kálvin teret, Ráday utcát és környékét – ahogy ez a képeiből is ki fog derülni. Mostanában a Bartók Béla út és környéke is inspirálóan hat rá. 

Ha három – számára – fontos szót kellene kiemelnie, akkor ezek lennének azok: termálfürdő, hús- hentesáru és csemege.

Na, de mi a helyzet a magyarok hírhedt pesszimizmusával?

Olyan szépeket mondott rólunk, hogy már nem bírtam visszafogni a cinizmusomat. Feltettem neki a kérdést, amit ilyenkor szokás, hogy milyennek lát minket, valóban pesszimisták vagyunk?

Szerinte ha valakiknek, akkor a magyaroknak – a történelmi múlt fényében – van okuk pesszimistának lenni. Ő viszont nem pesszimistának tart minket, hanem őszintének. Ez az őszinteség számára pedig nagyon „refreshing”.

 „Jó példa erre az, ha megkérdezi valaki, hogy vagyok, akkor azt válaszolom csuklóból, hogy jól. Jól éreztem magam, köszönöm. Ez amolyan brit szokás. Azt mondom, hogy jól vagyok, még akkor is, amikor baromi rosszul érzem magam legbelül. A magyarok viszont nem ilyenek. ”

Arra, viszont hogy mégis milyennek látja összességében Budapestet, a következő 13 képpel és a hozzájuk tartozó történettel válaszolt:

1. Dob utcai legénybúcsú

„Az évek alatt több lett a turista, több legénybúcsú van itt. A Dob utcában történt az eset, nagyjából pont így, sokszor nyúlok vissza nagy klasszikusokhoz, itt a kompozícióban Giotto alkotásai inspiráltak.” 

2. Német turisták a Szabadság-hídon

„Imádtam ezt a jelenet. Két német turista a nagy hőségben megpihent a Szabadság-hídon, hogy gyönyörködjenek a városban. Előkapott egy dobozos sört a csaj, és azzal hűtötte a párjának a hátát.”

3. Baross utcai kocsma

„16 éve készítettem a rajzot, a pasas elvitte a kutyáját sétálni és beült egy sörre a Baross utcában.”

4. Művész

„Fura kapcsolatuk van a magyaroknak a kutyáikkal. A sárga ruhás hölgy elvitte sütizni a kutyáit, odaültette az asztalhoz, süteménnyel etette őket, és azt mondta nekik »ú, picikéim«!”

5. Romantika a Gellért-fürdőben 

„Budapest számomra egzotikus város – bármennyire is furcsán hangzik. Ez főként a termálfürdőin érhető tetten. Ezen a képen is ezt a vonását hangsúlyozom. Egy német magazin megrendelésére készítettem a Budapestről szóló turisztikai anyaghoz.”

6. Széchenyi-fürdő – Fürdőman

„Ez a kép tíz–tizenegy éve készült a Széchenyi-fürdőben. Látszott a pasason, hogy felkészült a fürdésre: sör, arany nyaklánc, óra, cigi. Lehet indulni a medencéhez.”

7. Népszínház utca 

„A Népszínház utca az én szememben nagyon izgalmas. A különböző nyelvű kiírásokkal multikulturális, nemzetközi utcának tűnik. Nem tűnik kemény helynek, mint nektek talán.”

8. Ráday utcai Neo

„Ezen a képen rajta vagyok én is. Ott látható a kezem, amint próbálok rágyújtani. Akkoriban készült a kép, amikor még lehetett bent dohányozni. Kinéztem az ablakon, és ezt láttam. Két családtag, az idős hölgy meg a pasas veszekedtek, hogy már megint részeg a hapsi. Közben a háttérben cipelik a török szőnyeget. Zajlik az élet. A mátrixes utalás a képen kézenfekvőnek tűnt.”

9. 112-es busz – Grumpy club

„Kora reggel munkába menet készült a kép. Szintén látható vagyok egy picit a jobb alsó sarokban, ahogy a kakaós csigámat eszem. Minden képem az én perspektívámból készül, ezért én sosem vagyok rajtuk, vagy csak apró részletekben tűnök fel. Reggel, munkába menet milyen rosszkedvű és nyúzott… még a kutya is. El is neveztem magamban Grumpy clubnak a buszt (Mogorva klubnak).”

10. Márait olvasó lány a buszon

„Elképesztően hosszú haja volt a lánynak, pont mint a képen. Tetszett a jelenet hangulata, ahogy egy könyvet olvas: Márai Sándortól a Gyertyák csonkig égneket.”

12. A Ráday utca családi kifőzdéje

„Van egy kifőzde a Ráday utcában, sokat járok ide. Azt hiszem, a néni lehet középen a családfő, mögötte hátul a mosogatófiú, talán az unokája. Jobb oldalt nénik trécselnek és üdítőznek, bal oldalt pedig egy nagy kalapos pasas látható. Megfigyeltem, hogy ő mindig itt eszik, az öltözete alapján talán erdélyi származású lehet. Tetszik a hely hangulata.”

12. Sokszínű Szimplakert

„Ezen a képen már látszik, hogy mai alkotás. Mindenki szelfizik, pózol. A Szimplakert kedvelt turisztikai látványosság, én ilyennek látom, ilyen sokszínűnek.”

13. Nehru-parti nők

„A Nehru az egyik kedvenc helyem. Úgy éreztem, hogy ezek a nők ott éppen akkor igazán boldogok. Női magazin, sör, sütemény, napozás, kiskutya, Duna-part. Mi kell még?”

Ha további képeket szeretnél látni az alkotótól, ITT megteheted. 

Képek: Marcus Goldson

Szőcs Lilla