Volt egy ismerősöm, aki annyira nem bírta a monotonitást, hogy amíg egy multi kötelékeiben dolgozott, és mindennap ugyanakkorra kellett szigorúan beérnie, akkor is megpróbált annyi változatosságot csempészni a történetbe, hogy mindig máskorra állította be az ébresztőóráját. Egyik nap hatkor kelt, másik nap hat előtt egy perccel, a harmadikon meg egész után két perccel.

Én ugyan nem vagyok ilyen extrém mértékben monotóniafób, de a diverzitásért ugyanannyira rajongok. Épp ezért kezdett el csomókban hullani a hajam a reggeli rutinomtól. A finnyás kölkeim ugyanis nem sok mindent hajlandók megenni, az iskolatáskába kerülő tízórai ezért egy idő után körülbelül annyira lett sokszínű, mint a beton. Ráadásul a befogadói oldal is elunhatta a dolgot, egyre gyakrabban találtam meg a cekkerük mélyén az összenyomódott szendvicseket.

Szegénykék, úgy tűnik, inkább nyelték az éhkoppot, mint hogy még egyszer beleharapjanak a klasszik szalámis kiflibe.

Muszáj volt tehát valamit kitalálnom, hogy friss ízeket, új formákat, egy egészen más műfajt teremtsek a tízórais csomagban, főleg, mivel azt sem szerettem volna, hogy az egyoldalú táplálkozástól skorbutot kapjanak az én kis drágáim. Átböngésztem pár gasztro-oldalt, felturkáltam a netet, klikkelgettem a világhálón, majd a következő fogásokat kreáltam:

1. Sajtos-sonkás ropi

Ropi, mert hosszú, vékony és ropogós. Kihentergettem egy csomag leveles tésztát, rátettem először sonkát, majd szeletelt Mimolette sajtot, végül az egészet félbehajtottam. Éles késsel csíkokat vágtam belőle, csavarintottam a derekukon egyet az esztétikum kedvéért, majd 200 fokon tíz perc alatt megsütöttem.

2. Sajtchips

Alma mellé isteni elropogtatni, de lehet avokádókrémbe is tunkolni vagy hamburgerbe tenni, úgy sem utolsó dolog. Sajtfüggőknek pedig igazi varázslat! Nem kell mást tenned, minthogy (jó)pár vékony szelet félkemény Gouda sajtot sütőpapíros tepsire fektetsz, és 220 fokon aranyszínre pirítod őket. Garantáltan függőséget okoz.

3. Csalós pizzaszeletek

Nem kelt, hanem leveles tésztából készül, de cserébe még egy nappal később is finom, és pikk-pakk megvan, nem kell hosszasan gyúrni, pihentetni, keleszteni. A leveles tésztát kihengergetem, megkenem piros pesto-szósszal, teszek rá sonkát, rászórok olajbogyó karikákat, de mehet bele aszalt paradicsom, szalámi, paprika, lila hagyma vagy gomba is, a tetejére szeletelt Edami sajtot rakosgatok, kicsit összenyomkodom, és előbb négyzetekre, majd háromszögekre vágva óvatosan sütőpapíros tepsire fektetem, és 200 fokon megsütöm. A tetejére aztán friss rukkolát halmozok.

4. Vegetáriánus tekercsek

Tortillalapokat megkenek majonézzel, rájuk fektetek pár szelet kecske sajtot, arra almahasábokat, majd rukkolát és jégsalátát teszek. Nem kell a kecskesajttól félni, a karakteresebb íze egészen jól harmonizál a többi belevalóval. Végül az egészet feltekerem és helyre' kis szalaggal átkötöm a derekát, hogy ne bomoljon ki, miközben a gyerek az asztal alatt azt eszi suttyomban az órán.

Most biztos azt hiszed, nincs az az isten, hogy te ennyi macerának nekiállj kora reggel a jól bevált szendók helyett. Úgyhogy elárulom, az irodában, amikor elkészítettem nyolc főre ezt a négy fogást, hogy leteszteljem a kollégákon, cakumpakk 50 perc alatt megvolt minden, sütéssel, kenegetéssel, szeleteléssel, tekeréssel és beburkolással együtt.

Ha pedig mégsem vinne rá a lélek, hogy hajnalok hajnalán, netán előző este elkészítsd ezeket, akkor hidd el nekem, egy piknikhez is legalább olyan klasszul csúsznak e sajtos fogások. Mert aki a sajtot szereti, rossz ember nem lehet.

És ha nem is mindig ér rá az ember ezt a szortimentet legyártani, a szokásos szendvicseket is fel lehet dobni egy-egy karakteresebb ízvilágú sajttal, hogy ne csak mindig a trappistát harapjuk.

 

Fiala Borcsa