wmn - aldi

–

Vannak napok, amikor az ember nem akarja az életét túlcifrázni

Amikor vágyik valami lélekmelengető finomságra, amihez nem túl nehéz hozzájutni, nincs vele fakszni, de az ingét-gatyáját sem kell otthagynia érte. Nekem ilyen egyszerű, földöntúli boldogság a reggeli kávém, egy szelet puha vajas kenyér, egy jó pizza, sült sajt (bármikor!), egy pohár vörösbor este a kanapén összekucorodva… vagy egy kanál mogyorókrém a kamrában – elbújva még magam elől is. Csupán egy ilyen ebből a listából már képes feledtetni velem a világ minden búját, baját, kettő, netán három pedig már hedonista lakomává, kulináris ünnepnappá emeli az alkalmat. Erre a feladatra, azaz hibridszerepre pedig a legalkalmasabb szereplő szerintem a sajt, a pizza és a bor, méghozzá némileg vegyítve, camembert sajt „pizzafondue”-ként. És hát, ki mással is osztottam volna meg ezt a comfortfood-mennyországot, mint az én drága kollégáimmal?

Hat emberre számolva: összekevertem 700 gramm lisztet másfél csomag száraz élesztőporral, egy kiskanál sóval és egy-egy evőkanál cukorral, szárított bazsalikommal, valamint oregánóval, hozzányomtam négy gerezd fokhagymát, majd belecsorgattam négy deci vizet. Először villával nagyjából összekevertem a tésztát, aztán lisztezett deszkára huppantottam, és jó tíz percig dagasztottam. Ez amúgy a kedvenc részem, egyszerűen imádok kelt tésztával dolgozni! Olyan fantasztikus érzés, ahogy a pár, nem túl izgalmas hozzávalóból egyszer csak egy szép, élő anyag kerekedik ki.

Amikor kész a szép formás buci, egy olajjal kikent tálba tettem, átlátszó fóliával lefedtem, és meleg helyen egy órát kelesztettem. (Ez esetünkben a sales-osztály üvegkalitkájában volt, méghozzá a Domi lábánál található hősugárzó közelében. Ott heverészett egy üvegtálban a tészta, mint kandalló előtt a kiscica hideg téli estéken.)

Amikor duplájára kelt, négy részre osztottam, és csináltam belőlük egy-egy zsömlét. Ezeket aztán kicsit kinyújtottam. Vigyázat, nem kell olyan vékonyra nyújtani, mint egy pizzát, mert ez most nem az! Körülbelül 25 centiméter átmérőjű legyen a kör, méghozzá úgy, hogy a közepe legyen egy kicsit laposabb – ide kerül ugyanis egy komplett camembert sajt. A sajt körül aztán ollóval bevagdostam a tésztát, tizenhat–húsz cikkelyre, mintha csak egy virág szirmai lennének, majd a szirmokat egyenként körbetekertem feketeerdei sonkával. De ha te jobb szereted a szalonnás cuccot, az is remek ötlet. Illetve, ha sietsz, akkor úgy lehet rövidíteni az előkészületeken, hogy nem körbetekered, hanem csak ráfekteted a sonkát, szalonnacsíkot egy-egy sziromra, és félbehajtva elforgatod: az eredmény szinte ugyanaz. Olívaolajjal aztán lekentem a szirmokat és a sajtot is, majd ment a 230 fokra előmelegített sütőbe tíz percre. Ez idő alatt a sajt a penészkéreg alatt megolvadt, a sonkás tekercsek meg grissini-szerűvé sültek. Amint kihűlt annyira, hogy meg lehetett fogni, már tunkoltuk is bele a forró sajtlávába őket. Igazi közösségi élmény, hidd el, ráadásul anyagilag sem vágott senkit a padlóra. A négy camembert-es pizzafondue ára 3700 forint volt, ebből lakott degeszre nálunk nyolc ember.

Szóval, ha jönnek a haverok, ne fogd vissza magad, durrants nekik egy klassz kis kajahibridet vacsorára! Hiszen aki a pizzát és a sajtot szereti, rossz ember nem lehet!

 

Fiala Borcsa

Fotó: Kerepeczki Anna /WMN