–

Advent közeledtével egymás után nyílnak a karácsonyi vásárok, dübörög a kürtőskalács és a forralt bor illatos ipara. Nemcsak a turistákat csalogatja a nagyszerű látványosság, hanem a magyar urbánus közönség is vágyik rá, hogy a szívét átjárja egy kis meghittség. Hátha találnak valami kis kerámiát a hőn szeretett anyósnak, esetleg egy szőttest a kedvenc kollégájuknak, akit kihúztak a céges karácsonyon, vagy megveszik végre a hosszú ceruzát a harmad-unokatestvérük új udvarlójának.

Viccelünk! Az ünnep közeledtével a ránk törő kényszeredettségen és frusztráltságon olykor nehéz úrrá lenni, azonban egy-egy vásárra kimenni, sült gesztenyét ropogtatni és forró italokat kortyolgatni tényleg jó program. Azonban elővigyázatosnak kell lennünk, ha szeretnénk megörökíteni ezeket az alkalmakat. A különösen szigorú magyar törvényi szabályozás szerint: nem lehet lefényképezni egy idegent – annak előzetesen elkért- és utólagosan írásban rögzített beleegyezése nélkül. (Teljesen mindegy, hogy a kép megjelenik-e egyáltalán). Hacsak nem közszereplő vagy egy tömegrendezvény résztvevője a lekapott illető. A szabályozásból azonban kimaradt a tömeg fogalmának meghatározása. Márpedig egy ilyen forgatagban igen nehéz az egyszeri fotós dolga. Következzen most egy körkép néhány karácsonyi vásárról, Chripkó Lili „utcafotóstól”, aki több budapesti vásárt is bejárt, hogy adjon néhány tippet azoknak, akik nem akarják az összevissza kattintgatással megütni a bokájukat, és szembekerülni a törvénnyel.

1. Álljunk megfelelő takarásba!

Sem az árusokat, sem a vásárlókat nem szabad fotózással inzultálnunk, tehát frappánsan válasszunk a rendelkezésre álló tárgyak – úgynevezett tereptárgyak – közül egyet, ami a fényképen nemkívánatos személyek eltakarására alkalmas, és álljunk be mögé. Irányítsuk a kameránkat a kiválasztott tárgyra, és bízzuk magunkat a technikára. Így rögzíteni tudjuk a gazdag kínálatot és a nagy vásárlási kedvet is.

2. Keressünk hasonlóságokat!

A javunkra fordíthatjuk, ha az alany beleolvad a természetes közegébe. Álljunk készenlétbe, és várjuk ki a megfelelő pillanatot – amikor már nincs igazán különbség a környezet és a szereplők között. Csak akkor lőjünk, amikor a látvány és a mondanivaló eggyé olvadt. Nem igazán szükséges, hogy a képeink túl sok információt hordozzanak, ami lemaradt róluk, arra majd visszaemlékszünk. És ne feledjük, a kevesebb több!

3. Fontos a helyezkedés

A legtöbb kompozíció nem adódik csak úgy magától. Ezért a fotózás előtt végezzünk egy kis bemelegítést, élénkítsük magunkat néhány guggolással, hogy a megfelelő pillanatban elég fittek legyünk a szükséges testhajlítások elvégzéséhez. Ennek a képnek a megörökítéséhez felső testből egy kicsit előre kellett dőlni, a térdet pedig enyhén megrogyasztani. Fényképezőgéppel használjunk tág blendét a kis mélységélesség miatt, így a nénik a homályba vésznek. Telefonnal való fotózás esetén bökjünk a képernyő azon részére, amit élesen szeretnénk látni.

4. Használjuk kreatívan a tereptárgyakat!

Gondolkodjunk formai hasonlóságokban: különböző ételekkel például kiválóan felcserélhetünk testrészeket. Egy-két csülök, és már ki is takartunk vele egy fejet. Ha a vásárlók nekünk háttal vannak, az eladókat pedig precízen kitakartuk, akkor egyszerre meg is teremtettük az előtér-középtér-háttér pompás elrendezését.

5. Kerüljük a szembetalálkozást

Amennyiben váratlan alanyok frontálisan közelítenek a gondosan megválasztott témánk felé, testükkel, arcukkal belépnek az addig szépen megkomponált képtérbe, akkor gyorsan kell reagálnunk. Ügyesen helyezzünk a kép előterébe bármit, ami a betolakodók arcát kitakarhatja. Például vágódeszkát. Meglátjuk, az elkészült kép meghálálja fáradozásainkat.

6. Ne ugorjunk be a csapdába!

A fotózkodáshoz kihelyezett kartonfigurák – bár elhamarkodott kattintgatásra csábíthatnak minket, a kivágott részeiket hagyjuk üresen, komponáljunk a lyukakba inkább egy kis matyómintát vagy hímzést, így nem felejtjük el, hol jártunk.

7. A mindent látó szem

Az objektívünk jobban lát, mint mi. Ha nem vagyunk elég óvatosak, és csak vaktában lövöldözünk a kameránkkal, könnyen dokumentálhatunk olyan jeleneteket, amelyeket egyáltalán nem állt szándékunkban. Vigyázzunk, semmiképp ne evezzünk a dokumentarista fotográfia veszélyes vizeire! Próbáljunk meg nem kihívóan viselkedni, és a bódékban zajló tranzakciók szentségét mi is őrizzük meg. Ne leskelődjünk, ne akadékoskodjunk, ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe.

8. Tartsuk kameránkat a talaj felé

Ha egy kicsit lefelé billentjük a fényképezőgépet, akkor dinamikus játékot űzhetünk a horizonttal. Nem kell mindig az égbe lövöldözni. Továbbá, a földön ritkán van felismerhető arc.

9. Válasszunk olyat, aki szép

Ha nem voltunk elég körültekintőek, és mégis került arcrészlet a képünkre, vagy egyszerűen sehogy sem tudtuk tartani magunkat az ember nélküli képábrázoláshoz, legalább olyat válasszunk alanyul, aki szép. Alkalmazzunk olyan képkivágást, amiben az arc a képi sík egyik harmadoló pontjára kerül. Az elkészült fénykép így nyugalmat sugároz majd, és kevésbé lesz provokatív.

+1 Merjünk kérdezni

Amikor nem vagyunk biztosak a dolgunkban, – a bábelőadás megtekintése után – a rend éber őrei úgyis felhívják rá a figyelmünket, ha mégis tilosban járunk.

Chripkó Lili

 A képek a szerző tulajdonában vannak