Varázsgomba hatóanyagával kezeltek egy Alzheimer-kóros nőt – Évek után újra beszélni kezdett
A 83 éves nőnél tíz évvel ezelőtt diagnosztizáltak Alzheimer-kórt. Állapota az elmúlt öt évben jelentősen romlott: kommunikációja többnyire egyszavas válaszokra korlátozódott. Állapotán végül az úgynevezett varázsgombákban megtalálható pszilocibin segített – számol be a Frontiers in Neuroscience szaklapban megjelenő esettanulmányról a New Scientist. Bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy az Alzheimer-kórt nem sikerült visszafordítani, az eset új kérdéseket vet fel a pszichedelikus szerek lehetséges idegrendszeri hatásairól. Hírszemle.
–
Évek óta alig beszélt, segítség nélkül nem tudott közlekedni, és a vizeletét sem tudta kontrollálni a 83 éves, súlyos Alzheimer-kórban szenvedő nő, akinél tíz éve diagnosztizálták a betegséget, és körülbelül öt éve jelentős funkcióromlást tapasztaltak nála. Kommunikációja többnyire egyszavas válaszokra korlátozódott, mozgásában segítségre szorult, és inkontinenciával is küzdött.
A brazíliai Ankh Cross Association kutatói a nő fiának beleegyezésével nagy dózisú pszilocibinkezelést alkalmaztak, 5 gramm Enigmát, a Psilocybe cubensis különösen erős törzsét használták. A kezelés után először erős izzadás jelentkezett, majd egy mély alváshoz hasonló állapotba került. A fordulat csaknem húsz órával később történt. A fia szerint édesanyja magától kezdeményezett beszélgetést, emlékeket idézett fel, gondolatokat osztott meg, és a kommunikáció mintegy négy órán át folyamatos maradt.
„Az arckifejezései sokkal élénkebbé váltak, hosszan tartotta a szemkontaktust, reakcióként mosolygott, és mozgása is fürgébb lett”
– mondta Marcus Lago kutatásvezető. A szakember szerint a nő később egy alkalommal spontán azt mondta, hogy „jó érzés idejönni.”
Érezhető javulás
A kutatók beszámolója szerint a változások nem korlátozódtak a kommunikációra. A következő napokban és hetekben a nő időszakosan visszanyerte a hólyagkontrollját, önállóan fel tudott öltözni, és gyakrabban kezdeményezett beszélgetéseket.
Egy hónappal később újabb adag pszilocibint kapott, ezúttal 3 grammot. A kutatók szerint ekkor egy nyugodt szigeten fiával átélt szörfözés emlékéről beszélt. Emellett olyan hétköznapi feladatokat is önállóan végzett, amelyek korábban nehézséget okoztak számára.
„Kiválasztotta és felvette az összeillő ruhadarabokat, reggelit várva magától a televíziós szobába ment, felismerte a környezetében történt változásokat, és többször is hosszabb időn át megtartotta a vizeletét olyan helyzetekben, amelyekben korábban az inkontinencia mindennapos volt”
– idézte Lago megfigyeléseit a New Scientist.
Hogy működik a pszilocibin?
A pszilocibin a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag receptoraira hat. A kutatások szerint képes megváltoztatni az agyi hálózatok közötti kommunikációt, valamint fokozhatja az úgynevezett neuroplaszticitást, vagyis az agy alkalmazkodó- és újraszerveződő képességét – a pszichedelikus szerek egyre gyakrabban bukkannak fel a tudományos kutatásokban és a közbeszédben is. De mit mond róluk ma a tudomány, hol húzódnak a jogi és szakmai határok, és miért hangsúlyozzák erősen a szakértők a kontroll és az óvatosság fontosságát? Erről Barta Judit riportjában olvashattok.
A londoni Imperial College pszichofarmakológusa, David Nutt szerint nem ez az első alkalom, hogy hasonló beszámolók látnak napvilágot. „Hallottam már olyan esetekről, amikor pszichedelikus szerek javították neurodegeneratív betegségekben szenvedő emberek agyműködését” – mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy
ezek az esetek nem bizonyítják, hogy a pszilocibin lassítaná az öregedést vagy tartósan javítaná az agyi funkciókat, de összhangban lehetnek a szer ismert gyulladáscsökkentő hatásaival.
Az Alzheimer-kór pontos oka továbbra sem ismert, de a legelterjedtebb elmélet szerint az agyban felhalmozódó béta-amiloid fehérje indítja el azt a folyamatot, amely gyulladáshoz, az idegsejtek közötti kapcsolatok károsodásához és végül sejtpusztuláshoz vezet. Nutt szerint elképzelhető, hogy bizonyos agyi működészavarokat részben az okoz, hogy egyes idegi hálózatok kvázi elnyomják más hálózatok működését, és a pszichedelikus szerek ezt az állapotot ideiglenesen feloldhatják.
Korai következtetéseket levonni
A szakértők ugyanakkor óvatosságra intenek. Albert Garcia-Romeu, a Johns Hopkins Egyetem kutatója szerint az esettanulmány számos kérdést nyitva hagy. Nem ismert például, hogy a javulás meddig tartott, és történt-e hosszabb távú utánkövetés. Emellett a nő Alzheimer-diagnózisát nem biomarker-vizsgálatokkal vagy képalkotó eljárásokkal erősítették meg, hanem a tünetek alapján állították fel.
A kutató hangsúlyozta, hogy egyetlen beteg tapasztalatai alapján nem lehet következtetéseket levonni az Alzheimer-kórban szenvedők egészére nézve. Ugyanakkor más szakemberek szerint az eset annyira figyelemre méltó, hogy indokolttá teheti a további klinikai vizsgálatokat.A Harvard Egyetem neurológusa, Rudolph Tanzi úgy fogalmazott:
„Ez egy meglehetősen drámai esettanulmány. Óvatosnak kell lennünk, hogy ne vonjunk le túl sok következtetést egyetlen anekdotikus eseményből, de az eredmények arra utalnak, hogy érdemes lehet klinikai vizsgálatot indítani.”
A pszilocibin tehát egyelőre nem tekinthető az Alzheimer-kór kezelésének, az eset azonban újabb bizonyíték arra, hogy a pszichedelikus szerek agyműködésre gyakorolt hatásait még korántsem ismeri teljesen a tudomány.
Kiemelt kép: Pexels/Marek Piwnicki
Glow
Glow