Az elmúlt körülbelül egy évtizedben a lézeres tetoválás-eltávolítás a bőrgyógyász által végzett drága eljárásból olyasvalamivé vált, amit szinte bármelyik bevásárlóközpontban el lehet végezni, ebből adódóan pedig ugrásszerűen megnőtt a számuk. Az Amerikai Bőrsebészeti Társaság tagjai 2012-ben 63 ezer, míg 2019-ben már több mint 160 ezer tetoválást távolítottak el. Az, hogy a lehetőség egyre inkább elérhetővé vált, mindazok számára megoldást jelenthet, akiknek a tetoválásai egy rossz élethelyzetre, egy kemény időszakra vagy egy bántalmazó kapcsolatra emlékeztetik őket – és így már nem szívesen viselik.

Korábban a minták arra voltak hivatottak, hogy egy életen át megmaradjanak

Bár a lehetőségnek, hogy bármikor megszabaduljunk a tetoválásoktól, kétségtelenül megvan az előnye, ugyanakkor mélyreható változást is hozott egy olyan művészeti forma és kulturális gyakorlat számára, ami évezredek óta az állandóságra épül.

A tetoválások lehetnek dekoratívak, a jelentésük mellett lehet esztétikai értékük is, de tény, hogy nem egy frizura vagy egy ruhadarab, amit bármikor lecserélhetünk.

A legrégebbről fennmaradt tetoválást a ma Ötzi néven ismert hauslabjochi ember testén találták, aki mintegy 5300 évvel ezelőtt az olasz Alpokban élt. Több mint hatvan rajzot fedeztek fel rajta, Lars Krutak tetoválásokat tanulmányozó antropológus pedig azt is elmondta, hogy a tetoválások kulturális jelenléte még ennél is régebbre nyúlik vissza, és a világ számos pontján egymástól függetlenül fejlődött ki.

A maori nép például generációkon át készített lenyűgöző arctetoválásokat, és ez a gyakorlat az utóbbi évtizedekben ismét nagy népszerűségre tett szert. Egy III. századi római leírás szerint a britanniai barbárokat a helyi művészek különböző alakokkal és állatábrázolásokkal jelölték meg, a bőrükön lévő minta pedig a testükkel együtt változott.

A tetoválás idővel a kalandos élet jelképévé vált: évszázadokon át a rabok és bűnözők megjelölésére is használták.

A törvényen kívüliek számos kultúrában döntöttek úgy, hogy olyan mintákkal jelölik meg magukat, amelyek dokumentálják bűneiket, büntetésüket vagy épp a hitüket.

Ezeknek a tetoválásoknak azonban van egy negatív aspektusa, hiszen viselőjét gyakran egykori rabként azonosítják, miközben számos tanulmány kimutatta, hogy a tetovált rabok pozitívabb testképpel rendelkeznek, határozottabbak és extrovertáltabbak, mint nem tetovált társaik.

A tetoválások terjedésével fejlődött az eltávolítás módszere is

Statisztikák szerint a huszonéves nők több mint fele visel valamilyen mintát a testén, a tetoválás pedig faji, vagyoni és iskolázottsági különbségeken átívelő jelenséggé vált: Amerikában minden negyedik érettségivel nem rendelkező embernek van tetoválása, és minden ötödik diplomásnak is. A mintákkal kapcsolatos megbélyegzés egyre kevésbé jellemző, és ahogy a tetoválások népszerűsége megnőtt, úgy fejlődtek az eltávolítási technikák is.

Az orvosok már több mint fél évszázada használnak lézert a tetoválások eltávolítására.

Az eljárás a – tartós szőrtelenítéshez is használt – szelektív fototermolízis elvén működik, amely kulcsa, hogy a test részei különböző hullámhosszon pulzáló lézerek más és más mennyiségű energiáit nyelik el.

Az eltávolítás során olyan hullámhosszokat használnak, amiket a pigment elnyel, de a szövet körülötte nem károsodik, így a tinta apró részekre bomlik, amiket később az immunrendszer kivet a szervezetből.

A lézeres tetoválás-eltávolítás tehát nem varázslat. Jellemzően több kezelésre is szükség van – néha akár tíz-tizenkét alkalomra is –, ezek között pedig hetek vagy hónapok telnek el. Az eltávolítás ára sok mindentől függ: a minta méretétől, minőségétől, a szükséges alkalmak számától és a szalontól is, az eljárás pedig sokkal nagyobb fájdalommal jár, mintha tetoválást csináltatna valaki. Ráadásul nem érdemes azzal számolni, hogy a bőr ugyanolyan lesz, mint előtte: néha még az eltávolítás után is láthatók foltok és árnyalatbeli különbségek, de kétségtelen, hogy a módszer elég jól működik, és egyre népszerűbb is. 

Ez azonban megváltoztatja a tetoválás kultúráját

Az eltávolítás lehetőségének talán leginkább kézzelfogható következménye, hogy a takarások – amikor egy korábbi, már nem tetsző mintát egy másikkal fednek el – várhatóan vissza fognak szorulni. 

De átalakult az is, hogy milyen jellegű tetoválásokat készíttetnek, akik belevágnak. 

A korábbi vastag, erős, hangsúlyos vonalak helyét az utóbbi évtizedben átvették a finom minták és az apró, pontszerű tetoválások.

Az ilyen tetoválások hajlamosak jobban és gyorsabban elhalványulni és elmosódni, azonban a legtöbb fiatal már a minta elkészültekor számol azzal, hogy az évek során változni fog, így egyre kevésbé tekintenek úgy a tetoválásokra, mintha azok állandók lennének. 

Ráadásul nem is muszáj rögtön a végleges verzió mellett dönteni: bár nálunk még nem terjedt el, Amerikában egyre több cég kínál ideiglenes tetoválásokat. Ezek a rágógumis tetkók elvén működnek, azonban nem csupán néhány napig, hanem akár három hónapig is a bőrön maradnak. 

Az előrejelzések szerint a tetoválás-eltávolító eszközök piaca 2029-ig 245 millió dollárral fog növekedni, de hogy ez mit jelent a művészet státuszára nézve, arról megoszlanak a vélemények.

Bár az iparág jelenleg kissé homogenizálódott az egyszerűbb és kisebb mintákkal, vannak, akik úgy gondolják, hogy magát a művészeti ágat nem fenyegeti veszély. Ahogy a Dr. Woo néven alkotó Los Angeles-i tetováló nyilatkozta a BBC-nek:

„A tetoválás mindig is a szabadság eszméjét romantizálta, nem igaz? A tetoválás megmutatta, hogy nem kötnek társadalmi normák, és bátran élhetsz a saját személyiséged szerint. A forradalmárok jelképe volt – és amíg az emberek szabadságra vágynak, addig a tetoválások is tovább élnek.”

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Renphoto

Mózes Zsófi