Az olvasott pornót már a buszon sem rejtegetjük – Reneszánszukat élik az erotikus románcok

–

Pornó a buszon

Emlékszem, amikor először találkoztam pornóval. Megrázó élmény volt. Nem is tudom pontosan, mit csináltak, hányan és hogyan, de a nő arca egy életre bevésődött a fejembe. Szégyelltem magam, hogy nézem, mert végig az az érzésem volt, hogy ez neki nem lehet jó. Soha nem kapott el a műfaj, és mindig gyomorgörcsöm volt, ha ilyen tartalom került a szemeim elé. A filmes szexjelenetek pedig messze nem fedik a valóságot, ezt jól tudjuk, szóval reális kép nem alakult ki a fejemben, mielőtt egyáltalán saját tapasztalatom lett volna. 

Nem tudom, pontosan melyik könyvben és hol találkoztam először írott pornográfiával, talán valami ponyva lehetett valakinél. Ott ez a gyomorgörcs már nem volt meg, de még nem tudtam szavakba önteni, hogy miben más az élmény, ettől miért nem érzem olyan rosszul magam. Erre sem kaptam rá, de már nem váltott ki zsigeri ellenállást az olvasása. Később adtam egy esélyt A szürke ötven árnyalata-sorozatnak, de végül nem olvastam végig, mert ott újra előjött az ismerős rossz szájíz. Nem tetszett a felosztás, a nő pozíciója, az alá-fölé rendeltség mesterséges kialakítása, kifejezetten undorodtam attól, hogy a csávó csak azért, mert gazdag és jóképű, konkrétan bármit megtehet a nővel. Nekem ez nem volt szexi, sem izgató, szimplán csak kellemetlen. 

Mindenesetre felfigyeltem arra, hogy 

míg a pornónézés egy suttyomban végzett tevékenység, zárt ajtók, privát ablakok mögött, addig a Szürke-könyvek már megjelentek a buszok, villamosok, megállók, várótermek berkeiben is. Mindenki tudta, miről szólnak, mi van bennük, mégsem rejtegették őket, 

sőt, a csapból is ez a téma folyt. Utat tört a BDSM-ről való diskurzusnak (főleg, mert annak ábrázolása meglehetősen torz a sorozatban), normalizálni kezdte, hogy a szexualitás sokféle – és erről nem ciki beszélni.  

 

Aztán néhány évvel ezelőtt megismertem az Outlandert. Először filmsorozatként találkoztam vele, de annyira magával ragadott, hogy olvasni is elkezdtem. Írtam már róla egy hosszú, iszonyú elfogult cikket, de dióhéjban annyit elmondanék itt is, hogy ez a történet egy huszadik századból véletlenül a tizennyolcadik századi Skóciába időutazó nő és egy felföldi harcos férfi szerelméről szól. A kapcsolaton végigszáguld tér és idő, a történelem, a korabeli szokások és maga az élet is. Mindeközben tagadhatatlan, hogy a kettejük közti kémia olyan elementáris erejű, amihez foghatót még nem láttam és nem olvastam korábban.

Számomra gyógyító erejű volt a felismerés, hogy a szexualitásnak ilyen jelentősége is lehet, és mi mindent fejezhet ki egy érintés, vagy maga a vágy. Nekem, akinek traumatikus élményei, tapasztalatai voltak ezen a téren, igazi reveláció volt látni egy alternatívát, amiben egy szívszorítóan szép, emberi kapcsolatot a szexualitás csak még magasabb szintre emelhet. Nem lesz tőle alantasabb, kevésbé értékes, sőt. 

Perzselő lapok

Amikor tavaly megismertem a Fourth Wing és az ACOTAR fantasy-könyvsorozatokat, már nem ért váratlanul, hogy a szexjelenetek nem ott érnek véget, amikor a pár összebújik, és a következő fejezetben már „a nagy esemény” után vannak.

Habár az Outlanderben is bőven akadtak intim jelenetek, ezek a fantasyk időnként feladták a leckét, amikor a villamoson olvastam őket. Lazán kapaszkodtam a délutáni csúcsban (muhaha), miközben a főhősök úgy estek egymásnak, mintha nem lenne holnap. (Leginkább mert általában tényleg azt hiszik, hogy nem lesz holnap.) 

Itt aztán semmit sem bíztak a képzeletünkre. Pontosan lehet tudni, kinek a mije hogy néz ki, mekkora, milyen tapintású, formájú, hova teszi, milyen tempóban, mit érez, és a szereplők közben még beszélgetnek is egymással, ha máshogy nem, akkor telepatikusan. 

Ezekben a könyvekben a bravúrosan kivitelezett izgalomkeltés, történetcsavarás, univerzumfelépítés mellett a szerelem és a szenvedély, mintegy kiegészítésként szépen lassan bontakozik ki, tehát már jóval a katartikus kufircolás előtt olyan feszültség szikrázik a felek között… csoda, hogy nem gyulladnak ki a könyv lapjai. 

Őszintén, én nem a szexjelenetekért olvasom ezeket a könyveket. Én a pörgős sztori és az izgalom mellett a feszültséget, a kémiát, a sóvárgást imádom, és amikor végre megtörténik, aminek meg kell történnie, annak inkább az érzelmi része az, ami megérint. 

Arra jutottam, érdekes lenne megkérdezni néhány nőt, hogy ők miért olvasnak ilyen könyveket, nekik mit ad, és szerintük miért lehet most reneszánsza a „smut”, azaz a pornográf irodalomnak. 

Amennyit elbír a képzelet

Volt, aki privátban írt, volt, aki egy zárt csoportban feltett kérdésemre válaszolt, a megszólalók nevét természetesen az anonimitásuk védelmében megváltoztattam. 

Réka például azt mondta, hogy neki „az olvasott pornó sokkal személyesebb.” Azon túl, hogy erőszakosnak, durvának érzi (ő is) a pornófilmeket, a kukkolás része is kellemetlenül érinti, mintha betolakodó lenne.

Ezt én is alá tudom írni. Egyszer írtam az etikus pornókról egy cikket, ezért belenéztem párba, hogy tudjam, miről írok, és bármennyire is értettem, hogy ha már pornó, inkább legyen ilyen, mégis az volt az érzésem, hogy túl intim, amit látok. Nincs közöm hozzá. Viszont ha van egy komplex történet, aminek része a szex is, akkor egészen máshogy kapcsolódik hozzá az ember. Pont annyit képzel el ugyanis, amennyit „elbír”. 

Erika szerint viszont pont az a jó benne, hogy olvasva sokkal több síkon „támad” az erotikus tartalom, hiszen „megjelennek mindenféle érzetek a képzeletnek hála – illatok, hangok, emlékek, és nem csak pózok meg hangok.” 

Frida lerendezte azzal a teljesen érvényes és nagyon fontos szemponttal az érvelést, hogy az írott pornográfiához „nem kellenek kihasznált, bántalmazott, megerőszakolt nők.” 

De Linda behozott még egy nagyon fontos megközelítést, mégpedig azt, hogy „a nőknél a szex elsősorban fejben indul el. A látványtól pusztán nem tudunk úgy begerjedni, ám ha részletesen le van írva a folyamat, az összegabalyodásig vezető feszültség” már elég ahhoz, hogy felébressze a férjét. 

„Nem tudom, hányszor keltettem fel a férjemet az éjszaka közepén, mert úgy beindultam olvasás közben. Mindig mondja, hogy minél többet olvasom a »malacságaimat«, ő csak annál boldogabb” 

– meséli.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Laura Heath (@elitereading) által megosztott bejegyzés

„Nem tudom, ki hogy van vele, de

nekem talán a legizgalmasabb rész, amikor már mindketten érzitek a vonzalmat, pattognak a szikrák, tudjátok, mi lesz belőle, de még nem történt semmi” – írja Zsuzsi. „Ha egy pillanatba akarom sűríteni, akkor az, amikor már ott vagytok egymással szemben, egymás levegőjét lélegzitek, és mindjárt menthetetlenül egymásba gabalyodtok. A pornóban ilyen, ugyebár egyáltalán nincs,

a könyvekben viszont ez sok-sok fejezeten keresztül épül. Tökre szeretem a férjem, szuper vele a szex, de ez a pillanat néha hiányzik, hiszen mi már rég túl vagyunk az első csók előtti bizsergésen. Azt hiszem, én ezért olvasok ilyen könyveket, hogy újra megéljem ezt a pillanatot.  

Bea privátban írta, hogy „az újhullámos románcokban a női főhősök nem gyámolítandó, gyenge virágszálak, hanem küzdeni akaró és képes, férfiakat is megszégyenítően bátor amazonok. A pasasoknak csak koppan az álluk, felnéznek rájuk, egyenrangú partnerek. A szexben a nő öröme legalább olyan fontos, ha nem még fontosabb, elég hangsúlyosak az érzelmek, szóval kábé minden van, ami a pornófilmekből hiányzik. A nőnek nem pusztán a szex kurva jó, hanem az is, ahogyan közben érzi magát. Szerintem ez is elképesztően izgató.”

Ajtófélfának támaszkodás és hajba markolás

Nagyon úgy tűnik, már nem tabu arról beszélni, hogy a nőknek szükségük van arra, hogy szabadon, szégyenérzet nélkül beszélhessenek a szexről. Hogy végre róluk is szóljon a történet. 

A BookTok vagy a BookSta, azaz a közösségi oldalakon lévő könyvmolyközösségek és tartalomgyártók arccal, névvel simán kiteszik, hogy miként hat(ott) a párkapcsolatukra a smut, hogy mik a legpajzánabb olvasmányélményeik, és mik azok a jelenetek, amiket a pasijukkal újrajátszanak. (Tévedés ne essék, láthatóan a férfiak is lelkesen vesznek részt ezekben a játékokban, videókban, hiszen sejthető, hogy aktív közreműködésükkel ők is csak jól járhatnak.) 

Szóval profi módon elsajátítják azt a fajta ajtófélfának támaszkodást, tarkó alatt hajba markolást, a jó dumákat, közben pedig észrevétlenül igen komplex képet kapnak arról, mire vágyik a nő. Vagyis hát azok a nők, akik ilyesmit olvasnak. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Laura Heath (@elitereading) által megosztott bejegyzés

Ha már itt tartunk, a piedesztálra állított fiktív férfiak bár erősek, sőt, akár félelmetesek, titokzatosak is, de közben érzékenyek, sérülékenyek, az egyetlen gyenge pontjuk a nőjük (ők az úgynevezett shadow daddyk). Egyértelműen látszik a férfiideál újradefiniálása, hogy a nőies és férfias attribútumoknak egyszerre jelen kell lennie. Mindkét fél elementáris erővel hat a másikra, a dominancia váltakozó, de a vágy, a rajongás ezer fokon ég mindkét oldalról. 

Enikő írta nekem, hogy ő tulajdonképpen ezekből a könyvekből jött rá, mi jön be neki az ágyban.

„Sosem értettem, mi olyan nagy szám a szexben, inkább megadtam magam. A párom nyitott lett volna bármire, én viszont mindig legyintettem, jó úgy, ahogy van. Aztán megkaptam egy barátnőmtől a Haunting Adeline című sötét románcregényt, és rá kellett jönnöm, hogy nekem egészen más jön be, mint amit eddig csináltunk. Elég beteg ez a sztori, egyáltalán nem romantikus a klasszikus értelemben. De felszínre hozta bennem, hogy én bírom, ha irányítanak, ha durvábban bánnak velem.

Amikor felolvastam pár részt a pasimnak, először meglepődött, aztán elkezdtünk kísérletezni. Annyit mondok, hogy végre értem, mi a nagy szám a szexben.

Azóta szorgosan kutatom és olvasom a pajzán könyveket, már durvulni se kell, egyszerűen a kísérletezéstől jobban megismertem magam, a testem, a csávóm, és azóta egy új világ tárult elénk. Imádjuk.” 

 

És hogy milyen korosztály olvassa ezeket a könyveket? Az alsó korhatár egyre lejjebb csúszik, hiszen a young adult (fiatal felnőtt) könyvek körül gerjesztett „hisztéria” futótűzként terjed a közösségi oldalakon, így szignifikánsan megnőtt irántuk a kereslet, és nemcsak a fiatal felnőttek körében, hanem a negyvenöt pluszos nők is előszeretettel választják ezeket a regényeket. Csak azt kell eldönteni, milyen környezetben szeretnénk szép, okos, izgalmas emberek szerelmi életéről olvasni. Hétköznapi, modern, fikciós, kosztümös, fantasy univerzumos a halál árnyékában, borzongatós… minden van. Bármilyen kontextusban vágyakozhatnak egymás után a főhősök, lehetnek ellenségekből szeretők, fellobbanhat a láng lassan és gyorsan, egymásnak eshetnek egy kiadós zivatar vagy egy hatalmas, véres csata után. A lényeg, hogy az érzések ki legyenek hangosítva, hogy érezhető, tapintható legyen, ami a pornófilmekből hiányzik. 

És a végére már csak azt a jó dumát illeszteném be ide, amit egy mémen láttam a kutakodásaim során:

„Én nem nézem a pornót, hanem olvasom, mint egy kib@szott úrinő.”

Források: ITT, ITT és ITT 

Kiemelt kép forrása: Getty Images/ master1305

Szabó Anna Eszter