Ma én leszek a diáklány és te a tanár – szerepjátékok a hálószobában

–

Hova lesz a tűz?

A jó szexhez nem elég a megfelelő időzítés, vagy az optimális hangulat. Arra is szükség van, hogy két – vagy akár több – olyan ember vegyen részt az együttlétben, akik egymáshoz és önmagukhoz is szeretettel, értéssel, érzékenységgel és elfogadással fordulnak. 

Emellett elengedhetetlen a jó kommunikáció, a mindenkori konszenzualitás, és az sem árt, ha a felek meg merik és meg tudják fogalmazni vágyaikat.

Az élvezetes szexet épp ezért ritkán adják könnyen, és legtöbbször sok gyakorlásra, aprólékos finomhangolásra van szükség ahhoz, hogy a pár tagjai tényleg őrületes együttléteket élhessenek meg. 

Idővel azonban előfordulhat, hogy a sietős hétköznapok sűrűjében kivész az együttlétekből a spontaneitás és a lendület, ahogy az például a Szex és New Yorkban Mirandával és Steve-vel is történt. Emlékszel arra a részre, amikor Miranda amiatt panaszkodik, hogy a férje új figurákat próbált bevetni, mert azt akarta, hogy tovább tartson az együttlét, miközben ő másra sem vágyott, csak hogy legyen végre vége az aktusnak? 

Arcul csapós, meghökkentő jelenet, de legyünk őszinték! Nem ő az egyetlen ember a világon, aki szereti a párját és vágyik rá, de olyan fáradt, hogy a jól bevált lépésekkel elérhető biztos és gyors kielégülés észszerű kompromisszumnak tűnik számára. 

Ó, mielőtt lecsapna rám a kommentcunami, fontos elmondani, hogy a statisztikák szerint sem vagyunk túl aktívak, amikor párkapcsolatban élünk. Ahogy az a Telex beszámolójából kiderül:

a magyar párok 18,4 százaléka csupán havi két-három, 23,4 százaléka pedig legfeljebb heti egy alkalommal bújik össze, ami nem túl sok, ugyebár…

Félreértés ne essék, egyáltalán nem azt mondom, hogy szexelni kell akkor is, ha lóg a beled, semmi kedved hozzá, és csak egy kiadós alvásra vágysz. Sokkal inkább azt, hogy egy tartós párkapcsolatban a jó szexhez a fentiek mellett arra is szükség van, hogy a felek a mindennapok terhei és feladatai mellett megosszák egymással érzéseiket és vágyaikat, szükségleteiket is.

A szex néha már azelőtt véget ér, hogy elkezdődne

Ian Kernek szexuálterapeuta TED-előadásában arról beszél, hogy ahhoz, hogy újra felfedezzük magunkban a bizsergést, elengedhetetlen, hogy felismerjük:

az élvezetes szexhez nem csupán magára az aktusra, hanem az együttlétek közötti erotikus fantáziákra és a vágyat kifejező kisebb-nagyobb gesztusokra is szükség van.

Mint mondja, a kapcsolat elején jellemzően nem kellenek ezek a plusz erőfeszítések, hiszen a másik iránti pszichés és testi vágy állandó jellemzője mind az együtt, mind a külön töltött időnek. Később azonban, ahogy a szexuális energiák elcsendesednek, célszerű időt és energiát fordítani annak ébren tartására. 

Kiemeli, hogy bár a párok ennek fontosságát többnyire maguktól is felismerik, fogalmuk sincs arról, hogyan is kezdhetnének hozzá. Épp ezért gyakori, hogy a hozzá fordulók olyan házi feladatot kapnak két ülés között, amelynek során megoszthatnak egymással egy fantáziát, felolvashatnak a másiknak egy erotikus történetet, szóban játszhatnak el egy számukra izgalmas forgatókönyvet, illetve szerepjátékos helyzetekben próbálhatják ki magukat.

Mint mondja,

a képzelet hatalma teszi a dolgát, ehhez azonban a szexet gyakran övező szégyenérzet és gátlások miatt nemcsak vágyra és hajlandóságra, hanem a felek sebezhetőségének felfedésére és bátorságra is szükség van.

Mindent szabad, de semmit se muszáj

Hasonló véleményen van Füredi Krisztián szexuálpszichológus, párterapeuta is. Mint mondja, a szexualitáshoz nagyon sok tilalom, tabu, szégyenérzet és bűntudat kapcsolódik, hiszen gyerekkortól kezdve azt tanuljuk, hogy a szexualitás rejtett, titkolni való, bűnös dolog.

„A szexuális vágy és izgalom kérdése nagyon összetett.

A jó szexuális élményhez fontos a biztonság érzése, ugyanakkor az újszerű ingerek nagyon izgalmasak és vonzók lehetnek.

Előfordulhat, hogy van olyan fantáziánk, ami fejben izgalmas, a valóságban azonban elsősorban szégyen, bűntudat kapcsolódik hozzá, vagy emberi, etikai szempontból a fantáziánk nem elfogadható. Fontos azonban, hogy attól, hogy a személy a valóságban az adott dolgot nem feltétlenül szeretné megtenni, még okozhat számára izgalmat – mondja a szakember. – A szerepjátékokban számos ilyen helyzetbe lehet belépni úgy, hogy azt nem kell valóban átélni. Így ez egyfajta kiterjesztett fantázia, mely részben valódi, részben pedig csak játék, amelynek tartalma alakulhat a felek korábbi tapasztalatai vagy kíváncsisága, pornóélményei vagy akár mélyen elnyomott érzések, vágyak, félelmek, traumák függvényében is.” 

Füredi Krisztián emellett azt is hangsúlyozza, hogy bármilyen szexuális tevékenység, aktivitás vagy kísérlet kizárólag konszenzuális alapon, a felek kölcsönös érdeklődése és vágya mellett, illetve beleegyezésével történhet.

„Fontos, hogy a szerepjáték vagy eszközhasználat soha ne legyen elvárás senkitől. Ha valaki nem szeretne kísérletezni, akkor nem szabad erőltetni a játékokat – ahogy semmi mást sem.

Ezzel együtt fontos és érdemes a vágyainkról, igényeinkről nyíltan beszélni, hiszen az önkifejezés és az igények kimondásának lehetősége az igazi intimitás maga

– mondja a szexuálpszichológus. – Ha elég biztonságos a párkapcsolat, akkor nemcsak kifejezni tudjuk a vágyainkat, hanem arra is képesek vagyunk, hogy a másik őszinte reakcióit fogadni tudjuk. Így ő is szabadon kifejezheti, hogy mi az, amiben partner tud lenni és mi az, amiben nem. Így tud igazi intimitás kialakulni és így találhatunk rá azokra a területekre a szexben is, amelyek mindkét fél érdeklődésére számot tartanak.”

Persze lényeges azt is szem előtt tartani, hogy ami vonzó egy fantáziában vagy a pornóban, amitől bizseregni kezd a bőrünk már akkor is, ha csak beszélgetünk róla, nem szükségszerűen lesz kívánatos, vagy jó élmény a valóságban is.

Épp ezért olyan fontos, hogy az adott kapcsolat kontextusában új szexuális tevékenységeket alapos beszélgetés, részletes egyeztetés, a határok tisztázása és a közösen felállított szabályrendszer egyértelmű meghatározása előzze meg.

„Célszerű az új dolgokat apróbb lépésekben bevezetni, hogy lássuk, hol vannak azok a határok, amelyek között még jól érezzük magunkat, és észrevehessük, mi az, ami már sok, ami nem vonzó vagy nem biztonságos. A szerepjátékok kipróbálása esetén például valószínűleg nem egy túlbonyolított, nagyon részletes és hosszadalmas forgatókönyvvel érdemes kezdeni – hívja fel a figyelmet a szakember. – A sok jelmez és kiegészítő érdekes lehet, de ebben is jó megtalálni az egyensúlyt. Legtöbbször amúgy sem a külsőségeken van hangsúly, így nem érdemes ezt a részt túlzásba vinni, mert elviheti a játék spontaneitását és élményét, ha túl sok a körítés. Kivéve persze, ha éppen a különféle anyagok, kiegészítők textúrája vagy használata fontos a pár számára.” 

A szexuálpszichológus szerint a közös fejlődéshez és a párkapcsolati biztonság megtartásához elengedhetetlen, hogy a szerepjátékos helyzetek kipróbálása előtt minél pontosabban és részletesebben fejezzék ki a pár tagjai, hogy mire vágynak.

A határokat rögzítsék egyértelműen, és ha bármely helyzet bármelyik fél számára diszkomfortérzéssel jár, azt azonnal és egyértelműen jelezze a partnernek, hiszen aktus közben is mindenkinek megvan a joga a változtatáshoz és a határok áthelyezéséhez.

Mint mondja, ugyanilyen lényegi lépés az is, hogy az újszerű együttléteket mindig közös átbeszélés, elemzés kövesse, amelynek során a felek részletesen elmondhatják egymásnak, mit éltek meg az együttlét során. Egy ilyen megtartó beszélgetésben kimondható, mi esett jól, mit kívánnak megtartani a felek a későbbi együttlétek során is, és mi az, amit a továbbiakban szeretnének inkább kihagyni vagy elkerülni. 

„Minél jobban eltérünk az együttlétek szokványos forgatókönyvétől, annál fontosabb, hogy nagyon egyértelműen beszéljünk partnerünkkel a vágyainkról, határainkról, utána pedig a tapasztalatokról.

Szerepjáték közben oly módon tudunk megmutatni és megélni vágyakat, ahogy a hétköznapi működésmódunkkal az nem vagy nehezen összeegyeztethető. Mindezen felül szerepbe bújva új szempontok alapján döntünk a viselkedésünkről, ami újszerű és izgalmas élmény lehet. Ettől még persze lehet önazonos, de a helyzet és a szerep különbözősége miatt mégis más részét éljük meg, vagy próbáljuk ki a személyiségünknek. Ez lehet felszabadító, inspiráló és akár jelentős önismereti hozadékkal is járhat. Bárhogy is: előtte, közben, utána elengedhetetlen a nyílt, transzparens kommunikáció és a bizalom.”

Kedvenc szerepeink a hálószobában

Ha abból indulunk ki, hogy a PornHub 2023-as beszámolója szerint a Z generációsok, azaz a 18–24 évesek által keresett cosplay (azaz beöltözős) tartalmak iránti kereslet 146 százalékkal, a hentai (vagyis kvázi animepornó) iránti igény pedig 94 százalékkal nőtt, de még a 35–54 éves korosztály is mintegy 38 százalékkal több cosplay és 25 százalékkal több szerepjátékos tartalmat töltött le, valószínűsíthetjük, hogy a jelmezek és szerepjátékok iránti igény nem elhanyagolható mértékű.

És hogy milyen jeleneteket valósítanak meg a magyar párok a hálószobában? A Vágyaim.hu statisztikái szerint a legnépszerűbb kategóriák a szobalány–háziúr, a diáklány–tanár és a nővérke–páciens szcenáriók voltak az elmúlt évben. 

Ugyanakkor nyuszilány-, titkárnő-, rendőr-, stewardess-, karácsonyi és a dominajelmezek, -maszkok is szép számban találtak gazdára. Vagyis a hatalommal és arctalansággal való játszadozás gyakori velejárója a szerepjátékoknak is. 

Eltakart arcok, megnyitott elmék

Nem véletlen, hogy növekszik a nyitottság a maszkok, a parókák és a szerepek iránt. Az egyes részletek beiktatásának lényegi okai azonban sokfélék lehetnek. 

„Az arctalanság inkább ismeretlenekkel történő játékokban fontos. Ha valaki olyan közösségi eseményen vesz részt, ahol szeretné a szexualitását másokkal együtt megélni, de mégis biztonságosabb számára úgy jelen lenni, hogy a személye titok maradjon, jól jöhet az arc elmaszkírozása – mondja Füredi Krisztián. – Az intimitás nem tartozik mindenkire, pláne ha tabukat lépünk át. Illetve önmagában az anonimitás miatt is érezhetjük úgy, hogy senki sem köti össze velünk azt, amit csinálunk. Így nem kell vigyázni arra, hogy kinek milyen belátást engedünk a vágyainkba, mert az a megélésünk, hogy ezt a viselkedést nem azonosítják velünk. Ha vágyainkat helytelennek ítéljük meg, vagy attól félünk, hogy kiderül rólunk valami, ami miatt mások kedvezőtlenül ítélnek meg minket, szívesebben rejtjük el magunkat.

Az anonimitás egyes helyzetekben eszköz, amelynek segítségével úgy tudunk részt venni valamiben, hogy közben mégis megteremtjük a saját biztonságos terünket.”

A szexuálpszichológus szerint van, hogy az arctalanság személyes helyzetben is része a szerepjátéknak. Mint mondja, az, hogy a másik csak a maszkot és a szerepet látja, lehetőséget ad arra, hogy a megélt érzelmek is rejtve maradjanak. Ez a személytelenség indukálhat eltávolodást, elidegenedést, egyszersmind mély, önfeledt bevonódást, átélést is.

„Ha felveszünk egy szerepet vagy maszkot, akkor nagyon könnyen csökkenthető a kontroll. Hiszen amit teszünk, amilyennek mutatjuk magunkat, az nem minket tükröz, hanem egy szerepet. Ezáltal paradox módon megélhetjük azokat a személyiségrészeinket és vágyainkat is, amelyeket lehet, hogy nem tudunk összeegyeztetni azzal a képpel, amit mutatni akarunk magunkról. Másrészt anélkül próbálhatjuk ki, hogy a sajátunktól eltérő viselkedés milyen élmény, hogy valóban olyanná kellene válnunk, vagy a partnerünk a szerepben felvett viselkedéssel azonosítana minket” – mutat rá a szakember. 

Szabadság, szerelem

Szóval, kedves olvasó, ha évek óta szeretnéd újrajátszani A szürke ötven árnyalatának jeleneteit, ha minden vágyad egy izgalmas, fűszeres találkozás az egy szex az idegennel játék keretein belül vagy szívesen kipróbálnád magad domináns félként, beszélj róla a pároddal, és szabadítsátok fel egymás rejtett vágyait! 

Nem kell hozzá más, csak idő, figyelem, megértés és sok-sok beszélgetés, amely nemcsak a hálószobába, hanem a párkapcsolatba is segít majd visszalopni az intimitást.

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / misuma

Z. Kocsis Blanka