„Nem azért vagyunk itt, hogy telerakjuk a spermáinkkal a Kárpát-medencét” – Szabó Gál András érintettként mesél a vazektómiáról

Míg sok külföldi országban a fogamzásgátlás egyik hétköznapi és elterjedt módja a férfiakon végzett vazektómia – amikor átvágják az ondóvezetéket, hogy a spermiumok ne kerüljenek be az ondóba –, addig Magyarországon még mindig elenyésző azok száma, akik alávetik magukat ennek a rutinbeavatkozásnak. Ehhez nemcsak a merev hazai szabályozásnak van köze – Magyarország ugyanis egyike azon országoknak, amelyek a legszigorúbban szabályozzák a művi meddővé tételt –, hanem annak is, hogy még mindig sok tévhit és a sztereotípia övezi itthon ezt a beavatkozást. Ezeket igyekszünk most eloszlatni egy érintettel, Szabó Gál Andrással – akit sokan Villám Gézaként ismerhetnek –, a Budapest–Bamako-rali ötletgazdájával, volt rádiós műsorvezetővel. Filákovity Radojka beszélgetett vele.
–
„Nálunk a harmadik gyerek után került szóba a vazektómia” – kezdi a történetüket András, akinek, ahogy az az esetek többségében itthon történik, a felesége állt elő a beavatkozás ötletével. Vagy ahogy ő fogalmazott: elkezdte szekírozni, hogy mostantól ez legyen a fogamzásgátlás a családban.
A sztereotípiák fogságában
András először csípőből visszautasította a felvetést. „Eszembe jutott az összes olyan hülyeség, ami egy férfiban felmerülhet, aki egyébként nem tájékozott a témában: az, hogy pár oktávval magasabb lesz majd a hangom, hogy veszítek a férfiasságomból, esetleg a szexualitás terén lesznek majd problémáim. Szerettem volna meggyőzni a feleségemet, hogy maradjunk inkább a tradicionálisabb módszereknél, ám ő is előállt a maga érveivel, amikkel nem nagyon lehetett vitába szállni.
Történetesen, hogy ő már szült három gyereket, többet nem szeretne, ahogy hormonokkal sem szeretné stimulálni a szervezetét vagy esetleg megszenvedni az abortuszt a nem kívánt terhesség miatt (amelynek rendeletét nemrég szigorították is – a szerk.).
Az összes logikus érvet felsorolta ezzel kapcsolatban.”
Ennek ellenére jó ideig rémisztőnek találta a gondolatot, hogy neki, aki még egy tetoválást se rakatna magára soha, belenyúljanak a testébe, és ott elvágjanak valamit. A végső lökést azonban egy „terhességi dráma” hozta el a harmadik gyerekük után. „Amíg én éjjel egykor terhességi tesztért jártam a várost, addig a feleségem otthon őrjöngött. Ekkor határoztam el, hogy a családi béke kedvéért elkezdek komolyabban foglalkozni a kérdéssel” – tette hozzá.
A kutatómunkát pedig, elmondása szerint, „mint, minden hülye pasi”, azzal indította, hogy különböző YouTube-videókat nézett a beavatkozásról – ezt senkinek sem javasolja. A megbízható internetes forrásokból vagy orvosoktól való tájékozódást ugyanakkor nagyon is. Ő is ennek hatására döbbent rá, hogy ez a legmegbízhatóbb és leghatékonyabb olyan fogamzásgátlási mód, ami nem a nő testének működésébe avatkozik bele, abban nem okoz változást, nem jelent lehetséges veszélyfaktort, és szinte százszázalékos megbízhatóságú.
A cikk a hirdetés után folytatódik!„Onnantól kezdve pedig, hogy minden tudományosan alátámasztott tény és információ birtokában voltam, már csak azt kellett megvizsgálnom, mitől is félek valójában: mert az, hogy oktávokkal lesz magasabb a hangom, nem volt releváns félelem.”
Megkeresni a félelem valódi gyökerét
András számára az utolsó mentális blokkot a folyamatban a családja elvesztése iránt érzett félelem jelentette: „Mi van, ha egy balesetben meghal az egész családom, és később majd szeretnék újat?”
Ezt a gátat végül úgy tudták feloldani, hogy a felesége javaslatára lefagyasztatta a spermáit.
A nyílt kommunikáció a másikkal ugyanis elengedhetetlen szerinte a folyamat során. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy a férfi őszintén beszél arról is: el tudja-e még képzelni, hogy legyen gyereke – akár, ha véget ér a házasságuk, valaki mástól, aki nem a jelenlegi felesége.
Ehhez a folyamathoz épp ezért elengedhetetlen az önismeret, az önreflexió, az, hogy a felek reálisan tudjanak ránézni a kapcsolatukra, és András szerint egyfajta család-, illetve életúttervezés is.
„Ha esetleg valaki tényleg nem akar már gyereket, de időközben elválik, mert valami miatt már nem működik a házassága – ilyen is előfordulhat –, a beavatkozás miatt nem kell attól félnie, hogy jön egy fiatalabb nő, aki kierőlteti majd belőle a gyereket. Láttam már pasikat bestresszelni amiatt ötvenévesen, hogy nem akarnak hetvenéves korukban is ballagásra járkálni. Antropológiai tény, hogy a férfiak úgy vannak programozva, hogy mindenhol el akarják vetni a magjukat. Azonban fontos, hogy ne ösztönlényként kezeljük őket, hanem olyan emberekként, akik felelősen tudnak gondolkodni az életükről, a családjukról, a későbbi vágyaikról.
Én tudtam, hogy nekem elég három gyerek, hogy nem akarok majd hatvanéves koromban a huszonöt éves asszisztensemtől egy újabbat. Attól viszont tartottam, mi lesz azután, ha a gyerekeimmel ne adj’ isten történne valami.
Két évig tartottam a lefagyasztott spermáimat, majd arra az elhatározásra jutottam: elég nagyok a gyerekek, ha a sors úgy kívánja, hogy elveszítem őket, akkor másfajta életet fogok élni, de nem akarom őket reprodukálni, nem akarok mást a helyükre.”
A műtét maga egy egyszerű rutineljárás, ám Magyarország egyike azon országoknak, amelyek a legszigorúbban szabályozzák
Néhány hónap „agónia” után, miután Andrásban elhárult az összes blokk, belement a műtétbe. A beavatkozást külföldön végezték el rajta, ahol nem olyan merev a szabályozás, mint hazánkban. Magyarország ugyanis egyike azon országoknak, amelyek a legszigorúbban szabályozzák a művi meddővé tételt.
Itthon a beavatkozás akkor engedélyezett, ha az illetőnek három élő, vér szerinti gyereke van, vagy már elmúlt negyvenéves. Ha e tekintetben megfelel a kritériumoknak, akkor nyilatkozatot kell tennie, ami után egy évvel végzik el a beavatkozást térítés ellenében, feltéve, ha hat hónap után aláírásával ismételten megerősíti a kérelmi nyilatkozatot.
Épp emiatt az eljárásért sokan külföldre utaznak, ahol magánköltségen sokkal egyszerűbben igényelhető a beavatkozás. Bécsben például a 25. életév betöltése és egy személyes, orvosi tanácsadás után már elvégzik a művi meddővé tételt. A szolgáltatás jelenlegi ára egy többek közt erre specializálódott klinikán 670-től egészen 870 euróig terjed – attól függően, hogy a páciens helyi vagy általános érzéstelenítéssel kéri.
De térjünk is vissza Andráshoz,
aki a kezdeti elutasítás ellenére – ami egyébként teljesen normális – az egyik legjobb döntésnek tartja, hogy évekkel ezelőtt elköttette magát, ennek hatására elmondása szerint ma már mindenféle félelem nélkül tudnak együtt lenni a feleségével. A műtétje fájdalommentesen, szinte észrevétlenül zajlott – nagyjából 20-30 percet vett igénybe –, és a regenerálódás is gyors volt, komplikációktól mentes. „Egy zacskó fagyasztott zöldség volt a herémen egy egész délutánon keresztül, és utána negyvenszer kellett maszturbálni, hogy teljesen kiürüljön a here. De lényegében ennyi” – mondja.
Szerinte hihetetlenül fontos lenne megkönnyíteni az eljáráshoz való hozzájutást itthon is, hiszen testileg és lelkileg is kevésbé megterhelő, mint, mondjuk, az abortusz.
„Másfelől pedig az a véleményem ezzel kapcsolatban, hogy az állam ne szóljon bele, hogy egy pasi mit akar csinálni a saját testével, és mit nem. A kormányzatnak az egész reprodukciós rendszerünkből ki kéne szállnia.
Nem azért vagyunk itt, hogy teleszüljük vagy telerakjuk a spermáinkkal a Kárpát-medencét, hanem mindenki a saját boldogságáért. Épp ezért ennek személyes döntésnek kellene lennie. Méghozzá egy olyan racionális döntésnek, amit a pár közösen hoz meg.”
Képek: Chripkó Lili/WMN