„Nem azért vagyunk itt, hogy telerakjuk a spermáinkkal a Kárpát-medencét” – Szabó Gál András érintettként mesél a vazektómiáról
Míg sok külföldi országban a fogamzásgátlás egyik hétköznapi és elterjedt módja a férfiakon végzett vazektómia – amikor átvágják az ondóvezetéket, hogy a spermiumok ne kerüljenek be az ondóba –, addig Magyarországon még mindig elenyésző azok száma, akik alávetik magukat ennek a rutinbeavatkozásnak. Ehhez nemcsak a merev hazai szabályozásnak van köze – Magyarország ugyanis egyike azon országoknak, amelyek a legszigorúbban szabályozzák a művi meddővé tételt –, hanem annak is, hogy még mindig sok tévhit és a sztereotípia övezi itthon ezt a beavatkozást. Ezeket igyekszünk most eloszlatni egy érintettel, Szabó Gál Andrással – akit sokan Villám Gézaként ismerhetnek –, a Budapest–Bamako-rali ötletgazdájával, volt rádiós műsorvezetővel. Filákovity Radojka beszélgetett vele.
–
„Nálunk a harmadik gyerek után került szóba a vazektómia” – kezdi a történetüket András, akinek, ahogy az az esetek többségében itthon történik, a felesége állt elő a beavatkozás ötletével. Vagy ahogy ő fogalmazott: elkezdte szekírozni, hogy mostantól ez legyen a fogamzásgátlás a családban.
A sztereotípiák fogságában
András először csípőből visszautasította a felvetést. „Eszembe jutott az összes olyan hülyeség, ami egy férfiban felmerülhet, aki egyébként nem tájékozott a témában: az, hogy pár oktávval magasabb lesz majd a hangom, hogy veszítek a férfiasságomból, esetleg a szexualitás terén lesznek majd problémáim. Szerettem volna meggyőzni a feleségemet, hogy maradjunk inkább a tradicionálisabb módszereknél, ám ő is előállt a maga érveivel, amikkel nem nagyon lehetett vitába szállni.
Történetesen, hogy ő már szült három gyereket, többet nem szeretne, ahogy hormonokkal sem szeretné stimulálni a szervezetét vagy esetleg megszenvedni az abortuszt a nem kívánt terhesség miatt (amelynek rendeletét nemrég szigorították is – a szerk.).
Az összes logikus érvet felsorolta ezzel kapcsolatban.”
Ennek ellenére jó ideig rémisztőnek találta a gondolatot, hogy neki, aki még egy tetoválást se rakatna magára soha, belenyúljanak a testébe, és ott elvágjanak valamit. A végső lökést azonban egy „terhességi dráma” hozta el a harmadik gyerekük után. „Amíg én éjjel egykor terhességi tesztért jártam a várost, addig a feleségem otthon őrjöngött. Ekkor határoztam el, hogy a családi béke kedvéért elkezdek komolyabban foglalkozni a kérdéssel” – tette hozzá.
A kutatómunkát pedig, elmondása szerint, „mint, minden hülye pasi”, azzal indította, hogy különböző YouTube-videókat nézett a beavatkozásról – ezt senkinek sem javasolja. A megbízható internetes forrásokból vagy orvosoktól való tájékozódást ugyanakkor nagyon is. Ő is ennek hatására döbbent rá, hogy ez a legmegbízhatóbb és leghatékonyabb olyan fogamzásgátlási mód, ami nem a nő testének működésébe avatkozik bele, abban nem okoz változást, nem jelent lehetséges veszélyfaktort, és szinte százszázalékos megbízhatóságú.
„Onnantól kezdve pedig, hogy minden tudományosan alátámasztott tény és információ birtokában voltam, már csak azt kellett megvizsgálnom, mitől is félek valójában: mert az, hogy oktávokkal lesz magasabb a hangom, nem volt releváns félelem.”
Megkeresni a félelem valódi gyökerét
András számára az utolsó mentális blokkot a folyamatban a családja elvesztése iránt érzett félelem jelentette: „Mi van, ha egy balesetben meghal az egész családom, és később majd szeretnék újat?”
Ezt a gátat végül úgy tudták feloldani, hogy a felesége javaslatára lefagyasztatta a spermáit.
A nyílt kommunikáció a másikkal ugyanis elengedhetetlen szerinte a folyamat során. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy a férfi őszintén beszél arról is: el tudja-e még képzelni, hogy legyen gyereke – akár, ha véget ér a házasságuk, valaki mástól, aki nem a jelenlegi felesége.
Ehhez a folyamathoz épp ezért elengedhetetlen az önismeret, az önreflexió, az, hogy a felek reálisan tudjanak ránézni a kapcsolatukra, és András szerint egyfajta család-, illetve életúttervezés is.
„Ha esetleg valaki tényleg nem akar már gyereket, de időközben elválik, mert valami miatt már nem működik a házassága – ilyen is előfordulhat –, a beavatkozás miatt nem kell attól félnie, hogy jön egy fiatalabb nő, aki kierőlteti majd belőle a gyereket. Láttam már pasikat bestresszelni amiatt ötvenévesen, hogy nem akarnak hetvenéves korukban is ballagásra járkálni. Antropológiai tény, hogy a férfiak úgy vannak programozva, hogy mindenhol el akarják vetni a magjukat. Azonban fontos, hogy ne ösztönlényként kezeljük őket, hanem olyan emberekként, akik felelősen tudnak gondolkodni az életükről, a családjukról, a későbbi vágyaikról.
Én tudtam, hogy nekem elég három gyerek, hogy nem akarok majd hatvanéves koromban a huszonöt éves asszisztensemtől egy újabbat. Attól viszont tartottam, mi lesz azután, ha a gyerekeimmel ne adj’ isten történne valami.
Két évig tartottam a lefagyasztott spermáimat, majd arra az elhatározásra jutottam: elég nagyok a gyerekek, ha a sors úgy kívánja, hogy elveszítem őket, akkor másfajta életet fogok élni, de nem akarom őket reprodukálni, nem akarok mást a helyükre.”
A műtét maga egy egyszerű rutineljárás, ám Magyarország egyike azon országoknak, amelyek a legszigorúbban szabályozzák
Néhány hónap „agónia” után, miután Andrásban elhárult az összes blokk, belement a műtétbe. A beavatkozást külföldön végezték el rajta, ahol nem olyan merev a szabályozás, mint hazánkban. Magyarország ugyanis egyike azon országoknak, amelyek a legszigorúbban szabályozzák a művi meddővé tételt.
Itthon a beavatkozás akkor engedélyezett, ha az illetőnek három élő, vér szerinti gyereke van, vagy már elmúlt negyvenéves. Ha e tekintetben megfelel a kritériumoknak, akkor nyilatkozatot kell tennie, ami után egy évvel végzik el a beavatkozást térítés ellenében, feltéve, ha hat hónap után aláírásával ismételten megerősíti a kérelmi nyilatkozatot.
Épp emiatt az eljárásért sokan külföldre utaznak, ahol magánköltségen sokkal egyszerűbben igényelhető a beavatkozás. Bécsben például a 25. életév betöltése és egy személyes, orvosi tanácsadás után már elvégzik a művi meddővé tételt. A szolgáltatás jelenlegi ára egy többek közt erre specializálódott klinikán 670-től egészen 870 euróig terjed – attól függően, hogy a páciens helyi vagy általános érzéstelenítéssel kéri.
De térjünk is vissza Andráshoz,
aki a kezdeti elutasítás ellenére – ami egyébként teljesen normális – az egyik legjobb döntésnek tartja, hogy évekkel ezelőtt elköttette magát, ennek hatására elmondása szerint ma már mindenféle félelem nélkül tudnak együtt lenni a feleségével. A műtétje fájdalommentesen, szinte észrevétlenül zajlott – nagyjából 20-30 percet vett igénybe –, és a regenerálódás is gyors volt, komplikációktól mentes. „Egy zacskó fagyasztott zöldség volt a herémen egy egész délutánon keresztül, és utána negyvenszer kellett maszturbálni, hogy teljesen kiürüljön a here. De lényegében ennyi” – mondja.
Szerinte hihetetlenül fontos lenne megkönnyíteni az eljáráshoz való hozzájutást itthon is, hiszen testileg és lelkileg is kevésbé megterhelő, mint, mondjuk, az abortusz.
„Másfelől pedig az a véleményem ezzel kapcsolatban, hogy az állam ne szóljon bele, hogy egy pasi mit akar csinálni a saját testével, és mit nem. A kormányzatnak az egész reprodukciós rendszerünkből ki kéne szállnia.
Nem azért vagyunk itt, hogy teleszüljük vagy telerakjuk a spermáinkkal a Kárpát-medencét, hanem mindenki a saját boldogságáért. Épp ezért ennek személyes döntésnek kellene lennie. Méghozzá egy olyan racionális döntésnek, amit a pár közösen hoz meg.”
Képek: Chripkó Lili/WMN