Intimitás. Szerelem. Szexualitás. Olyan mindannyiunk számára jól ismert és vágyott fogalmak, amik gyakorlatilag egyidősek az emberiséggel, még ha a korai barlangrajzok nem feltétlenük fejezték is ki ilyen precízen a mögöttük rejlő tartalmat.

Ugyanakkor a technológia és annak fejlődése alapjaiban határozza meg, hogyan randizunk, miként (nem) leszünk szerelmesek, és hogyan tapasztaljuk meg a meghittséget a kapcsolatainkban. A kettő szerelemgyereke pedig nem más, mint a szextech. Egy „mindössze” harmincmilliárd dolláros üzletág, ami gyakorlatilag minden technológiai vívmányt magában foglal, aminek köze van a szexhez, szerelemhez és a randizáshoz, legyen szó távvezérelt vagy virtuális szexről, beépíthető segédeszközökről, netán robotokról.

Mindent a szemnek, semmit a kéznek (maximum a sajátunknak)

Helyezkedj el kényelmesen, lazulj el, és vedd fel a VR-szemüveged! Köszöntelek egy tabumentes virtuális világban, ahol bármilyen szexuális fantáziád könnyedén valóra válhat. Valahogy így képzelem, amint egy bársonyos női hang üdvözöl egy háromdimenziós, interaktív szexvilágban.

Bár a VR-pornóval már jó ideje kísérleteznek a legnagyobb tartalomgyártók, egyelőre nem terjedt el a felnőttfilmkedvelők szűknek koránt sem nevezhető körében. Hogy miért? A válasz egyszerű: személyesség. Pontosabban annak hiánya.

Bryony Cole szextechszakértő, a Future of Sex podcast műsorvezetője szerint a jövőben hatalmas teret nyer majd a virtuális szeretők világa, ahol multiplayer online szexjátékokkal szórakoztathatjuk magunkat.

A Facebook egyre bővülő metaverzuma után talán nem meglepő, hogy a kiberszex is felzárkózik. Megalkothatjuk saját avatárunkat, aminek segítségével állítólag megélhetjük és felfedezhetjük erotikus fantáziáinkat, bárhol, bárkivel. (Mondjuk, számomra az a kérdés, hogy miért éppen online tennénk ezt.) 

Te mikor vesztetted el a FaceTime-szüzességed?

Elnézést! Hogy mimet? Pedig az őrült mennyiségű idő tudatában, amit a telefonunkon lógva töltünk, annyira nem is furcsa kérdés. A távkapcsolatban élők gyakran kénytelenek a közösségi oldalak homályos videócsetablakaira hagyatkozni, ha nem akarják, hogy kapcsolatukból végérvényesen elillanjon az erotika. Így hát jönnek az eltűnő üzenetek. Snapchat. Facebook. Instagram. Gyakorlatilag mindegy, mert önmagában úgysem elég.

Legalábbis így gondolják a szexkutatók, akik a legkülönfélébb technológiákkal rukkolnak elő, hogy fenntarthatóvá tegyék az intimitást a felek között. Ugyan ki ne örülne egy távvezérlésű szexjáték által nyújtott élvezetnek?

Míg mi kényelmesen fekszünk (vagy ha úgy tetszik, állunk vagy ülünk), és izgatjuk magunkat, bizonyos mértékben átadjuk a kontrollt a partnerünknek azáltal, hogy ő szabályozza az eszköz gyorsaságát/vibrálását, legyen ő fizikailag bárhol is.

 (Azért reméljük, nem a szomszéd szobából rezget.) Persze nem csak az aktuális párunkkal működik, több játékot is tarthatunk a tűzben, összekapcsolódhatunk a titkos szeretőnkkel vagy egy vadidegennel is. Kinek-kinek ízlése és morális világnézete szerint.

Persze ha a romantika fenntartása a cél, nem szabad kizárólag segédeszközökben gondolkodnunk. Léteznek összekapcsolt párnák, amelyekhez csak oda kell bújnunk, és elviekben máris úgy érezhetjük, mintha hőn szeretett kedvesünk szőrös vagy éppen domborodó mellkasán pihennénk.

Vagy ott a Heartbeat. Egy applikáció, ami a másik szívverését modellezi. Ez a modern kori intimitás. De közel sem a csúcsa.

Létezik ugyanis egy Kissinger nevű app is, ami megkönnyíti, bár szerintem kicsit ki is csúfolja a csókolózást. Nincs más dolgunk, mint magunk elé tartani a telefon képernyőjét, és odanyomni az ajkunkat a szenvedélyesnek egyáltalán nem nevezhető képernyőhöz. Pont úgy, mint amikor anno, tiniként a tükörrel próbálkoztunk, csak ez most már szextech.

Nyelves csók nem javasolt. 

Én vagyok a te embered, pontosabban robotod

Úgy tűnik Maria Schrader 2021-es Én vagyok a te embered című sci-fije, amiben a főszereplő kapcsolatba bonyolódik egy humanoid robottal, valójában nem is fikció. A robotok ugyanis köztünk vannak.

Japánban már létezik egy Gatebox nevű virtuális asszisztens, aki amellett, hogy irányítja a házunkat, képes barátnőként viselkedni. Na persze árnyoldalak nélkül. Hiányzunk neki. Aggódik értünk. Lelkesen vár. Igaz, majd egymillió forintba kerül egy ilyesfajta törődés.

Egy fokkal tovább megy a Harmony AI: egy szexkompatibilis mesterséges intelligencia, aminek mi válaszhatunk személyiségjegyeket. Vicces. Félénk. Szubmisszív. Mindenki saját ízlése szerint. Szinte tökéletes, verseket idéz, vicceket mesél, sőt még arra is emlékszik, hogyan szeretjük a pizzát.

Talán legtöbbünk szíve legalább egyszer már összetört. De hányan szenvedtünk még utána is hónapokon keresztül? Na a hozzám hasonló fáziskéséses szerelmeseknek találták ki a terápiás szexbotokat, mint például a Mend. Ez nem más, mint egy AI chatbot, ami egy speciális algoritmussal segít túllendülni a szakítás múlni nem akaró fájdalmán.

De ha valaki egy kicsit extrémebb utat akar választani, a laza szabályozásoknak köszönhetően, egészen „véletlenül” létrehozhatunk egy botot, ami megszólalásig hasonlít az exünkre.

Feltéve, hogy nem védette le a külsejét, mint, mondjuk, Kim Kardashian tette a fenekével. Persze ez már csak radikális továbblépni nem akaróknak ajánlott.

Szex az örömön túl

Az örömszerzés, az orgazmus és kapcsolódás hármasa mellett egy végtelenül fontos terepet nyit meg a technológia. Ez pedig nem más, mint a szexedukáció – ami, valljuk be, a legtöbbünknek volt is, meg nem is. A gamifikáció segítségével például lehetőség nyílik különféle helyzeteket begyakorolni. Mondjuk, hogy hogyan kell nemet mondani. És ez nem is olyan hülyeség!

Képzeljünk el, mennyivel könnyebb lerázni egy részeg kocsmai nyomulót, ha előtte százszor végigjátszottuk a helyzetet a virtuális valóságban!

Nemcsak prevenciós jelleggel, hanem a szexuális tudatosság fejlesztésére is jönnek létre terek. A BaDoinkVR szobáiban a szexualitás rejtelmeibe pillanthatunk be, hogy hogyan legyünk jobb szeretők, vagy például hogyan kerülj kapcsolatba a testeddel, esetleg hogyan juss túl az erekciós zavarodon. A végcél pedig a VR segítségével megtapasztalni, milyen a másik nem bőrébe bújni, hogy mikor lenézünk, rácsodálkozhassunk, hogy nőtt oda az, ami eddig nem volt ott.

  

Szép új világ, vagy annyira mégsem?

A The One – A tökéletes pár című Netflix sorozat alapötlete, miszerint DNS alapján megtalálhatjuk az igazit, részben a valóság, ugyanis léteznek hasonló elven működő kompatibilitástesztek. De bízhatunk ilyen vakon a technológiában? El kell fogadnunk, hogy a Tinder-algoritmus döntse el, hogy szépek vagyunk-e?

Nem kell aggódnunk, hogy belénk szeret-e a szexrobotunk, na de mi a helyzet akkor, ha mi felejtjük el, hogy amit átélünk, az valójában egy hamis illúzió? Ha valódi emberi kapcsolatok helyett robotokat választunk, az haladás a korral vagy menekülés a problémák és kötődés elől?

Mi a helyzet a gyerek szexrobotokkal? Na és a virtuális valóságban elkövetett zaklatással és nemi erőszakkal? Megcsalásnak számít a robotszex? Vagy ez csak szex? De egyáltalán mit értünk csak szexen?

A szextech innovációk megfűszerezhetik az életünket, azonban ahogy Roanne van Voorst, antropológus mondja:

„Alkalmasak figyelemelterelésre, de nem helyettesíthetik a valódi emberi kapcsolatokat.”

Révész Boglárka

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / nemke