18 évesen lett pornósztár, most tantraguruként segít másokon – történet egy igazán erős nőről

–

Természetes vonások, visszafogott smink, se szilikon, se botox. Simán letagadhatna tíz évet. Mosolygós és cserfes, de érzem, hogy zavarban van, kell egy kis idő a feloldódáshoz. Nos, talán sztereotip a gondolkodásmódom, de be kell hogy valljam: nem így képzelek el valakit, aki húsz évet húzott le a szexiparban, akit többször bántalmaztak, és akinek a drogokkal éppúgy meggyűlt a baja, mint a rendőrséggel. Most már úgy mesél az egészről, mintha mindez egy előző életben történt volna. Andi három éve tiszta – a drogoktól és a kéretlen érintésektől, és eldöntötte: őszintén beszél mindarról, ami vele történt.

Andi a szexmunkások „felsőbb rétegébe” tartozott: őt nem kényszerítették, hanem magának választotta a hivatást, ő nem az Üllői úton fagyoskodott a hidegben, hanem külföldi elit bordélyokban várta vendégeit, ő nem a haverok lakásán forgatott webkamerával, hanem menő ügynökségeknek dolgozott – ennek ellenére testileg-lelkileg meggyötörték az évek.

Amellett, hogy fontosnak tartja a szexmunka érvényesként elfogadását és megszabadítását a megbélyegzéstől, nem rejti véka alá a véleményét: volt kollégái 95 százalékban súlyosan traumatizáltak, és vagy anyagi bizonyítási vágyból, vagy önértékelési gondok miatt választották a szakmát.

A szakmát, amivel szerinte nem lenne semmi gond – egészen addig, amíg az egyén rendszeres önvizsgálatot tart közben, és ki tudja jelölni a határait. A többség azonban nem tudja. 

Mindig a beetetéssel kezdődik

Nagy levegő… kifúj.

„Na jól van, anyukám, akkor kezdjünk bele. Meddig érsz rá?” – nevet fel, amikor arról kérdezem, hogy kezdődött az egész. Az elmúlt harmincnyolc évben megtanulta, hogy humorral minden könnyebben megy, de nem kérdés: fájdalmas sztori következik. Andi három és fél éves volt, amikor édesanyja a szeme láttára lett öngyilkos, és bár az édesapja és a nagyszülei próbálták megadni neki a megfelelő támogatást, a kislány fékezhetetlen vadlóként tört ki. Kamaszként belevetette magát az éjszakába, és elhatározta: amint betölti a tizennyolcat, lelép, és gogotáncosként keres munkát.

Nem volt nehéz dolga. Mivel imádta a bulizást, a provokációt, és szomjazta a visszajelzéseket, gyorsan helyet kapott a menő klubok rúdja mellett. Rövid idő alatt a Playboy plakátján szerepelt, és még ugyanebben az évben egy pornóval foglalkozó ügynökség is felkereste. Hogy megijedt-e tőle? Erre csak annyit mond: húsz éve még nagyon más volt a pornóipar, mint napjainkban. 

„Amikor egy fiatal lányt belevisznek a munkába, általában olyan jelenetet kap először, ami jó élmény lesz számára. Odaraktak mellém egy jóképű, kedves srácot, hatalmasat szeretkeztünk, aztán távoztam a zsebemben százötvenezer forinttal – meséli.

– Totális tévhit, hogy aki pornózik, az nem élvezi a szexet. Heti két-három jelenetet forgattam általában, és kilencven százalékban ügyes srácokkal raktak össze, akik értették a dolgukat. Ha ilyen maradt volna örökké a pornóipar, semmi baj nem lenne vele, de sajnos nem ez a valóság. Az ügynökség egyre többet követel, és ha valamibe egyszer belemész, nincs visszaút.” 

Nem kellett sok idő hozzá, hogy jöjjön a feketeleves

A kezdeti beetetés után gyorsan kiderült: az ügynökségek minimálisan sem képviselik a modelleket, ők kapják a legkevesebb pénzt, a jogdíj fogalma pedig nem létezik ebben a műfajban. Arról nem is beszélve, hogy sokszor csak a helyszínen tudták meg, pontosan milyen jelenetet várnak tőlük – függetlenül attól, hogy korábban mibe egyeztek bele. Hogy mondhatsz-e nemet? Természetesen igen, csak akkor elbuksz több százezer forintot, nem hívnak többet, és talán még pár pofont is begyűjthetsz. Nem csoda, hogy Andi – aki külföldön és itthon is vállalt munkát – az első két év után totálisan kiégve érezte magát.

„Sokszor feleslegesen kitoltam a határaimat, és vállaltam olyan jeleneteket, amik nem érték meg az értük fizetett összeget” – kezdi, majd következik egy történet, amitől összeszorul a gyomrom. Andi megkért, hogy ne írjam le a részleteket, de maradjunk annyiban: a saját lakásában (ekkor Olaszországban élt – a szerk.) egyszer olyan jelenetet forgattak le vele, amiben testileg-lelkileg megsérült, és a történtek hatására másnap nemcsak a lakást, de egész országot maga mögött hagyta. Hangsúlyozom: ekkor még nem volt húszéves.

Egy-egy ilyen holtpont után rehabilitáció, azaz műfajváltás következett. Andi, ha megelégelte a pornózást, lapdance-elt vagy erotikus show-kat tartott, és eszkortként is nyújtott szolgáltatásokat. Szexmunkásként egész Európát bejárta, két fő bázisa volt: Norvégia és Olaszország.

A figyelem és a jólét könnyen felülírja a mentális egészséget

Amikor arról kérdezem, hogy bírta ezt az egészet mentálisan, elárulja: sok jelenetre egyáltalán nem emlékszik. „Viccelsz? Ezt józanul nem lehet elviselni” – vágja rá, hozzátéve: a pornó még hagyján, de a prostitúció más tészta. „A kupiban nem te válogatod meg, kivel mész el, és kivel nem. Mondhatok nemet adott kérésekre, de ha a munkaidőmön belül egymást váltják az emberek, akkor rendelkezésre kell állnom akár tízszer egymás után. Volt, hogy reggel tíztől este tízig dolgoztam, utána pedig ki kellett mennem overnightra egy részeg vagy bedrogozott vendéghez, akit csak úgy tudtam elviselni, ha én is felszívtam pár csíkot.

Volt, hogy hónapokra megundorodtam a szextől, és akkor drogok kellettek, hogy el tudjam látni a munkám” – mondja.

A drog pedig pénzbe kerül, de a pénz sosem volt akadály. Andi az első három-négy évben úgy keresett heti négy-ötszázezer forintot, hogy ha azt egy éjszaka alatt eltapsolta, akkor is megtérült másnap. A szakmában ügyesnek bizonyult, így előrelépési lehetősége is adódott bőven: volt, hogy a tulajdonosok rábízták a kuplerájt, amíg elutaztak, így a menedzsmentbe is beletanult. Közben Norvégiában is felkapták: a helyi televízió több adást készített vele, amikor a szexmunkások jogaiért harcolt, közszereplőként az északi Kelemen Annaként emlegették. Ahogy ezekről mesél, egyszerre érzek benne fájdalmat, nosztalgiát és egy kis büszkeséget is: a kudarcokkal együtt a sikerélmények is halmozódtak, és bár egyre több jel mutatta, hogy ki kellene szállni, ördögi spirálba került.

A kommentszekcióból jól tudom, külső szemlélőként könnyű pálcát törni az olyan nők felett, akik a bántalmazások, kizsákmányolások, és a romló egészségi állapotuk ellenére sem váltanak, éppen ezért bízom benne, hogy Andi példája segít megérteni a jelenséget.

Számára a szexmunka olyan volt, mint egy bántalmazó párkapcsolat, amelyben a love-bombing és a terror olyan dinamikában követte egymást, hogy az fals reményérzetet adjon a kritikus időszakok átvészeléséhez.

„Egy húszéves, önbizalomhiányos és traumatizált lány nem tudja kezelni a hirtelen jött figyelmet és vagyont. Függőjévé váltam a pénznek, a szexnek, a drognak és az alkoholnak – ez a jutalom és a túlélés záloga is volt ebben az időszakban. Jártam addiktológián is, de egészen addig nem tudtam letenni a szereket, amíg ki nem keveredtem a szexmunkából. Márpedig baromi sokáig nem hittem el, hogy bármi másra is képes lennék, a szexiparban viszont sikereket értem el, és nem kellett aggódnom a pénz miatt.”

Megjelent a fény az alagút végén, de nehéz volt a váltás

Ám nem csak a drog- és alkoholfüggőség, valamint a testi kiszolgáltatottság árnyékolta be az életét. Ahogy ő fogalmaz, ez a szakma vonzza a bűnözés világát, és ő is összetűzésbe került párszor a törvénnyel. A részletekről nem szívesen beszél, de annyit megtudok: volt rács mögött pár napot önvédelemből származó súlyos testi sértésért és futtatásért is – bár utóbbiról később kiderült, hogy nem strici volt, csupán egy szobát osztott meg több lánnyal.

Az utolsó felismerés akkor jött el nála, amikor a Covid idején a norvégiai otthonába beállított a rendőrség, és közölték vele: bár a szexmunka legális, a vírus miatt be kell rekesztenie tevékenységét, és haza kell térnie Magyarországra. Andi számára ez egyszerre volt felszabadító és ijesztő: az egzisztenciája válságba került, de a sors kezét látta abban, hogy váltásra kényszerül. Arról nem is beszélve, hogy ebben az időszakban vett részt egy olyan szertartáson, ami újabb lendületet adott az életmódváltáshoz. 

„Már az első rendőrségi ügynél, 2017 körül éreztem, hogy le kellene állni, de azt gondoltam, semmi másban nem vagyok jó, nem tudok majd pénzt keresni. Aztán elmentem Indiába egy barátnőmmel ájurvéda masszázstechnikákat tanulni, és ott megláttam a kiugrási lehetőséget.

A visszajelzések alapján tudtam, hogy ebben jó vagyok, és elkezdtem felépíteni a masszőrkarrierem. Az átmeneti időszakban három hirdetési profilom volt egyszerre: egy kis BDSM, egy kis prostitúció, és a masszázs. Fárasztó volt egész nap szerepeket játszani, de végre láttam a fényt az alagút végén” – meséli, hozzátéve: kliensei közül sokan a masszázsra is bújtatott szexuális tevékenységként gondoltak, ő mégis örült, hogy végre végezhet olyan munkát, amelyben kamatoztathatja új ismereteit, és kiléphet a szexmunka kereteiből. 

Bár a masszőrkarrier is happy-ending masszázsokkal kezdődött, végre felcsillant előtte a remény: ismerkedni kezdett önmagával és a határaival, önismereti szertartásokon vett részt, és egy új baráti körnek hála felismerte, hogy képes szakítani a korábbi életével. A folyamat nem ment persze olajozottan: a Covid második hulláma okozta anyagi szorongás miatt beengedett még egy-egy fizetős légyottot az életébe, de lelki szeme előtt már a változás lebegett.

Három év kellett, míg végleg maga mögött hagyta a szexmunkát, és megtalálta Magyarországon azt a közösséget, amelyben életében talán először otthon érezheti magát.

A spirituális, megtartó baráti kör elhozta azt, amire korábban sosem volt lehetősége: hogy biztonságban és ítélkezésmentesen szembenézhessen azokkal a terhekkel, amiket harmincnyolc éve cipelt.

Segítőből segítő – csak épp máshogy

„Ha ott és akkor nem változtattam volna, szerintem tíz éven belül belehalok az életmódomba. Nagyon sokáig nem néztem magammal szembe. Harminchat éves koromig szerepet játszottam, és elhittem, hogy az vagyok, ami.

Sokáig tagadásban éltem, és ezt az bontotta meg először, amikor egy szertartás hatására realizáltam, mit műveltem magammal az elmúlt húsz évben. Ott, akkor megjelent bennem a szégyen, amit saját magammal és a családommal szemben is éreztem” – mondja. Ahogy hallgatom, szinte a gyomorszájamban érzem ezt az érzést – nem véletlenül mondják, hogy a szégyen a leglehúzóbb energia, még belegondolni is nehéz, húsz év milyen nyomokat hagy maga után. Éppen ezért tölt el hatalmas csodálattal, amikor Andi arról mesél, hogyan formálta magában szeretetté ezt a roppant nehéz érzést.

Bár egy külső szemlélő a szexmunkáról általában lecsupaszított módon és meglehetősen megbélyegzőn gondolkodik, Andi felhívja a figyelmet a tevékenység lélektani részére is.

„Korábban ez nem volt ilyen tudatos bennem, de rá kellett jönnöm, hogy a szexmunkában is benne van a segítségadás. Sok olyan ember jött hozzám, akinek nem volt lehetősége párba állni, aki mentálisan beteg, vagy aki csak egy beszélgetést, lelkifröccsöt szeretett volna.

Nekem ez sosem csak a szexről szólt. Mindig is szerettem volna segíteni embereknek, és azt hiszem, ehhez mindig is megvolt az érzékem” – mondja, majd hozzáteszi: ez motiválja most is, csak épp a csatorna más. 

Az évek folyamán rengeteg tapasztalatot gyűjtött a klienseiről és a vágyaikról, és a saját képességeit is megismerte: rájött, hogy ezt a tudását úgy is kamatoztathatja, ha a teste érintetlen marad. A spiritualitás és a masszázs pedig tökéletes eszköz ehhez.

„A szexmunkások az ősidőkben gyógyító papnők voltak. Most már ezt a minőséget keresem én is magamban. Szívesen dolgozom a szexuális energiáimmal, de nem vagyok hajlandó átlépni azokat a határokat, amiket kijelöltem – kezdi. – Ma már sokkal többet tudok a szex szentségéről. Számomra már inkább szól energiacseréről és szeretetről, mintsem az ösztönök kielégítéséről” – mondja.

Jelenleg monogám párkapcsolatban él, és a tantramasszázs területén fejleszti magát. Úgy fogalmaz, ez a technika segített neki abban, hogy a kemény, traumatizált nőből visszatérjen a valódi, érzékeny Höcker Andreához. Ennek pedig fontos része az is, hogy mind testileg, mind lelkileg kijelöli határait.

„Ahogy kioldottam a traumáimat, rájöttem, hogyan tudok az emberekhez kapcsolódni, támogatni őket. Most oldástechnikákat tanulok, beszélgetek a kliensekkel, a tantra fehér és rózsaszín változata felé orientálódom, aminek nem vagy csak alig része az érintés. Sokan bepróbálkoznak, ismerve az előéletemet, de aki nem fogadja el a határokat, azt nem fogadom.

Már egyáltalán nem mindegy, kit érintek meg, kinek az energiáit engedem keresztül magamon” – teszi hozzá. Később egyébként vörös tantrát is tart majd, de kizárólag azoknak, akik részt vesznek az ahhoz kapcsolódó önismereti utazáson és blokkoldó folyamatban, és megfizetik az elég borsos árat érte.

  

A tapasztalatairól nyíltan beszél a közösségi médiában, kiváltképp Snapchaten: mára konkrét rajongótábora lett, ők a vészterhesebb időszakokban anyagilag is támogatták, hogy az új karrierjére koncentrálhasson.

Most minden napja a tantra, az öngyógyítás és a segítségnyújtás körül forog, és elmondása szerint kiegyensúlyozottabb, mint valaha. Vőlegényével hamarosan vidékre költöznek, hogy természetközelibb és nyugodtabb környezetben építhessék a tantrán alapuló vállalkozásukat, amiben a szexmunkásból segítővé lett nő érvényesülhet.

Képek: Csiszér Goti / WMN – Goti Photography

Takács Dalma