Tömegével állnak fel a pedagógusok az iskolakezdés előtt

Ha röviden szeretnénk ábrázolni a jelenlegi helyzetet az oktatásban, elég lenne annyit mondani: siralmas. Az Európai Bizottság májusi jelentése szerint nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, ahol annyira magas lenne a pedagógusok kötelező óraszáma, mint Magyarországon, ezzel párhuzamosan pedig ennyire lesújtóan alacsony lenne a bérezésük. A pedagógus szakszervezetek már régóta kongatják a vészharangot: a tanárok alacsony anyagi megbecsültsége, valamint kizsigerelése a pálya tömeges elhagyásához fog vezetni. Ez pedig már nemcsak egy távoli jövőre vonatkozó disztópia, hanem a jelenünk. Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke szerint most – így két héttel a tanévkezdés előtt – megközelítőleg 16 ezer pedagógus hiányzok az oktatásból.

„Tömegével mondanak fel. Tudok olyan jó nevű budapesti gimnáziumról, ahol nagyjából tízen álltak fel az idei tanévkezdés előtt.

De eleve alig jelentkeznek pedagógusképzésre is – nincs utánpótlás, az már most látható. Idén országos szinten kevesebb mint 6500 hallgatót vettek fel bármilyen jellegű pedagógusképzésre, és annak ellenére, ha valami csoda folytán öt év múlva ők mindannyian elvégeznék a képzést, és el is helyezkednek a pályán (ami egyébként nem reális, a lemorzsolódás ugyanis a pedagógusképzésben nagy – a szerk.), akkor sem vagyunk beljebb, hiszen öt év múlva 7900 pedagógus éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt” – mondja Gosztonyi. És hiába enyhítettek a szabályokon a nyugdíjas pedagógusok újrafoglalkoztatásáról, akik a munka mellett ma már a nyugdíjukat is megtarthatják – korábban, aki visszaállt dolgozni, elesett a nyugdíjtól és csak munkabért kapott –, mire elérik a nyugdíjkorhatárt, annyira ki vannak égve, hogy az alelnök szerint sok esetben akár tanév közben, csapot-papot otthagyva „menekülnek” a nyugdíjba a pályáról.

Gosztonyi Gábor - Forrás: Csiszér Goti

Akkor ki fog szeptembertől tanítani?

A szakszervezeti vezető szerint az egyik elképzelhető forgatókönyv, hogy a gyakornokokat állítják majd idő előtt csatasorba, akiket kellő felkészültség és mentorálás híján – hiszen a mentortanárok is le lesznek terhelve – szó szerint a mély vízbe dobnak.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A másik lehetőség az lehet(ne), hogy olyanokat vesznek fel, akiknek nincs szakképesítésük – de már őket is lasszóval kell összeszedni. „Egyre több hirdetést látni a Facebookon is, amelyben pedagógust keresnek – szinte könyörögnek nekik, hogy jöjjenek –, és már az sem szerepel kritériumként, hogy az illetőnek egyáltalán pedagógusi szakképesítése legyen. Mindegy, milyen szakon végzett, az sem baj, ha csak tanulta az adott tantárgyat, de nincs belőle képesítése – már ezt is megengedi ugyanis a törvény. Így fordulhat elő, hogy idegenvezető tanít angolt egy intézményben, ami még a jobbik eset, mert neki legalább élő nyelvtudása van” – mondja az alelnök, hozzátéve, hogy ilyen munkavállalók sem jönnek már. 

 

Aztán ott van még lehetőségként a nyugdíjas pedagógusok újrafoglalkoztatása, ami önkéntes alapon zajlik. A szakszervezet már elkezdte felmérni, hogy hány nyugdíjas kolléga „dörömböl” az ajtókon, mert vissza akar menni tanítani. Valószínűleg nem tolonganak, tette hozzá.

A nyugdíjasok ráadásul a szabályozás szerint csak egy tanévre térhetnek vissza. Viszont, ha csak óraadóként dolgoznak heti 10-14 órát, ügyeletet, ebédeltetést, helyettesítést például nem kötelesek vállalni és mentesülnek a nyomasztó, sokszor felesleges adminisztrációs terhek alól is – amit másnak kell elvégezni. De ahogy már korábban szó esett róla: mire a pedagógusok többsége eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, a kiégés mértéke akkora, hogy eszük ágában sincs visszaállni dolgozni.

Az oktatás helyzetének rendezése közös ügyünk
Augusztus 10-én a két nagy pedagógus szakszervezet és a kormány képviselője sztrájkbizottsági tárgyalást folytatott a pedagógusbérek emeléséről, valamint a munkaterhek csökkentéséről, ám Gosztonyi szerint ismét csalódniuk kellett, a tárgyaláson ugyanis semmilyen érdemi információ nem hangzott el. A jelenlegi ígéretek szerint, ha megérkeznek az uniós pénzek, 2027-2028-ra zárkóztathatják fel a pedagógusok fizetését az akkori diplomás átlagbér 80 százalékára – ami minimum öt év, még barátok között is. És addig vajon mi lesz? Érdekességképp: a nem olyan távoli Albániában – amelyre sokan lenézően csak Balkánként hivatkoznak – a pedagógusok bére a diplomás átlagbér 110 százalékát teszi ki, itthon jelenleg 60 százalék körül van. A szakszervezetek és a kormány augusztus 30-ra újabb sztrájkbizottsági egyeztetést tervez, ám Gosztonyi Gábor szerint nem sok reménnyel kecsegtet a következő tárgyalás sem. Épp ezért arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a pedagógusok bérrendezése olyan közös ügyünk, amiért együtt kell fellépnünk, és ami a pedagógusok mellett egyaránt érinti a diákokat és a szülőket is – az egész társadalmat.

Erre az önmagában is hihetetlenül terhelt helyzetre jöhetnek rá még az iskolabezárások

Az már most látszik, hogy a megnövekedett rezsiköltség miatt sok intézmény a működésképtelenség szélére fog sodródni. A napokban került a Telex birtokába egy kérdőív, amit az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium igazgatója azért küldött ki, hogy felmérjék, kik azok a szülők, akik hozzá tudnának járulni az intézmény villany- és fűtésszámlájához a két hét múlva kezdődő tanévben. A levél szerint az iskola 101 302 forint egyszeri, egyösszegű támogatást kér a szülőktől, az így befolyt szülői adományokból a megnövekedett rezsiköltséget tudnák fedezni, és megtarthatnák a hagyományos, tantermi oktatást. „Előremenekülünk” – mondta a Telexnek Berczelédi Zsolt, az iskola igazgatója.

És nem ők az egyetlenek, akik bajba kerülnek. A leszakadó térségekben, illetve a kistelepüléseken működő intézmények hatványozottan érintettek a problémában, amelynek megoldásaként a fatüzelésre való átállást javasolták kormányszinten, és van olyan intézmény, ahol valóban erre kényszerülnek majd. Azonban ennek is megvannak az anyagi vonzatai, hiszen adott esetben az infrastruktúrát is ki kell építeni hozzá.

„Több tízmillió forintba fog kerülni, ha egy iskolában vissza kell térni a vegyes vagy kizárólag fatüzelésű rendszerre. Ki fogja ezt kifizetni? Hiszen a tankerületek egy fillérrel sem kaptak több pénzt az intézmények fenntartására, mint tavaly!

És mikorra lesz kész? Két hét van az iskolakezdésig, az eszközbeszerzésnek pedig komoly szabályai vannak, ha zsemlét akarok vásárolni a gyerekeknek, ahhoz is legalább három helyről kell árajánlatot bekérnem. Azt, ugye, senki sem gondolja, hogy október 31-én fogják szétverni a fűtési rendszert? És egyébként ki fogja működtetni a kazánokat? Egy-egy tanterület egy karbantartó céggel áll kapcsolatban, de előfordul, hogy 100-150 km-re van egymástól két, a fennhatóságuk alá tartozó iskola. A fatüzeléshez pedig szükség van naponta egy fűtőre – az nem működik magától. Arról nem beszélve, hogy milyen környezet- és egészségkárosító hatása van a fatüzelésnek” – mondja Gosztonyi. Majd, amikor arról kérdezem, ehhez képest miért nincs nagyobb felháborodás, hozzáteszi: sok szülő azért nem emeli fel még mindig a hangját a mostani helyzet miatt, mert nyugalommal tölti el, hogy még van hová bevinni reggelente a gyereket – viszont már nem biztos, hogy ez télen is így lesz. 

 

Üdv újra, online oktatás?

Nem véletlen, hogy az új tanév rendje ilyen későn érkezett meg, és az sem, hogy végül belefoglalták: az intézmények bármikor átállhatnak az online oktatásra. Arra az online oktatásra, amely a világjárvány miatti lezárások idején sem bizonyult sikeresnek. „Ez ismét a kistelepüléseken, a leszakadó térségekben fog súlyos gondokat okozni, ahol az online oktatás előző szakaszaiban is elvesztettük a tanulók 20 százalékát. Arról nem is beszélve, hogyan fogják a szülők ismét megoldani, hogy felügyelet alatt legyenek a gyerekek? Az a család miből fog megélni, fizetni a megnövekedett rezsit, ahol az egyik szülő kénytelen lesz majd otthon maradni? És ki fogja a pedagógusoknak megtéríteni, hogy a home office miatt az otthoni infrastruktúrát használják, növelve a saját rezsijüket? Ezt már nem fogják tudni saját zsebből állni a kollégák” – teszi hozzá. Márpedig sok helyütt más megoldás nem nagyon marad majd. Arra a kérdésemre, így mégis mi várható, egy egyszerű kifejezéssel válaszol: „a nagy büdös semmi”.

És akkor még fel sem tettük a legfontosabbat: mi lesz így hosszú távon a gyerekeinkkel?

Ebben a nagy pedagógushiányban a PSZ alelnöke szerint nem biztosítható, hogy a diákok a XXI. századnak megfelelő, minőségi oktatásban részesüljenek, és olyan kompetenciákkal vértezzék fel magukat, amelyek az önálló életkezdéshez, a munka világához szükségesek.

„A gyerekek jövőjét veszik így el a döntéshozók. A szülők többségének az ingerküszöbét azonban még nem érte el ez a probléma. Amikor először szembesülnek a hatásaival, az a középiskolai felvételi lesz, majd az érettségi, valamint a szakvizsga. Egy idő után az ország gazdaságában fog megmutatkozni a jelenlegi helyzet következménye” – fejti ki, hangsúlyozva, hogy a szakszerű, minőségi oktatáshoz pedagógusok kellenek, nekik pedig normális bér. A mostani hiányt azonban már nem lehet egyik napról a másikra orvosolni, viszont fontos lenne szerinte olyan intézkedéseket hozni, amelyek nem sodorják további katasztrófa felé az oktatást. „Olyan kondíciókat kellene ajánlani a pedagógusoknak, amelyekkel a pályán lehet tartani őket és még többeket odavonzani. A 45 százalékos azonnali béremelés, amit kérünk, nem egy öncélú követelés, nem azért lenne rá szükség, hogy a pedagógus a „járdaszigetek” helyett a Seychelle-szigetekre mehessen nyaralni, hanem egy eszköz lenne arra, hogy biztosítani tudjuk az Alaptörvényben foglaltakat, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz. Pedagógusok nélkül azonban ez nehezen teljesíthető.”

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Pro2sound