Lakberendezői szemmel azt látom, hogy az emberek többsége pár év után – de tíz év után biztosan – egyszerűen ráun arra a stílusra, amit valamikor még nagyon menőnek látott. Gondoljatok csak a mediterrán hangulatú napsárga és narancs falakra, vagy éppen a wenge-árnyalatra kivizöld párosítással. Mekkorát mentek ezek jó pár évvel ezelőtt, és most egyáltalán nem számítanak divatosnak. Ahogyan a márványmintás csempe sem színes fugákkal és bordűrrel, ami a ’80-as években volt trendi, bár tény, hogy akkoriban szinte csak ez szerepelt a hidegburkolat kínálatban. 

Amikor a mostani otthonomat megvettem, a fürdőszobában barna-vanília színű, cseresznyevirágos dizájn nézett velem szembe, amire sokan azt mondták a környezetemben, hogy milyen gyönyörű, eszembe ne jusson hozzányúlni. Jó pár éve talán még én is annak láttam volna, de egyszerűen nem bírtam megbarátkozni vele... 

Szétverni viszont nem akartam, egyrészt, mert a lakásvásárlással lenulláztam a keretemet, és így újban gondolkodni nem is lett volna miből, másrészt a csempe és a járólap állapota hibátlan volt, barbárság lett volna szétkapni csak azért, mert nem tetszik. A vécé eggyel jobban festett, de valahogy annyira sivárnak és semmilyennek éreztem. A megoldást végül mindkettő esetén az átfestésben láttam, ahogyan azt már az előző lakásomban is alkalmaztam járólapon és csempén. 

Korábbi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy megfelelő tapadó alapozóval és kültéri viszonyokat (tehát nedvességet, párát) is bíró fedőfestékkel néhány évre biztosan megoldást jelent a csempe, illetve járólap festése. 

Nálam a selyemfényű fedőfesték vált be szivacshengerrel felgurítva, ezzel lesz a legegyenletesebb a felület.

A fugákat sosem szabad előre lefesteni, pláne nem külön ecsettel, mert így a fugák mellett festékrétegek képződnek, és utána hengerrel eldolgozva sem lesz szép. Szerintem a henger végével érdemes a festéket úgymond bedörzsölni a fugába és azzal a mozdulattal rögtön folytatni is a hengerezést. Fel-le, fel-le, fugafestés, fel-le, fel-le. Nem bonyolult.

Amit érdemes tudni, hogy a fényes felületre felvitt festés sokkal sérülékenyebb, mint a matt vagy selyemfényű felületre. 

Festés előtt a felületnek por- és zsírmentesnek kell lenni, a 24 órás festékszáradásokat pedig érdemes kivárni, bár jó szellőzés és alacsony páratartalom mellett 12 óra után már felvihető egy következő réteg. 

A vizes helyiségekben a festés hamarabb sérülhet, hiszen például a kád szélénél a puha tömítésen a keményre száradó festék egy idő után megreped, és a nedvesség beszivárgásával a festék elkezd majd pattogni. Erre egyrészt megoldás, ha a festést követően ezeket a részeket újra húzzuk szilóval, illetve zuhanyzás után egy mozdulattal szárazra töröljük a vizes sarkokat.

Ha pedig elkezd a festék pattogni, akkor javítófestéssel még mindig lehet orvosolni a helyzetet. 

Amit bele kell tenni az a saját kezünk munkája, az idő és kábé 2500 Ft/nm, amiben már benne vannak az ecsetek, a hengerek, a festőtálca, a festékek, a maszkolószalag, és hasonlók is. Tehát például egy vécé kifestése pár ezer forintból kijön, de a fürdőszoba költsége is töredéke annak, mintha az egészet újra kellene burkolni.

Nálam a fürdőszobai járólap bő egy éve lett lefestve, még egy kis mintával is feldobtam, hogy ne legyen minden hófehér. Hetente porszívózom, felmosom, és a kutya is rendszeresen koptatja rajta a körmeit, mert a kétbejáratos helyiségen előszeretettel közlekedik ki-be, és a napi sétáltatások utáni mancsmosás is itt történik. A padlónak egyelőre kutya baja! 

Az viszont tény, hogy a festett járólapra sokkal jobban kell vigyázni, mint a normál hidegburkolatra, tehát például cipővel, pláne magas sarkúval ne közlekedjünk rajta, és a porszívót is érdemes kefével húzkodni a takarítás során. 

A csempe és a járólap festése tehát nem hosszú távú, tartós megoldás, hanem átmeneti dolog. Ha vigyázunk rá, és időnként kijavítjuk a sérüléseit, akkor évekig élvezhetjük, amíg meg nem unjuk, vagy amíg nem jön össze a pénz egy teljes felújításra. Szerintem ez még mindig sokkal jobb, mint nézni és utálni nap mint nap azt a burkolatot, aminek se a mintája, se a színe, se a stílusa nem tetszik. 

Akik nem újépítésű, hanem használt ingatlant vásárolnak, jó eséllyel találják magukat szembe a márványminta valamelyik kék, zöld, drapp, barna, sőt rózsaszín verziójával. A legtöbb persze kitűnő állapotban van, kétségkívül kiállták az idő próbáját, csakhogy a praktikumnál talán mégis eggyel többre vágyik az ember, amikor az új otthonáról álmodozik. És ez így van rendjén.

  A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A barátaim nemrég vettek egy klassz lakást, amiben éppen egy zöld márványmintás csempe díszelgett a fürdőben. A vásárlást követően úgy döntöttek, hogy a konyhát alapjaitól kezdve újra gondolják, de a fürdőszobához még pár évig – a felújítási költségek csökkentése érdekében – nem nyúlnak hozzá, viszont a csempét szívesen átfestik, és a járólapra PVC-t raknak le. És itt jön egy nagyon fontos kérdés: vajon mennyire kell ügyeskezűnek lenni egy ilyen csempefestős akciónál?

Maga a művelet egyáltalán nem nehéz, inkább türelmet és odafigyelést igényel. 

Az alapozásnál nagyon fontos, hogy mindenhol legyen fedés, sőt, én emiatt két réteg alapozót szoktam javasolni. A hengerrel egyenletesen kell dolgozni – az nem baj, ha az első rétegek még foltosak, az már inkább, ha megfolyik a festék, ezért érdemes fentről lefele haladni egy-egy falszakaszon, hogy az esetleges megfolyásokat, illetve lecsöppenő festéket még el lehessen dolgozni. 

A barátaimnak elmondtam, mire kell figyelni, hogyan kell a szerszámokat tisztán tartani, és mindennap segítettem is nekik, de a feladat oroszlánrészét ők csinálták. A finomhangolás még hátravan, de már látják maguk előtt az új – átmeneti – fürdőszobát, ahova már most úgy lépnek be, hogy „úúú, de szép”, pedig a berendezés és a dekoráció még bele sem került. Tudják, hogy a kád szélénél majd idővel valószínűleg javítani kell, ezért érdemes elrakni mindig egy adag javítófestéket, főleg, ha egyedi színt kevertünk vagy kevertettünk ki. 

Én azt mondom, hogy a csempe vagy a járólap festése egyáltalán nem ördögtől való dolog, és ha csak pár évig is bírja a felület, a vizuális élményért és a frissebb megjelenésért mindenképpen megéri elővenni a festőhengert.  

JUDITU

A képek a szerző tulajdonában vannak