Felügyelet nélkül soha!

Illés Zoltán vízimentő, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület munkatársa korábbi cikkünkben részletesen elmondta, mire kell figyelni strandolásánál, ezért én most csak a legfontosabb tanácsait foglalom össze: 

  • A karúszó, úszógumi és más felfújható eszközök hamis biztonságérzetet keltenek, mivel csak addig nyújtanak védelmet, amíg levegő van bennük, de az akár hirtelen is elszökhet. 
  • Ugyanígy a gumimatrac, gumicsónak is veszélyesebb, mint gondolnánk: egyrészt csak addig ér bármit, amíg egy gyerek benne/rajta van, de még úgy is könnyen elsodródhat a természetes vizeken. 
  • Éppen ezért, egy gyerek semmiképpen nem mehet felügyelet nélkül vízbe, kisgyereknél pedig ez karnyújtásnyi távolságot jelent! Nagyobb gyereknél, elsősorban épített medencében figyelheti a partról a szülő, de ez teljes figyelmet jelent, nem telefonnyomkodást, olvasást. Nyílt vízben, különösen úszni nem tudó gyerekeknél pedig a felnőttnek is a vízben kell lennie, mert akár sekély vízben is történhet váratlan helyzet, jöhet egy mély gödör. 
  • A másik, amiről sokan el szoktak feledkezni, hogy 
    SUP-on és vízibiciklin is kötelező lenne a mentőmellény (gyerekeknek meg aztán végképp), mégis rengetegen használják ezeket az eszközöket mély vízben, megfelelő védelem nélkül. 
    (Én magam is azt tapasztalom, hogy ezt szinte sehol nem veszik komolyan. Ha bérelni szeretnél ilyen eszközt, akkor nem kérdeznek a vízbiztosságról, nem tudnak mellényt adni, és nem mondják, hogy vegyél sajátot, csak odaadják az eszközt, és elteszik a pénzt. Eddig egyetlen olyan magyar strandon jártam, ahol nem engedtek mély vízben SUP-olni mellény nélkül.)

Beszéljünk egy kicsit a mellényekről, mert van különbség mellény és mellény között

A mellényekkel kapcsolatban fontos tudni, hogy van úgynevezett mentőmellény, amit akkor nevezhetnek így, ha valóban alkalmas életmentésre. Ez azt jelenti, hogy habtöltetű vagy patronos (tehát nem neked kell felfújni, maximum meghúzni a felfújót rajta – bár ez trükkös, mert van kombinált is, ami tüdővel IS fújható), és szerepel rajra, hogy 100N vagy CE100 vagy ISO 12402-4 vagy az N és a CE jelölés mellett nagyobb, az ISO jelölés után viszont kisebb végű szám. Ez a felhajtó erő mértékét jelöli, és 

az 50N (vagy CE50 vagy ISO 12402-5) jelölésű mellény csupán úgynevezett úszássegítő. Ez azt jelenti, hogy nem tart fenn hosszan kellő mértékben, 

illetve nem olyan a kialakítása, hogy eszméletlen állapotban is lebegve tart, arccal felfelé a vízfelszínen (ehhez ugyanis olyan kialakítás kell, hogy a mellkasi részen legyen több töltet, és kisgyerekeknél a gallér is nagyon hasznos). A vízi sportokhoz a 50N-eset is ajánlják, de ha engem kérdeztek (aki nem vagyok szakértő, csak tapasztalt és óvatos), csak úszni tudó felnőtteknek, akik elég felelősek ahhoz, hogy kizárólag nyugodt víz esetén indulnak el a mélyebb területek felé.

Gyerekeknek mindenképpen érdemes beruházni egy rendes mentőmellénybe, ha rendszeresen mentek velük SUP-olni, vízibiciklizni vagy csónakázni a természetes vizek mély részébe.

De ha mélybe/messzire/egyedül megyek, én is felveszem, hiába vagyok nagyon gyakorlott úszó és teljesen vízbiztos (sőt). Tudjátok, miért? Mert nem szeretnék egy ilyen hülyeség miatt meghalni, és szerintem akinek van pénze SUP-ot bérelni vagy venni, annak nem akkora kiadás tízezer forint az élete megvédésére, és nem akkora kényelmetlenség, amit ne lehetne öt perc alatt megszokni. És persze, lehet, hogy soha nem lesz szükség rá, de mi van, ha egyszer mégis?

Az úszásoktató szerint

Dr. Tóth Ákos, a Testnevelési Egyetem úszás- és vízisport tanszékének címzetes egyetemi tanára tavalyi cikkünkben mondta el, hogy úszásoktatóként (és évtizedek óta úszásoktatókat képző szakemberként) mit gondol a vízbiztosságról gyerekek esetében. 

„A vízbiztos úszás azt jelenti, hogy mély vízbe ugrás után (ami történhet talpassal vagy fejessel is), az úszó kapkodás és pánik nélkül szépen feljön, és valamely úszásnemben legalább 25 métert úszik”

 – mondja a szakember. Hozzáteszi, hogy a víz felszínén maradást segítő felfújható eszközök kiskorban segíthetnek a vízzel való barátkozásban (ami szerinte kiemelten fontos), de csakis nagyon szoros felügyelet mellett, úszásoktatáshoz pedig (amit pedagógiai és szakmai szempontból is sokkal jobb, ha szakember végez) az úszódeszka és a víznudli ajánlott.

A kisgyerekek esetében a karnyújtásnyi távolságot ő is kiemeli (hivatalosan tízéves korig ezt mindenképpen tartani kell szülőként), illetve azt mondja, hogy természetes vízben a gyerekeknek a derékig érő víz tekinthető biztonságosnak (de oda sem mehetnek felügyelet nélkül). „Valójában a bóján túlmenni bármilyen természetes vízben veszélyes. Ezt mindenkinek tudnia kell, aki megteszi. Egyedül pedig még kifejezetten jó úszóknak sem ajánlott, mert bármikor jöhet egy rosszullét, mint a tavalyi, budapesti világbajnokságon történt eset is mutatja.”

Dr. Tóth Ákos is kiemelte, hogy a vízi eszközök nem megfelelő használata, és a félúszástudással való vagánykodás különösen veszélyes kombináció. (Tóth Ákos szakemberként részt vesz az Úszó Nemzet programban, ami pont azt szolgálja, hogy minél több gyerek váljon vízbiztossá, erről ITT találtok további információkat.)

A vízbiztonsághoz hozzátartozik a felelősségteljes hozzáállás és az önismeret is

Egy dolog a vízbiztosság medencében, úszószemüvegben, felkészülten az úszásra, és egészen más nyílt vízen, váratlanul olyan helyzetbe keveredni, ahol ki kell úszni, mert valami történt a vízi járművel, vagy beborultunk a SUP-pal. 

Az én gyerekeim például medencében le tudnak úszni 25 métert, bár nem teljesen szabályosan, de mondjuk, megfelelően, pánik és gond nélkül, ám a Balatonban, ahol nem látják a víz alját és nem is érzik magukat biztonságban, ez egyáltalán nem áll.  

Vészhelyzetben még a felnőttek is egészen másképp működnek – és ezt nem is lehet előre tesztelni, hiszen senki nem akarja szándékosan átélni. Ráadásul szerintem a vízbiztosság része a felelős döntésre való képesség, és az, hogy tisztában vagy a víz alapvető fizika tulajdonságaival, valamint az adott helyszín sajátosságaival (így például tudod, hogy a Balatonon vihar esetén a víz feletti sávban sem biztos, hogy levegőt tudsz venni, vagy hogy egy bányatóban miért extra veszélyes a beláthatatlan mélység). 

Összefoglalva

én azt mondom szülőként, és gyerekkora óta mindenféle vizekben úszóként, hogy a vízbiztossághoz igazából felnőttnek kell lenni, mert a felelősségvállalás is beletartozik.

Fel kell tudni mérni, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen eszközzel lehet vízbe menni, erre pedig egy 12 éves, sőt, egy nem eléggé gyakorlott felnőtt sem képes.

Aki nem ilyen közegben nőtt fel, nem járt sokat vízparton, mindenképpen informálódjon, mielőtt ő vagy a gyereke beleteszi a kislábujját a vízbe (EZ például egy jó összefoglaló). 

Tényleg nem csak a vízben lehet megfulladni?

Jó ideje lehet olvasni rémhíreket a gyerekeket érintő, úgynevezett száraz fulladásról is, ami állítólag akkor következik be, ha egy kisgyerek sok vizet nyel, és csak órákkal a strandolás után kezd fulladni. Ez szakemberek szerint így nem teljesen állja meg a helyét, viszont az tény, hogy lehet utóélete a strandolásnak, víznyelésnek, félrenyelésnek, amire tényleg oda kell figyelni. Például a félrenyelt víz miatt valóban felléphet a gége reflexes összezáródása vagy duzzanata, de ez vagy azonnal kialakul (a köhögőroham során), vagy pár perccel később (amikor megduzzad a gége). Ennek tünete a rekedt hang és a hangadással járó légzés, amire érdemes nagyon odafigyelni. Azonnali félrenyelésnél pedig pont úgy kell reagálni, mintha bármi mást nyelt volna félre az illető: ITT és ITT el tudjátok olvasni a jeleket részletesen és a teendőket is.

Emellett, ha

a gyerek túl hosszan volt víz alatt, lehet, hogy víz jutott a tüdejébe és köhögve jött fel – ilyenkor mindenképpen érdemes orvoshoz menni, akkor is, ha az állapota látszólag rendeződik, ugyanis ez valóban okozhat későbbi rosszullétet.

Mind a rövid időre légutakba, mind a gyomorba jutott víz okozhat napokkal később lázas betegséget – például, ha szennyezett vagy fertőzött volt a víz. Erre nyilván megfelelően kell reagálni és tüneti kezelést alkalmazni. 

Tudom, hogy ezek kicsit elveszik az ember kedvét a strandolástól, mégis érdemes észben tartani őket, akkor is, ha nem jó rá gondolni, mert így tudunk megfelelően figyelni, felkészülten reagálni. Én nyugodtabban indulok neki úgy a strandolásnak gyerekekkel, hogy tudom, milyen kockázatokkal jár együtt, és hogyan tudom ezeket elkerülni.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ AleksandarNakic

Tóth Flóra