„Ott és akkor az eső tényleg összemosta a szívünket” – A WMN-szerzők legemlékezetesebb bőrig ázásai

–

Az eső nemcsak életet ad, hanem egyfajta megtisztulást is hoz. Arról nem is beszélve, hogy a bőrünkre hulló cseppjei segítenek visszakapcsolódni a gyökereinkhez: míg az őseink szorosabb kötelékben éltek a természettel és jobban tisztelték az elemeket, addig nekünk ritkábban van lehetőségünk erre a kapcsolódásra – holott annyi mindent adhat egy ilyen élmény! Ezt pedig a WMN-szerzőkkel egyetemben számtalanszor tapasztaltam már a saját bőrömön is.

Vissza a természetbe

Évek óta járunk a Szigetközbe vízitúrázni, és közben mindig akadt legalább egy nap, amikor kegyetlenül ránk szakadt az ég. A legelső vízitúrámon napközben ért minket az eső, így a fürdőruháinkra vett esőkabátjainkban kezdtünk el visszaevezni. Aztán hamar rájöttünk, hogy vizesebbek már úgysem leszünk, így a nagyobb ágra kiérve összefogtuk a kenukat, és hagytuk, hogy visszavigyen minket a folyó a kempingbe. Hogy még jobb legyen a hangulat, énekeltünk is, olyan volt, mintha teljesen kiszakadtunk volna a realitásból, csak ültünk a kenukban, daloltunk, és nem érdekelt minket a világon semmi. 

Deli Csengééknek is egyszer természetjárás közben volt alkalmuk megtapasztalni az elemek erejét: „Nyolc-tíz éves lehettem, amikor Bükkszentkereszten voltunk egy nagy csapattal. Akkoriban annyi közöm volt az erdőjáráshoz, mint most a futáshoz (semennyi), ezért egy ezerforintos kínai tornacipőben vágtam neki a túrának. Már visszafelé tartottunk, amikor hirtelen leszakadt az ég. Próbáltunk behúzódni a fák védelmébe (szerencsére nem villámlott), de mintha tényleg dézsából öntötték volna, húsz perc alatt szerintem több hektoliter víz lezúgott. Képzelhetitek, az olcsó tornacipőm mennyire szanaszét ázott, a szálláson is egy kisebb kerti tó tartalmát öntöttük ki belőle. Persze, hazáig cuppogtam benne, de tízévesen az ilyet még inkább mókásnak tartja az ember, semmint morogjon rajta.”

De azt, hogy még mire képes egy felhőszakadás, egy másik alkalommal is volt szerencsénk megtapasztani a kempingben:

fél óra alatt annyi víz esett, hogy a legtöbb helyen lábszárközépig ért, a focipályát szó szerint csak kenuval lehetett átszelni. 

A kempingezők nagy része a sátrakból a fedett büféhez menekült, ahol egy nagyon jó hangulatú közös este kerekedett zenéléssel, énekléssel. 

Milanovich Dominak is ilyen közösségi élményt jelentettek az esős napok: „Gyerekkoromban nagyon szerettem az esőt, mert mindig valamilyen közös programot jelentett. Amikor a Balatonon a kis faházban nyaraltunk, egész nap bent kártyáztunk, ha esett, csak a pottyantós budiba szaladtunk ki. Amikor meg otthon voltunk, Győrben, az erkélyablakból néztük a vihart. Ijesztő volt kicsit, de valahogy olyan otthonos meg kuckós is.”

Elázni fesztiválon a legjobb!

Pár éve egy Imagine Dragons-koncertet vártunk nagyon az egyik fesztiválon, csak miattuk vettünk jegyet aznapra. Már előtte is esett, féltünk, hogy lefújják. Aztán a koncert előtt nem sokkal feljebb csavarta az eső a fokozatot, elkezdett ömleni, de egy perc múlva megszólalt a zenekar Thunder című száma, innentől pedig teljes eksztázisban énekeltük végig az egész koncertet. Hamarosan nemcsak mi voltunk csuromvizesek, de a zenészek is, bár ez látszólag se őket, se a tömeget nem zavarta.

Csenge is hasonlót élt át pár éve: „Anyukámmal nagyon vártuk az akkor jubiláló Szabó Balázs Bandáját muzsikálni, de a felhők nem sok jót jósoltak, már egy ideje esett monoton kopogással, tudjátok, a legaljasabb, legáztatóbb módon. A finálékoncert jókora csúszásban volt, de nagyon pakoltak a nagy színpadon mindenfélét, és a szervezők rendre kis türelmünket kérték, »hamarosan kezdenek« – mondták. Néhány tucatnyian voltunk már csak a különféle színű esőkabátjainkban és ernyőinkkel, de csak nem akart tisztulni az esti égbolt, és úgy tűnt, már a színpad is beázott. Talán be is mondták, hogy elmarad a várva várt koncert, mire valaki elkezdte énekelni Radnóti megzenésített versét, a Bájolót. A második sort már mindannyian együtt zúgtuk teli torokból és teljes szívünkből, amikor pedig újrakezdtük a dalt, Balázsék is csatlakoztak hangosítás nélkül.

A legrövidebb, de egyben legemlékezetesebb koncertélményem ez mindmáig: ott és akkor az eső tényleg összemosta a szívünket.”

Az időjárás a legritkábban van tekintettel a terveinkre

Persze ilyenkor is kihozhatjuk a maximumot a helyzetből, ahogy azt Borcsa tette: „A gyerekeimmel mentünk a játszótérre, amikor útközben a nyakunkba szakadt az ég. Már ugyanannyi idő lett volna hazaszaladni, mint eljutni a célig, úgyhogy mi az utóbbit választottuk. Tök jó volt, nem meglepő módon csak mi maradtunk a téren, beültünk (jó, én behajtogattam magam) a kis faházikóba hárman, elővettem a tízórait a táskából, és ott kucorogva piknikeztünk, miközben szakadt a nyári eső, és mindennek bódító illata lett.”

Tóth Flóráéknál már kevésbé volt kuckós a helyzet, amikor elindultak körbetekerni a tatai tavat: „Ez csak egy ötperces zápor lesz, a fa alatt átvészeljük – gondoltuk elsőre. Majd elkezdett esni a jég. Szerencsére az étteremben jó fejek voltak, megértéssel kezelték, hogy egy órával korábban érkeztünk meg a foglalásunkra, sőt adtak törülközőt is.” 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tóth Flóra ✨ (@girlzonboard) által megosztott bejegyzés

Van, aki nem egy étterembe, hanem a munkahelyére tért be csöpögve – méghozzá az első napján

Így Dián Dóri a legemlékezetesebb elázására napra pontosan emlékszik: „2018. július 23-án történt, ekkor léptem át először a WMN szerkesztőségének küszöbét mint gyakornok. Iszonyúan izgultam, alig aludtam aznap este, nehogy elkéssek, és az induláskor a nagy kapkodás közepette nem vittem magammal esernyőt. Természetesen ahogy leszálltam a villamosról, ömleni kezdett az eső, és mire a szerkesztőséghez értem, rommá áztam. Így esett meg, hogy a gyakornokságom első tíz percét a fürdőszobában töltöttem, hogy megszárítkozzak, és ne egy ázott veréb üljön helyettem az értekezleten.” 

Persze az eső nemcsak a természettel, hanem egymással is segít összekapcsolódni 

Ezt Gyárfás Dorka fogalmazta meg a legszebben: „Az az igazság, hogy az a giccses közhely a filmekben a szerelmeddel bőrig ázásról, esőben csókolózásról, meg ami utána jön a zuhany alatt, azt néha tényleg jó megélni. Tuti, hogy bekerül majd a közös mítoszotokba...

Igen, valahogy az esőtől nemcsak a természet és a növények élednek fel, hanem mi, emberek is. Felpezsdül tőle a vérünk, és megérezzük, hogy részei vagyunk a nagy egésznek, az elemeknek, és megindul valami energiaáramlás közöttünk.

Persze, ezt az euforikus boldogságot csak a nyári záporok tudják kiváltani, amikor egy kis vacogás még jól is esik az embernek.”

Szerelem, eufória, összekapcsolódás, életre szóló élmények, ezt mind meg tudjuk élni tehát esőben. De meséljetek, nektek milyen volt a legemlékezetesebb megázásotok!

Pichler Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / helivideo