Hevér Gábor az Elviszlekben: Fájt, amikor az írmagunkat is kitörölték a Nemzetiből

–

Bár az útvonalat általában D. Tóth Kriszta tervezi meg annak tükrében, hogy hova viszi aktuális vendégét, ezúttal – ahogy már az párszor megesett az Elviszlek magammal történetében – utasa kérését teljesítve útközben Hevér Gábor pályájának több fontos budapesti helyszínét is útba ejtik, ami a beszélgetés folyását is meghatározza.

Elevenek

Amíg beérnek a fővárosba a színész Nagykovácsi otthonától, Hevér többek között szegedi gyerekkoráról is mesél:

„Rosszak voltunk – a mai gyerekpszichológia azt mondja: elevenek” – nevet, de látszik az arcán, hogy olykor többről lehetett szó a kulcsos gyerekek csínytevéseinél. Aztán folytatja a történetet, amiből kiderül, hogy egy házat is felgyújtott gyerekként, és a bal keze megsérült egy felrobbanó lőszer miatt. „Voltak tehát huncutságok” – mondja Hevér, de hangsúlyozza, hogy a helyi gyerekekből álló bandában egyenlő volt mindenki, és ha olykor sírás is lett a vége egymás cukkolásának, akkor sem mentek árulkodni.

Hogy milyen fontos volt ez a közösség akkor és ott, jól mutatja, hogy a színészt nemrég kereste meg az egyik volt „bandatag” azzal, hogy megszervezi a Petőfi Sándor sugárút 40/A-B-C-D tízemeletes tömb akkori gyerekközösségének a találkozóját, ami Hevér szerint fontosabb lesz, mint az érettségi találkozó.

Egy mű sosem úgy készül, hogy tudod: klasszikus lesz belőle

Ahogy beérnek a városba, sorra mennek el a színházak mellett, amelyek Hevér pályáját meghatározták. Az egyik legfontosabb az Átrium, aminek épületétől nyáron búcsúzniuk kellett. Több darabban is játszott itt Gábor, de kétségkívül a legmeghatározóbb az Őrült nők ketrece, amit most már a RaM Colosseum színpadán adnak elő.

„Megcsinálod, és lesz, ami lesz” – mondja Hevér, amikor Kriszta arról kérdezi, számítottak-e arra annak idején, amikor a darabot próbálni kezdték, hogy ekkora sikere lesz. De arra sem gondolt senki, hogy tíz évvel az előadás bemutatója után egyre nagyobb jelentősége lesz – hiszen a magyar közbeszéd most nem a szexuális kisebbségek elfogadását hirdeti –, pedig így van.

„Nem akarok nagy szavakat használni, de pusztítóan sokat kell benne melózni. Nemcsak azzal, hogy három órán keresztül kell benne dumálni, hanem játszani kell és érzelmeket beletenni…

És mióta a pályán vagyok, mindig is úgy csináltam – és ez az elv közösségi szinten is megvolt az Átriumban és a Nemzetiben is –, hogy a nézőnek az az első előadása, amire beül.

Ezt egyébként sokszor kérdezik tőlünk az Őrült nők ketrece után is, hogy hogyan tudjuk még mindig úgy eljátszani, mintha az lenne az első alkalom, hogy színpadra visszük a történetet. Erre azt szoktam mondani, hogy ez a szakmánk” – meséli, azonban azt is hozzáteszi, hogy egyáltalán nem könnyű például az Átriumban dolgozni, ugyanis az egy magánszínház, ahol nincs nyári szünet. Ez azt jelenti, hogy tíz éve minden hónapban játszik, amiről úgy gondolja, nem tesz jót az egészségének, érzi a kiégés jeleit.

Kell a rend

A színészetről és a színészekről sokaknak elsőre a bohém jelző jut eszébe, ez azonban Hevér munkamoráljától a lehető legtávolabb áll.

„Ez egy iszonyatosan fegyelmezett szakma, nem lehet másképp csinálni – szerintem. Ha nincs katonás rend, abból balesetek vannak, abból elmaradt előadások vannak, abból széthullott dolgok vannak – ezt nem lehet. Ezért van az – 28 éve vagyok a pályán –, hogy aznap, amikor előadás van, előtte-utána nem iszom egy korty alkoholt sem. Nincs olyan, hogy például előadás napján a barátokkal megiszok egy pohár sört. Nincs.

És én nagyon nem szerettem, amikor ittas kollégákkal találkoztam színpadon vagy próbán.

Miközben nyilván nem az én dolgom megítélni, hogy ő hogyan enyhít a szorongásain.”

Nem volt tisztességes

Elhaladnak a Vígszínház mellett is a körúton, és egyébként is megkerülhetetlen az Eszenyi-kérdés, hiszen Hevér az egykori igazgató hívására ment a Vígbe.

„A Nemzetiből úgy jöttünk el, hogy nem volt B-terv. Eszenyi Enikő pedig már korábban felajánlotta a segítségét, amivel végül ketten éltünk. És mi jóban is voltunk az Enikővel” – meséli. Azonban Gábor, amikor a Vígszínház társulatának tagjai a nyilvánosság elé álltak azzal, hogy Eszenyi milyen élhetetlen munkakörülményeket teremtett, és milyen méltatlanul bánik a kollégáival, Gábor is aláírta a petíciót. „Azért írtam alá, mert az Enikő meghazudtolt két olyan embert – a kicsiket, én így hívtam őket –, a Néder Pannit és a Fenyvesi Lilit, ami szerintem nem volt elegáns.

Enikő azt mondta, hogy ők hazudnak, pedig nem így volt.

Ráadásul erről a sok-sok megdöbbentő esetről én nem is tudtam. Velem nem történt ilyen” – mondja.

A legmélyebben

„Amióta eljöttünk, én nem jártam erre” – mondja Gábor, ahogy elgurulnak a Nemzeti Színház mellett. „De nincs bennem rossz érzés amiatt, hogy most itt vagyunk, nem félek egy épülettől.”

Ám nem szívesen jár erre, nem véletlenül: a felesége szerint akkor volt a legmélyebben, amikor a Nemzetiből eljött.

„Az egy jól működő, dinamikus színház volt – minden hibájával együtt. És egyszer csak az írmagunkat is kitörölték innen – ez kevésbé esik jól. És áltathatja magát az ember azzal, hogy ez olyan, mint a házibuli, hogy akkor kell hazamenni, amikor a legjobban érzed magad. De azt gondolom, hogy ez a házibuli tízkor ért véget, miközben lehet, hogy éjfélig ugyanilyen jó szájízzel el tudtunk volna még mulatozni. De ezt már nem tudjuk meg.” 

Az exek a legjobb szerelmesek?

Leonardo DiCaprio megkerülhetetlen a munkásságában, hiszen több más hollywoodi színész mellett neki is Hevér az állandó magyar hangja. DiCapriót a Titanicban szinkronizálta először, aminek legendás története van.

„Nem lehetett tudni akkor még nagyon semmit a filmről, csak annyit, hogy tizenegy Oscarra jelölték. Csörögi Sándor szinkronrendező pedig azt mondta, szerinte ezt a nagy szerelmet, ami a vásznon van, csak mi ketten tudjuk megcsinálni Major Melindával”.

Csörögi azért gondolta így, mert Major és Hevér abban az időben egy párt alkottak, azonban pont e felkérés előtt pár héttel szakítottak.

„Akkor felhívtam a Melindát, hogy »figyelj, ezt mondta a Csörögi, megcsináljuk?«” És mondta, hogy persze. De egy másodpercet nem voltunk együtt a stúdióban, külön vettük fel a két hangot.” 

Ha kíváncsi vagy, Hevér Gábor melyik rendezését látva kérte vissza hét néző is a jegye árát, hol barátkoztak össze Stohl Andrással, milyen verssel hökkentette meg a felvételi bizottságot annak idején, és mit szól hozzá, hogy idősebb lánya, Vilma színész szeretne lenni, nézd meg az Elviszlek magammal legújabb epizódját!

Dián Dóri