3 tipp Batiz Andrástól: így érdemes vitázni azzal, aki nem ért veled egyet

–

András sem árult zsákbamacskát, úgyhogy szögezzük le az elején: az alábbi három tanácsot olykor bizony nagyon nehéz lehet a gyakorlatban alkalmazni. A személyeskedésre joggal durran el az ember agya, és óriási önuralom kell ahhoz, hogy a bántásra ne vágjunk vissza valami még fájdalmasabbal.

De megéri elszámolni tízig, venni egy nagy levegőt és higgadtan kezelni a helyzetet – ugyanis mindannyian sokkal jobban jövünk ki belőle.

1. Feltételezd a legjobbat!

Úristen, de állati nehéz ez! Már csak azért is, mert evolúciósan sem erre lettünk bekötve, hanem épp az ellenkezőjére. Sokkal jobban megéri felkészülni a legrosszabbra és pozitívan csalódni, mint pofára esni a jóhiszeműségünk miatt. Csakhogy az emberi kapcsolódásokra ez pont nem igaz.

Batiz a saját életéből hoz példát erre: a feleségével Horvátországban egy elegáns étteremben ünnepelték a házassági évfordulójukat, és azt látták, hogy a szomszéd asztalnál ülő, németül beszélő pár férfi tagja a vacsora teljes ideje alatt a telefonját bámulja, míg a nő unatkozva bámul maga elé. Batizéknak persze azonnal meg volt a véleményük róluk: biztos rettenetes a házasságuk, sajnálták szegény nőt, hogy ennyire gyökér a párja, és fel nem foghatták, hogy viselkedhet valaki így.

Azonban, mielőtt távoztak volna az étteremből, András odalépett a párhoz, hogy megkérdezze, mi is történik itt. Ők pedig nagyon kedvesen elmondták neki, hogy a férfi a Sturm Graz focicsapat meccsét nézte, amely csapatnak ő játékosa volt tavaly nyárig, csak egy sérülés miatt kellett távoznia. Tehát a barátai játszottak, a nő pedig maximálisan támogatta a partnerét abban, hogy kövesse a meccset, mert ez a férfinak érzelmileg nagyon fontos dolog volt.

„Persze teljesen mindegy lett volna, hogy én erről az emberről azt gondolom, hogy egy gyökér vagy nem, mert soha többet nem találkozunk, de feketén-fehéren kiderült, hogy nagyon sokszor mellélövünk, amikor úgy vonunk le következtetéseket, hogy nem vagyunk birtokában minden információnak”

– mondta Batiz.

Maria Konnikova pszichológus, író is ezt mondja, aki szélhámosokat vizsgál: kisebb árat fizetünk azért, ha mindenkiről a legjobbat feltételezzük, és néha átvernek, mintha úgy élnénk, hogy mindig a legrosszabbat feltételezzük az emberekről.

2. „Miért?” helyett: „Hogyan?”

Kérdezz, kérdezz, kérdezz! – mondja Batiz, aki azt tanácsolja, ha valakivel nézeteltérésünk van, kérdezzük meg róla, hogy vitázna-e velünk a témáról. E kérdés alapján a másik fél ugyanis valószínűleg nyitottabb lesz az érveinkre, mert feltételezi, hogy ha vitázni akarunk, akkor mi is teszünk egy lépést felé, és kíváncsiak vagyunk az ő érveire.

A másik fontos tipp, hogy a vita során jó kérdést tegyünk fel. Amikor valaki olyat állít, amivel nem értünk egyet, ami szerintünk bődületes marhaság, általában azt a kérdést tesszük fel neki, hogy: miért? Azonban, ha az illető erre a kérdésre ad választ, azzal csak még jobban megerősíti a meggyőződését, hogy amit állít, az egy az egyben helyes, és csak szélesíti a vélemények között szakadékot.

Azonban, ha azt a kérdést tesszük fel neki, hogy „Hogyan?”, teljesen más lesz a helyezt: ekkor a másik félnek át kell gondolnia és el kell magyaráznia: hogyan képzeli, miként megvalósítható, amit mond.

Ilyenkor az esetek nagy részében kiderül, hogy hézagok vannak az érvelésében, és rájönnek, hogy nem teljeskörű a tudásuk az adott témáról. Innentől pedig némileg nyitottabbá válhatnak az új szempontokra.

3. Kevesebb érv, kevesebb magabiztosság

Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy amikor meg vagyunk győződve arról, hogy igazunk van, azt teljes mellszélességgel, rengeteg érvet felsorakoztatva zúdítjuk rá a másikra, bízva abban, hogy látja, mennyire értünk a témához és sikerül meggyőznünk ezzel.

Csakhogy tudományosan igazolt, hogy totálisan ellenkező hatást érünk el vele akkor, ha valaki olyannal vitázunk, akinek fontos a téma, de nem nyitott felénk, nem ismer minket. Ha ismerőssel vitázunk vagy a téma nem olyan fontos, akkor működhet a fenti módszer, azonban, ha idegenekkel vitázunk olyan témáról, ami számukra fontos, akkor érdemes a kevesebb több elvét követni ahhoz, hogy elérjük, a másik nyitott legyen a mondandónkra. Olykor elég pusztán egy érv – hatásosabb, mintha csőstül zúdítanánk rá mindet.

A másik a stílus: sokkal többre megyünk azzal, ha visszafogott magabiztossággal tálaljuk a gondolatainkat – amiből a másik érzi, hogy van bennünk alázat, és nem vagyunk (mert hát nem is lehetünk) ezer százalékig biztosak abban, hogy a miénk az egyetlen és valódi igazság.

Ezzel is segíthetjük, hogy a véleményeink közeledjenek egymáshoz.

Ezt a három tippet adta Batiz András a WMN Fesztiválon – próbáljátok ki, és írjátok meg nekünk kommentben, hogy mik a tapasztalataitok, beváltak-e a módszerek!

Dián Dóri