„Ne aggódj, kihozlak innen” – egy zsidó foglyot a náci lágerőr szerelme mentette meg
Hogyan tudott egy rabruhát viselő nő mosolyogni a koncentrációs táborban? Sokan tették már fel ezt a kérdést, amikor először meglátták a hírhedt auschwitz-birkenaui láger egyik foglyának, a szlovák Helena Citrónovának a fényképét. A lány, aki az első női transzporttal érkezett Auschwitzba, csaknem három évet töltött a földi pokolban. A híres fotót pedig egy SS-tiszt készítette róla, miután beleszeretett. Nádudvari Péter írása.
–
1942 szeptemberében az auschwitzi láger őrei az egyik parancsnok születésnapjára rendezett ünnepségre énekest kerestek. Egy szép hangú, húszéves lány jelentkezett a feladatra. Helena Citrónová úgy gondolta, a fellépésnek köszönhetően megúszhatja a kivégzését – a lánynak ugyanis a büntetőkommandó előtt volt jelenése egy úgynevezett „kanadás” egyenruha eltulajdonításáért. Citrónová a láger megsemmisítésre ítélt épületeit bontó csapatban dolgozott, és át akart kerülni az úgynevezett Kanada-kommandóba, amelynek feladata a többi deportált holmijainak szortírozása volt – azt a munkát biztonságosnak vélte, nem úgy, mint a bontást, amelynek során Citrónová több fogolytársa is szörnyethalt, mert rájuk omlott egy fal.
A „kanadások” ráadásul a rájuk bízott bőröndökben élelemre és meleg ruhákra is lelhettek. A tervet, hogy észrevétlenül eltulajdonítja az említett egyenruhát, nem sikerült megvalósítania – lebuktatta egy lágerőr –, és tudta, mi várhat rá a tette miatt. „Úgy gondoltam, jobb, ha éneklek, mint hogy meghaljak” – mondta az ünnepség előtt. A lány a német fogolytársaitól tanult Liebe war es nie (Ez nem szerelem volt) című dalt választotta a fellépésére. A visszaemlékezések szerint a félelemtől szinte megbénulva adta elő a szenvedélyes tangót.
Ez nem szerelem volt
Mert sajnos nincs szíved
Ez nem szerelem volt
Csak egy tréfa.
Tudtam, hogy
Egy tündérmese volt
És tündérmesék nem igazak
De te jól hazudtál
Nem szerelem volt,
Csak egy kis játék
Csak ennyi volt
És gyorsan véget ért
(a dal részletének magyar fordítása)
„Kérlek, énekeld el újra ezt a dalt” – mondta a lánynak az előadás után egy húszéves SS-százados, az osztrák Franz Wunsch, aki teljesen el volt ragadtatva a produkciótól. Ez a hangnem szokatlan volt Auschwitzban. „Hirtelen egy emberi lény hangját hallottam, nem állatok üvöltözéseit – emlékezett vissza Citrónová. – Azt a szót mondta, hogy »kérlek«. Hová lett a gyilkos tekintet?” – kérdezte magától a meglepett Citrónová, aki a fellépése után végül a „Kanadában” maradhatott. A tisztet pedig – akiről köztudott volt, hogy brutálisan bánik a foglyokkal – valósággal megbabonázta a sötét hajú, almaarcú, nagy szemű lány.
„Kezdetben gyűlöltem őt”
Citrónová azonban viszolygott a hódolójától. „Kezdetben gyűlöltem őt. Ugyanolyan gonosz volt, mint a többi SS-őr. Még a látványát sem bírtam elviselni” – emlékezett vissza. A szerelmes férfi azonban tántoríthatatlan volt, cédulákra írt üzenetekkel bombázta Citrónovát.
„Amikor bejött a barakkba, ahol dolgoztam, odadobott nekem egy cetlit, amit azonnal széttéptem, de azt láttam, hogy ez volt ráírva: »Szerelmes lettem beléd.« De én úgy éreztem, inkább halott lennék, mint hogy egy SS-tiszttel kapcsolatba lépjek.”
Wunsch mindent elkövetett, hogy Citrónová kedvében járjon. Ételt és ruhát hozott neki, ajándékokkal lepte meg. „Ne aggódj, kihozlak innen” – üzente neki a cédulákon. Amikor a lány tífuszos lett, ellátta gyógyszerekkel, gondoskodott róla.
Citrónová úgy emlékezett később, egy idő után már viszonozta Wunsch érzelmeit. (Természetesen nem tisztünk minősíteni a kapcsolatot, de mint ismeretes, az úgynevezett Stockholm-szindróma hatására a rabok, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek elkezdenek szimpátiát érezni fogvatartójuk iránt – a szerk.) „Voltak pillanatok, amikor elfelejtettem, hogy én zsidó vagyok, ő pedig nem, és őszintén szólva, a végén megszerettem őt” – mondta egyszer. Kapcsolatuk nyílt titok volt mind a foglyok, mind a lágerőrök között. A lány és az SS-tiszt is állandó félelemben éltek amiatt, hogy a tábor parancsnoksága tudomást szerez a kapcsolatukról. „Mivel egy zsidó nővel volt viszonyom, a faji törvények szerint halálra kellett volna ítélni engem” – vallotta be egyszer Wunsch.
Citrónová igyekezett a körébe tartozók helyzetét is jobbá tenni az SS-tiszttel való kapcsolat adta előnyök révén: a rabtársaival megosztotta a szeretőjétől kapott élelmiszert, és volt, hogy arra is megkérte Wunschot, hogy hagyja abba egy fogoly verését. Az SS-tiszt évekkel később bevallotta hogy a lány iránti szerelme megváltoztatta őt: „Beleszerettem Helena Citrónovába, és mellette más emberré váltam.”
Wunsch Citrónová családtagjain is segíteni szeretett volna. Amikor a lány testvére, Róza, egy 1944-es transzporttal Auschwitzba került, az SS-tisztnek az utolsó pillanatban sikerült kimenekítenie őt a gázkamrából – azt mondta, szükség van rá a Kanada-kommandóban –, de a család többi tagját nem sikerült megmentenie.
– Mondd el gyorsan, hogy hívják a testvéredet, mielőtt túl késő lesz – kérte Wunsch Citrónovát, miután az egyik gázkamrához terelték Rózát.
– Nem fogod tudni így megtalálni őt, két kisgyerekkel van – mondta a lány.
– Gyerekek? Az más. A gyerekek nem maradhatnak itt életben.
„Franz, ne felejts el engem”
Citrónová és Wunsch kapcsolata 1945 januárjáig, a láger evakuálásáig tartott. Amikor a Vörös Hadsereg már közel járt Auschwitzhoz, Wunschot harcolni küldték a frontra, Citrónovát pedig egy másik koncentrációs táborba irányították. Az auschwitzi láger kiürítése előtt az SS-tiszt meleg ruhákat és zoknit küldött a lánynak. „Kérlek, Franz, ne felejts el engem” – mondta Citrónova búcsúzóul, akit a visszaemlékezések szerint Wunsch még utoljára átölelt, majd „hosszan és meghitten” megcsókolták egymást.
Citrónovát hamarosan kiszabadította a Vörös Hadsereg. A lány a háború után hazatért, de később Palesztinába költözött, ahol férjhez ment és két gyereke lett. Ami Wunschot illeti, a háborús bűnökkel vádolt férfi nem tudta elfelejteni egykori szerelmét: két évig nyomozott Citrónová után, leveleket küldött neki, még a Nemzetközi Vöröskereszt és valamelyik zsidó hitközség segítségét is kérte.
„Majd újra együtt leszünk, és valóra váltjuk mindazt, amit egymásnak ígértünk” – írta neki, de választ nem kapott: kockázatos lett volna a lány számára a kapcsolattartás egy egykori SS-tiszttel.
Találkozás a tárgyalóteremben
1972-ben Wunsch felesége levelet írt Citrónovának, amelyben arra kérte, védje meg a férjét egy ellene folyó perben. A nő el is utazott egy bécsi tárgyalásra – ahol viszont esze ágában sem volt szépíteni mindazt, amit Auschwitzban tett egykori szerelme. „El akartam mondani a teljes igazságot – a jót és a rosszat is. Családom volt, szerettem a férjemet, nem éreztem már semmit (Wunsch iránt). A múltam azonban utolért” – mesélte.
A tárgyalás során több egykori auschwitzi fogoly is állította, hogy Wunsch kegyetlenkedett velük, sőt volt, akit minden ok nélkül le is lőtt, és az is kiderült, hogy az egyik gázkamrában történő kivégzés során ő öntötte a terembe a gyilkos Zyklon–B készítményt. Citrónová a visszaemlékezések szerint a vallomása során érzelemmentesen beszélt, nem is nézett Wunsch szemébe. Megerősítette, hogy az egykori SS-tiszt megmentette őt és a nővérét, de a többi fogollyal sokszor brutálisan bánt. Wunschot végül felmentették az ellene felhozott vádak alól, mert bűnei elévültek.
Citrónová és Wunsch a tárgyalás után többé nem látták egymást. A nő 2007-ben halt meg Izraelben, a férfi két évvel később. Az egykori SS-tiszt a haláláig őrizte azt a fényképet, amit a szerelméről készített a krematóriumok árnyékában.
Forrás: Love It Was Not, Auschwitz: Inside the Nazi State, Aish.com, www.dailymail.co.uk, zurnal.pravda.sk, hvg.hu, „Kérlek, Franz, ne felejts el engem!”, akibic.hu
Kiemelt kép: YouTube / World History
