A szavazófülke az egyetlen hely, ahol egyenlőek vagyunk – 90 éves a feminista ikon, Gloria Steinem

–

Gloria Steinem az ohiói Toledóban született 1934. március 25-én, a gazdasági világválság csúcsán. Társaságkedvelő édesapja, Leo utazó kereskedő volt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy képtelen volt egy helyben maradni, és feleségét, Ruthot, valamint két lányukat egy lakókocsiban hurcolta körbe az országban, régiségeket vásárolt és adott el, hogy aztán az így szerzett pénzből eljusson a következő helyre.

Gloria élvezte mozgalmas gyerekkorát, anyja azonban nehezen viselte az állandó bizonytalanságot – annál is inkább, mivel Gloria születése előtt már mentális problémákkal küzdött.

Gloria tízéves volt, amikor szülei elváltak. Apja Kaliforniába költözött, nővére pedig már főiskolás volt, így Gloria egyedül maradt az anyjával. A kapcsolatuk kihívásokkal teli és megrázó volt, a lány újra és újra végignézte, ahogy az orvosok elutasítják anyja szorongását és mentális betegségét.

A főiskola után New Yorkba költözött, hogy újságíró legyen

Első nagyszabású megbízása egy, a fogamzásgátlás helyzetét feldolgozó cikk volt az Esquire számára. 1962-ben jártunk, a fogamzásgátló tabletta pedig újdonság volt Amerikában – bár még további tíz évbe telt, mire minden nő számára elérhetővé vált, családi állapottól függetlenül.

Ezt követte egy évvel később a hírhedt Playboy-sztori, amelyet a Show nevű magazin számára írt arról, hogy Hugh Hefner New York-i Playboy Klubjában hogyan használták ki és zaklatták szexuálisan a nyuszijelmezes nőket. Ehhez beépült a Playboy-lányok közé, így első kézből tapasztalta meg, hogy miként bánnak a klubban a nőkkel.

1969-ben a New York magazinban az abortuszhoz való jog fontosságáért emelt szót. Az Egyesült Államokban a terhességmegszakítás csak 1973-tól vált széleskörűen hozzáférhetővé, egészen addig azok a nők, akik az abortusz mellett döntöttek, nemcsak törvényt szegtek, de gyakran az életüket is kockára tették. Gloria a saját bőrén is tapasztalta ennek hatásait: huszonkét éves volt, és egészen Londonig kellett mennie, hogy megszakíthassa nem kívánt terhességét – és még így is csak a törvény megkerülésével volt lehetősége döntést hozni a saját testéről.

1971-ben Dorothy Pitman Hughes afroamerikai aktivistával együtt megalapította a Ms. magazint, ezzel pedig a feminizmus arcává vált – az Esquire amerikai férfimagazin egyenesen „az értelmiség pin-upjának” nevezte.

Steinem nemcsak a konzervatívok ellenszenvét váltotta ki, hanem a feministák közül is sokan nehezményezték az őt övező érdeklődést, ám ő mindvégig kitartott amellett, amiben hitt. A kritikus hangok nagy része az 1963-as, Playboy-cikket nehezményezte – és a hozzá tartozó fotót, amelyen Gloria teljes nyuszijelmezben látható. A sztori hatását Gloria évtizedekig érezte a bőrén, és bármilyen célt tűzött is ki maga elé – oknyomozó újságírás, politikai aktivizmus vagy épp magazinalapítás –, elutasították, csupán azért, mert túlságosan vonzó volt.

Idővel azonban cáfolta azt a tévhitet, amely szerint csak az átlagos nők akarnak egyenlő jogokat, mert nem elég dögösek ahhoz, hogy férjet fogjanak maguknak.

Számos nőjogi problémát, kérdést és témát emelt a köztudatba, és gondolatai még most, évtizedek távlatából is vitathatatlan jelentőséggel bírnak – ezekből válogattam ki azokat, amikből én a legtöbbet tudok meríteni.

„A szavazás nem a legtöbb, hanem a legkevesebb, amit tehetünk. A szavazófülke az egyetlen hely a Földön, ahol a legkevésbé erősek egyenlőek a leghatalmasabbakkal.”

Ahogy országunk egy újabb választási évbe lép, a szavazás és a választójog sokakban bizonytalanságot, rossz érzést kelt. Azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kiábrándító politikai színtér elfeledtesse velünk, hogy minden egyes szavazat nemcsak számít, hanem egyformán számít – függetlenül attól, hogy ki milyen befolyással bír a szavazófülkén kívül. 

„A változás az igazság kimondásából ered. Nem várhatom el mástól az igazságot, ha én nem mondom ki az igazat.”

Steinem önéletrajzi ihletésű My Life on the Road (Életem az úton) című könyvét annak a brit orvosnak ajánlja, aki huszonkét éves korában elvégezte az abortuszát. Ez csak egy példa a sok közül, amikor valaki megosztja a saját történetét, a saját igazságát annak érdekében, hogy a közbeszédbe emeljen fontos témákat, és változást érjen el társadalmi szinten.

Az abortuszhoz való jogtól kezdve a családon belüli erőszak áldozatainak védelmén át a nemek közti egyenlőség szorgalmazásáig, a társadalmi változás csak akkor valósulhat meg, ha az emberek hajlandóak megosztani a saját történetüket, ahogyan Steinem is megosztotta a sajátját.

„Akár sikerül, akár nem, a próbálkozásnál csak az rosszabb, ha meg sem próbálod.”

Bár ez nem annyira egyedi kijelentés – ha emlékeztek, Yoda is mondott valami hasonlót –, abban mindenképp igaza van Steinemnek is, hogy a kudarctól való félelem nem lehet kifogás arra, hogy beletörődjünk a dolgokba ahelyett, hogy a változást választanánk. Teljesen természetes, hogy gyakran úgy érezzük, nincs mód arra, hogy változtassunk vagy jobbá tegyünk egy helyzetet. De ahogy Steinem újra és újra példát mutat, fontos, hogy mi is hozzájáruljunk a változáshoz – akár csak valami egészen aprónak tűnő dologgal is. És ha nem is járunk azonnal sikerrel, legalább elmondhatjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, amiben hiszünk.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ John Lamparski / Stringer

Mózes Zsófi