Azt hittük, értünk vannak, pedig ellenünk: a digitalizáció és a kapcsolataink is rontják a mentális egészségünket
Miközben 2014-ben egy indiai kisvárosban működő mikrofinanszírozási vállalatot vezetett, Tara Thiagarajan idegtudósban felmerült a kérdés: mit tesz a modernizáció az agyunkkal? Ezt követően egy olyan kísérletben, amelyben saját magát és kollégáit vizsgálta, feltűnő különbségeket talált a modernitásnak egész életükben kitett emberek agyának aktivitása és azoké között, akik életüket kis indiai falvakban töltötték. Akkoriban a mentális egészséggel kapcsolatos tanulmányokat rendszeresen az a kritika érte, hogy azok többnyire nyugati egyetemisták kis mintáiból származó eredményeken alapulnak – így Thiagarajan kísérlete új kaput nyitott a témában. Mózes Zsófi írása.
–
Thiagarajan nevéhez fűződik az első Mental State of the World (MSW)-jelentés, amely a válaszadók úgynevezett „mentális egészségi hányadosát”, vagyis mentális jólétének pontszámát méri.
Az eredmények nem kifejezetten jók: a 2019-es válaszokhoz képest a 2020-as mentális jólét pontszáma (ami pont a világjárvány kitörése körüli időszakot rögzítette) nyolc százalékkal csökkent. A fiatal felnőttek 44 százaléka számolt be klinikai szintű kockázatról, míg a 65 éves és idősebb felnőtteknek csupán hat százaléka.
Nemrég Thiagarajan és csapata közzétette a negyedik MSW-jelentését, amely 71 ország több mint 400 000 válaszadójának éves adatait tartalmazza. A eredményből pedig úgy tűnik, a modern agyunk nem épült fel a világjárvány kezdeti éveiben tapasztalt visszaesésből, sőt.
De vajon minek köszönhető, hogy nem javul a mentális állapotunk?
A kutatás a Global Mind Project része, amelynek keretében a jelentés adatait nemcsak a mentális állapot felmérésére, hanem az ok-okozati tényezők keresésére is felhasználják.
Ha a „modernizáció” valóban árt az elménknek, ahogy azt Thiagarajan gyanítja, akkor pontosan mi okozza a kárt?
A mentális jólétről szóló éves áttekintés mellett a projekt célzottabb jelentéseket is közzétesz, amelyek a modernitás különböző lehetséges következményeivel foglalkoznak, mint például az okostelefonokhoz való hozzáférés egyre fiatalabb korban, az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztása és a családi kapcsolatok felbomlása.
„A gazdagság és gazdasági fejlődés nem feltétlenül eredményez mentális jólétet, ehelyett viszont olyan fogyasztási szokásokhoz és a társadalmi kötelékek szétfoszlásához vezethet, amelyek károsak a boldogulásunk szempontjából” – figyelmeztet a jelentés.
„Az emberek általában összekeverik az olyan dolgokat, mint a mentális jólét és a boldogság”
– mondta az idegtudós.
A legtöbb boldogsági jelentés arra támaszkodik, hogy megragadja azt, amire Thiagarajan „érzésként” hivatkozik. Ez magában foglalja, hogy a válaszadók egy egytől tízig terjedő skálán értékelik az élettel való elégedettségüket, és naponta mérik, hogy előző nap tapasztaltak-e jókedvet, örömöt vagy érdeklődést. De valóban ezektől lennénk boldogak?
A mentális egészségi hányados nevű mérőszámuk megalkotásához Thiagarajan ahelyett, hogy az érzések gyakoriságra kérdezne rá, azok életre gyakorolt hatását vizsgálja
– abból az elképzelésből kiindulva, hogy könnyebb beszámolni arról, hogy valami mekkora hatást gyakorolt az életünkre, mint arról, hányszor történt meg velünk az adott eset.
A probléma: okostelefonok, ultrafeldolgozott élelmiszerek, széteső családok
2010 előtt a fiatalok a boldogságot, az általános hangulatot és a jövőre vonatkozó kilátásokat vizsgáló felmérések élén álltak. De 2019-től az idei jelentésig a mentális jólétük csökkent minden mért országban Afrikától Ázsiáig, Európától Amerikáig.
A fiatalok, akik egykor a boldogság csúcsát jelentették, abszolút mélypontra zuhantak, míg mások, például a 65 évesek vagy idősebbek állapota lényegében változatlan maradt.
Hogy pontosabbak legyünk: a 2019 óta gyűjtött adatokkal rendelkező nyolc angol nyelvű ország esetében a 18–24 és a 25–34 évesek 14–17 százalékkal estek vissza. Ez a csökkenés fokozatosan ellaposodik, ahogy haladunk felfelé a korosztályokban.
Minél jobban lebontjuk a demográfiai adatokat, annál inkább azt találjuk, hogy az okostelefon-használat következményei a fiatal nőkre koncentrálódnak. De ha megnézzük egy másik lehetséges okozó tényezőt, az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását, ezek a hatások minden demográfiai csoportban általánosak.
„Úgy tűnik, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek a mentális egészséggel kapcsolatos globális terhek legalább egyharmadáért felelősek” – emelte ki a jelentés.
Harmadik tényezőként a családi kapcsolatokat említik a szakemberek, kutatási eredmények szerint ugyanis ezek felbomlása a modern világban a fiatalok mentális jólétének romlásában jelentős szerepet játszik.
A jelentés szerint azok a családok, amelyek kevésbé vannak kitéve a modernitás intézményeinek és technológiáinak, általában erősebb és több kötelékkel rendelkeznek, ami szorosan összefügg a jobb mentális jóléttel.
Thiagarajan elmondta, hogy amikor megkapták az első eredményeiket, csodálkoztak, hogy olyan országok, mint Venezuela és Tanzánia, miként kerültek az élre. „Aztán kiderült, hogy mindez ezeknek a tényezőknek köszönhető” – mondta. „Nem engedhetik meg maguknak az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását, ezért nem importálják azokat. Nem adnak okostelefonokat a gyerekeik kezébe, és jellemzően együtt maradnak a családok.”
Bár kétségtelen, hogy ezek a kutatások nagy előrelépést jelentenek a mentális jólétünk vizsgálatában, a megoldás semmiképp sem a tiltás és a lemondás – sokkal inkább egy kiegyensúlyozott, egészséges életre való törekvés.
Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ mustafahacalaki