„Innentől kezdve temetőként kell funkcionálnom” – A hazavitt urnával kötelességek is járnak
Az utóbbi néhány évtized során a koporsós temetésnél jóval népszerűbbé vált a hamvasztás: Budapesten az esetek 70–90 százalékában választják a hamvasztásos temetést, míg az országos arány 60 százalék körül mozog. Ennek fő oka, hogy egy hamvasztásos temetés a koporsós töredékébe kerül, de vannak, akik számára lelkileg is kevésbé megterhelő a hamvasztás. Mózes Zsófi írása.
–
„A hamvasztás könnyebbnek tűnik, mint a temetés” – mondta Lili, akinek néhány hónapja hunyt el az édesanyja. Lili, bár van testvére, egyedül intézett mindent, ebből kifolyólag pedig automatikusan ő lett az eltemetésre köteles személy. És mivel édesanyjának az volt a kérése, hogy a hamvait otthon helyezzék el, Lilire egy sor olyan kötelezettség szállt, amire korábban egyáltalán nem számított.
Az ide vonatkozó 1999. évi, a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény szerint ugyanis ha a temetésre kötelezett szeretné hazavinni a hozzátartozója urnáját, akkor közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell nyilatkoznia arról, hogy az urnát hol fogja elhelyezni, az elhelyezés módja megfelel-e a kegyeleti igényeknek, ezen felül pedig vállalja, hogy a közeli hozzátartozók részére biztosítja a kegyeleti jog gyakorlásának lehetőségét.
Lili pedig vállalta mindezt.
„Egy temetés megszervezése számomra elképzelhetetlenül nehéz procedúrának tűnt. Nem is akartam tudni, mivel jár, mennyibe kerül, de összeszervezni a rokonokat, értesíteni a falut, egyeztetni pappal sem volt erőm.
És akkor még vallást is kell választani, csokrokat rendelni, időpontot kérni, sírhelyet venni vagy megnyitni, márványtáblát vésetni… Erre nem elég a két nap, amit a munkáltatótól plusz szabadságként hivatalosan kapunk közeli hozzátartozó halála esetére. Arról nem is beszélve, érzelmileg milyen megterhelő lehet. Nem akartam végignézni, hogy a fölbe teszik a koporsót – apámnál így volt –, annak elvesztésszaga van, traumatizál.”
Mivel jár, ha hazavisszük az urnát?
A hamvakat tartalmazó urnák helye a temetőben van – foglalta nyilatkozatba idén júniusban az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület, valamint a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesülete, rámutatva arra, hogy megakasztja a gyászfeldolgozást, pszichológusi vélemények szerint ugyanis az urnák hazavitele akadályozza a gyászfeldolgozást, ennek pedig idővel komoly mentális és pszichés következményei lehetnek.
A fent említett törvény tér ki az urnaelhelyezés, -kiadás, valamint a hamvak elszórásának a szabályozására is. Eszerint a kiadott urna bármely olyan ingatlanon vagy temetkezési emlékhelyen elhelyezhető vagy eltemethető, ahol a tulajdonos (vagy kezelő), valamint az ingatlan jogszerű használója ehhez hozzájárult, és a kegyeleti igények biztosíthatók.
Lili édesanyja azt szerette volna, hogy ne temessék el, így a szolgáltató házhoz vitte a lezárt urnát.
A jogszabály értelmében azonban Lilinek lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a közeli hozzátartozók (például a féltestvére, akivel évekkel ezelőtt megromlott a kapcsolata) bármikor gyakorolhassák kegyeleti jogukat.
Ha nem biztosítja egy közeli hozzátartozónak, hogy az ingatlanban elhelyezett urnához bejusson és ott lerója kegyeletét, akkor kegyeletsértést követ el, emiatt pedig akár be is perelhetik őt.
„A hamvasztás jó megoldásnak tűnt, spóroltam érzelmileg és anyagilag is. Viszont az, hogy innentől kezdve kvázi temetőként kell funkcionálnom, nagyon bizarr. Az pedig, hogy nekem majdnemhogy mindenkit be kell engednem az otthonomba, aki gyertyát akar gyújtani az urna előtt, nagyon rossz gondolat. Amikor gyászolsz, még sokkal inkább csak azokat akarod látni, akiket szeretsz, és akik tiszteletben tartják a labilisabb érzelmi állapotodat. Ha pedig nem rendeződtek el hamar és mindenki számára megnyugtató módon az örökösödési kérdések, vita léphet fel, kinél legyen az urna és miért. Miközben én a kezemből ki nem adhatom” – meséli Lili.
Meggondolhatja magát az eltemetésre köteles személy
Ha ezeket a kötelezettségeket nem akarja vállalni, az eltemetésre köteles személynek két lehetősége van: eltemeti urnafalban vagy sírhelyben (ez megoldható akár a nyilvánosság teljes kizárásával), vagy már a folyamat elején, a halálesetet követő első egyeztetésnél kéri a temetkezési vállalkozót, hogy ne az ő nevére írják az átvételt.
A hamvak szétszórása nem minden esetben opció. Ha ugyanis a temetésre kötelezett személy a hamvakat el kívánja szórni, azt kizárólag a közeli hozzátartozók tájékoztatásával és hozzájárulásával lehetséges, enélkül nincs rá lehetőség.
A rokonok hozzájárulásának is szerepelnie kell a nyilatkozatban, valamint az elszórás helyének tulajdonosa (vagy kezelője) is bele kell egyezzen az elszórásba. Budapest a parkjaiban például megtiltotta ezt, a Dunán azonban legálisan lehet szórásos szertartásokat rendezni, de egyre gyakoribb a hajós vagy repülőgépes szórás is.
Egyre több az elhagyott, kidobott urna
Az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület, valamint a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének nyilatkozata szerint az illegális elszórás mellett problémát jelent az is, hogy egyre többször találnak „elhagyott” hamvakat. Éppen ezért, a nyomonkövethetőség érdekében az urnában található zsákon különböző adatok és azonosítók szerepelnek, amik alapján számontartják a hamvakat.
Ha valaki talál egy urnát, az azonosító alapján értesíti a temetkezési vállalkozót vagy a rendőrséget, ők értesítik egymást, majd kiderítik, ki a felelős. Urnát kidobni, elhagyni ugyanis nem szabad. Az eltemetésre köteles személy, ha otthon tárolja az urnát, minden költözés alkalmával vinnie kell magával, idővel pedig gondoskodnia kell egy örökösről is, aki az ő halála után felel a hamvakért.
Lili egyelőre eleget tesz édesanyja akaratának, és otthon tárolja az urnát. Azonban úgy érzi, „a szabályozás arra késztet, hogy inkább mégis eltemettessem, mert akkor minden kötelezettség a temetőé, nem az enyém.”
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Peter Dazeley
