–

A fentebb említett szépirodalminak szánt végrendelkezésemben kitértem rá, hogy semmiképp sem szeretnék halotti tort, ahol a gyászoló rokonok és barátok „Az elhunyt tiszteletére!” címszó alatt zabálják halálra magukat. Nem szeretnék koporsós temetést, se olyat, amikor ész nélkül szórják szét a hamvaimat, hogy aztán valakinek az arcába fújja a szél az elporladt maradványaim, se lélektelen gyászbeszédet nem akarok, helyette viszont jó lenne, ha a szertartáson mondana valaki valami vicceset, és aznap mindenki a szeretteivel töltené a napot. Arra az ellentmondásra is kitértem, hogy érdekes fricskája az életnek, hogy azok lesznek szomorúak, akik eltemetnek, pedig én halok meg. Bár nem tudom, hogy valójában hiszek-e a Mennyországban, abban egészen biztos vagyok, hogy valami vár még rám, miután a testem megpihent. Egy szebb, békésebb állapot, éteri lebegés, vagy valami, amit a mi korlátolt elménk fel sem tud fogni ebben a földi létben. Na, de ahogy azt a bevezetőben említettem, egy tikkadt hétfőn valahogy kilyukadtunk az alternatív temetéseknél a kolléganőimmel, én pedig beleástam magam, milyen lehetőségeim is lennének, ha komolyabb szervezést akarnék az elhantolásomba fektetni, mint egy esküvőbe (amúgy nem akarok, épp elég lesz, ha arra összelapátoljuk egyszer az energiát és pénzt).

Ha az ember beírja a Google keresőjébe, hogy alternatív temetkezés, egy egészen új világ nyílik meg előtte. Úgyis mondhatnánk, hogy az ember a temetésével tulajdonképpen választhat, hogy a túlvilágra fapados járattal, economy vagy business osztályon, esetleg magángéppel kíván átmasírozni. Kár, hogy a földi maradványaink elhelyezésével aligha befolyásoljuk az utolsó szívdobbanásunk utáni sorsunkat, de ne legyünk ünneprontók, lássuk, mi közül válogathatunk.

Elsőként ütötte meg a szemem egy cikk, melynek címe így szólt: Nyugodjak komposztként! Őszinte leszek, sosem gondoltam bele, hogy milyen ökológiai lábnyoma van annak, ha valaki hagyományos temetést szeretne. Annak a gondolata meglehetősen bizarrnak tűnik, hogy biohulladékban, két kiló krumplihéj és a rohadt almacsutkák között végezzem, de egyrészt ezt nem így kell elképzelni, másrészt, még ha így is lenne, igazából nekem akkor már tök mindegy.  A zöld temetéseket népszerűsítő cikk szerint

az emberi test elhamvasztása 1000 °C-on történik, brit adatok szerint egy holttest elhamvasztása egy ember átlagos havi háztartásienergia-felhasználásához közelít.

(A rezsicsökkentés csökkentése közepén most abba bele se menjünk inkább, hogy ez milyen költséget jelenthet valójában.) Az oldal arra is felhívja a figyelmet, amelyre vélhetően kevesen gondolunk: az üvegházhatás mellett a fogtömések miatt jelentős mennyiségű higannyal is szennyezük a hamvasztások révén a természetet. Ezzel szemben a koporsós temetések során nem történik energiafelhasználás és légszennyezés, a földbe azonban többnyire pácolt, lakozott, fémfogantyús koporsók kerülnek, és bár a jogszabály szerint a koporsókat kizárólag vizes bázisú vegyszerrel kezelhetnék és a koporsóbélésnek is lebomlónak kellene lennie, mindezt vélhetően senki nem ellenőrzi. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bios Urn® (@biosurn) által megosztott bejegyzés

Az egyik magyar temetkezési vállalat oldalán a különleges temetések egész arzenálja közül válogathatunk. Van már lehetőségünk arra, hogy a hagyományos helyett megújuló, organikus anyagokból készült, környezetbarát, lebomló, komposztálható urnákban helyezzék el a hamvainkat, amelyeket akár természetes vizekbe is szórhatnak, vagy erdei emlékhelyeken is elhelyezhetnek. Utóbbinak a lényege, hogy az erdészetek által kijelölt területeken,

a hozzátartozók az előzetesen kiválasztott erdei fa gyökereihez helyezhetik el az elhunyt szerettük hamvait, egy környezetbarát urnában.

Az ismertető szerint a fa gyökerei a lebomló urnából és a hamvakból felszívják az értékes tápanyagokat, ezáltal metaforikusan fenntartva az élet örök körforgását. Ha a fák helyett azonban szimpatikusabbnak ítéljük a korallzátonyokat, a tenger mélyében is megpihenhetünk. Ha viszont a Földről inkább a magasba, vagyis a végtelenbe tennénk át a székhelyünket, arra is van lehetőségünk, hogy porhüvelyünk az idők végezetéig az űrben keringjen. Nem viccelek. Egy amerikai oldal kínálata szerint különböző csomagok közül válogathatunk, annak függvényében, hogy miután elhagyjuk a Föld légterét, az űrt megjárva visszatérünk-e, vagy szeretnénk a bolygó körül keringeni, esetleg Hold körüli pályára vagy a felszínére reptetnénk a hamvainkat, vagy inkább a mélyűr felé vennénk az irányt. Ennek költsége 2500 és 12500 dollár között van kívánságaink szerint, azaz körülbelül potom egy- és ötmillió között gondolkodhatunk abban, hogy legalább a halálunk után asztronautává lépünk elő.

Ha szeretnénk, végső nyughelyünkre útnak indulhatunk hajóról, sárkányrepülőről, repülőről, hőlégballonról is, de arra is van mód, hogy porainkból bakelitlemez készüljön, az egészen formabontó megoldások kedvelői pedig úgy is dönthetnek, hogy megtölthető plüssállatba helyezik el a hamvakat. Ahogy a leírás fogalmaz:

„Egy bensőséges hangulatú, családi megemlékezést követően, puha, bármikor megölelhető plüssmaciba csomagolva, a gyanútlan látogatók szeme elől „eldugva” lapuljunk a nappalink polcán, továbbra is szűk családi körben.”

Anyám, borogass! 

Néha nem árt kizökkenni saját magunkból – Filákovity Radojka egy napja

WMN Life – 2022. augusztus 24. – FR

 

Ennél is meghökkentőbben hangozhat elsőre a rezomáció és a kriomáció. A rezomációról 2012-ben meglehetősen éles felhanggal nyilatkozott az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület az azévi franciaországi krematórium üzemeltetők éves találkozója kapcsán (milyen vidám esemény lehet): „Angliából érkezett a következő felszólaló SANDY SULLIVAN úr, aki a bio-hamvasztásnak vagy « rezomáció » -nak nevezett eljárásról tartott előadásával váltott ki vegyes érzelmeket a szakmai hallgatóság soraiból. Nem többről és nem kevesebbről van szó, mint hogy az elhunytakat a «rezomáció» során speciális kemencékben szabályszerűen megfőzik 350 C° fokon tömény nátrium hidroxid oldatban. Ismerve a marólúg fehérjebontó hatását, a csontvázon kívül minden eltűnik a művelet következtében, amit az előadó majd minden második mondatában « környezetbarátnak » nevezett. Idáig az eljárás hívei csak az USA-ban találtak támogatókra és csak remélni tudjuk, hogy Sullivan úrnak jó egészséget és sok sikert kívánva a találmányát még jó darabig nem látjuk viszont Európában.” 2019-re azonban már nemcsak maga az előadó, de a Guardian is zöld temetkezési módszerként hivatkozott az eljárásra. A zoldujsag.hu beszámolója szerint a kriomáció során folyékony nitrogén alkalmazásával fagyasztja le a testet, majd kivonják a fémelemeket belőle, hogy aztán porrá változtassa földi maradványunkat. A porszerű végeredmény szabadon komposztálható, temethető vagy szétszórható.

Ahogy látjuk a lehetőségek tárháza valóban végtelen, mindez csupán szervezés és pénz kérdése, arra azonban érdemes figyelnünk, hogy sok esetben engedélykötelesek az egyes szertartások.

A temetkezési módszerek között tett barangolásom csak még inkább megerősített abban a tudatban, hogy lehetőség szerint a legegyszerűbb, legolcsóbb és mások számára a legkevésbé megterhelőbb módon helyezzenek majd örök nyugalomra.

Krajnyik Cintia

Kiemelt kép: Instagram/celestismemorialflights ; Instagram/biosurn