–

Temetkezési szokásainkat épp annyira határozzák meg népi tradíciók és hiedelmek, mint a technológiai fejlődés. Temetéseink az utóbbi 150 évben alig változtak valamit, azonban az oda vezető út jelentős átalakuláson ment át.

A halál és a haldoklás elidegenedett, éppúgy, mint a születés is – minden kórházakban, steril körülmények között történik.

A proszektúrák (azaz kórboncnokságok) működése szintúgy ismeretlen a nagyközönség számára, ezek az intézmények nagyon szigorú szabályokkal, zárt ajtók mögött működnek. Emellett szempontként merül fel korunk egyik legégetőbb kérdése, a klímaválság és a környezetvédelem is. A temetkezési szokásainknak pedig igenis jelentős az ökológiai lábnyomuk. Egy átlagos, koporsós temetés ugyanis nem csupán rengeteg anyagot (fát, betont, acélt) igényel, hanem olyan veszélyes vegyszerek túlzó használatát is, mint például a formaldehid.

Koporsó vagy hamvasztás?

2019-ben Harsányi Andrea, a Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) szolgáltatási igazgatója azt nyilatkozta, hogy a fővárosban a temetések 80 százaléka hamvasztás, Kelet-Magyarországon ez az arány 35-40 százalék, míg Nyugat-Magyarországon kb. 50 százalékra tehető, vagyis még mindig rengetegen döntenek a klasszikus koporsós temetések mellett. Magyarországon erre vonatkozó adatot igen nehezen találni, de egy amerikai kutatás szerint

a tengerentúli koporsós temetkezésekhez egy évben kb. négymillió hektár erdőt vágnak ki, 115 tonna acélt, 2 milliárd tonna betont és 3,6 millió liter formaldehidet használnak fel!

(Összehasonlításképp: az Egyesült Államok lakossága nagyjából a harmincegyszerese Magyarországénak.) És ebben még nincsenek benne a sírkövek és minden egyéb, ami a föld felett elhelyezkedhet! 

„A pasiktól megkapom, hogy akkor biztos irtó veszélyes vagyok” – Rögbis lányok edzésén jártunk

WMN Life – 2023. március 12. – FB

Gondolkodtatok már azon, hogy miért vannak olyan szép, egyenletes felületű temetőink? A fizika törvényei szerint a koporsók körül megsüllyedne a föld, ezért mielőtt örök nyugalomba helyezzük a halottainkat, betonból kis medencét öntünk a földbe, amelybe a koporsó kerül. (Van, hogy a betonmedencében egy nagyobb koporsó várja a kisebb koporsót, csak hogy igazán megnehezítsük a természet dolgát.)

A hamvasztások esetében csupán a gázszámlával kell számolnunk, illetve az olyan anyagok levegőbe jutásával, mint a szén-dioxid, szén-monoxid, sósav, kén-dioxid, dioxin, poliklór-dibenzodioxin és még sok minden más. Hiába szerelik fel a krematóriumokat szűrőberendezésekkel, azok csökkentik, de megszüntetni nem tudják a veszélyes anyagok levegőbe, talajba és élővizekbe jutását.

Noha nem példátlan az sem, hogy bizonyos krematóriumok a holttestekre használt égetés elképesztő energiáit újrahasznosítják – így középületek, sőt akár úszómedencék felfűtésére használják.

Ökohalál

Caitlin Doughty amerikai temetkezési szakértő és youtuber két alternatív megoldásra hívja fel a figyelmet. Az egyik az alkaline-hydrolysis (lúgos-hidrolízis), vagy aquamation nevű eljárás. Ennek során a holttestet először egy lebomló anyagba csomagolják, majd egy hermetikusan zárt, rozsdamentesacél tartályba teszik, amelyet 95 százalék vízzel és 5 százalék kálium-hidroxiddal töltenek fel. Ezután melegíteni kezdik, 180 °C-on, aminek következtében két-három óra alatt ugyanaz a természetes bomlási folyamat megy végbe gyorsított eljárásban, ami hónapok alatt történne meg a föld alatt, csak ezúttal formaldehid, koporsó és minden egyéb káros melléktermék nélkül.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Funeral History (@funeralhistory) által megosztott bejegyzés

A folyamat végén a testből csupán a csontok maradnak meg, azokból is hozzávetőleg 30 százalékkal több, mint egy hamvasztásos eljárás esetén. A tartályban maradt folyadék aminosavak, peptidek, cukrok és ásványi sók ártalmatlan keveréke, ami trágyaként újrahasznosítható vagy egyszerűen a szennyvízrendszerbe vezethető. A maradék csontokat porrá zúzzák, és akárcsak a hamvasztás esetében, a rokonok saját belátásuk szerint döntenek a maradványok utóéletéről. Ámde a módszert emberi holttesteken egyelőre csak Amerikában (ott viszont 26 államban) és Kanadában alkalmazzák. Európában a szolgáltatás állatoknak igényelhető, bár Belgiumban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban már terítéken van a biohamvasztás legalizálása.

A lúgos-hidrolízises eljárás a hagyományos hamvasztás energiaigényének mindössze 10 százaléka, arról nem is beszélve, hogy a módszer fosszilis tüzelőanyagok helyett áramot igényel, és melléktermékként nem termelődnek üvegházhatású gázok.

Na de mi van a vízpazarlással? Az eljárás során használt víz kevesebb, mint egy átlagember háromnapnyi vízfogyasztása.

Még zöldebb megoldás is létezik!

A másik alternatíva az úgynevezett natural vagy green burial (természetes vagy zöld temetés). Ennek lényege, hogy a lehető legtermészetesebb módon temetik el a halottat, és hagyják, hogy a természet elvégezze a komposztálást. A testet egy lebomló (például bambusz- vagy természetes pamut-) zsákba teszik, ezt pedig egy sziksófű vagy fűzfa koporsóba helyezik. Miután ezt a természetes anyagokból készült koporsót ellepte a föld, behálózzák a baktériumok, dögbogarak, kukacok, és megkezdődik a természetes bomlási, rothadási folyamat.

A szokványos temetésekkel szemben ezt a koporsót a földfelszínhez közelebb helyezik el (kb. másfél-két méter mélyre), hiszen ebben a mélységben nagyobb az oxigénáramlás, aminek következtében a baktériumok gyorsabban és hatékonyabban dolgoznak a testen, ami akár a 40 Celsius-fokos hőmérsékletet is elérheti. Nem mellékes, hogy ezen a hőmérsékleten a legtöbb kórokozó elpusztul.

A Pan American Journal of Public Health című lap tanulmánya szerint ráadásul attól sem kell tartanunk, hogy a természetes módon eltemetett holttest mindenféle egészségre veszélyes gázokat, betegségeket ereszt a talajba és az élővizekbe, ugyanis

a kórokozók nagyon rövid ideig élnek a testen a föld alatt, a temetők környékén vizsgált talajvíz ellenben lényegesen szennyezettebb olyan anyagokkal, amelyek nem a holttesthez magához, hanem a temetkezés körülményeihez és folyamatához köthetők.

Ennek a módszernek elenyésző az ökológiai lábnyoma és a természetre gyakorolt negatív hatása, mindamellett népegészségügyi szempontból kérdéseket vet fel: hogyan kivitelezhető a módszer tömegesen, biztonságosan?

  

Magyarországon ezek az eljárások egyelőre illegálisak,

de vannak lehetőségek! Például Tatán, az agostyáni emlékerdőben 2014 óta fogadnak hamvakat, amelyeket biológiailag lebomló urnákban lehet a földbe helyezni. Az üzemeltető cég tervei között szerepel egy emlékerdő kialakítása Budapesten is. Megoldás lehet még, ha nyersfa koporsót kérünk, ám ebből igen szegényes a választék – ha van egyáltalán, annak ellenére, hogy a magyar temetkezési törvény kimondja: csak olyan „koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet”.

Felmerülhet a kérdés: miért nem foglalkozunk a halál és a temetkezés tudatosabbá, környezetbaráttá tételével? Kínos beszélni róla és küzdeni érte? Úgysem számít, ha már meghaltunk? Elég, ha (egész) életünkben vagyunk tudatosak? Vagy csak egyszerűen van az életünknek egy olyan területe, amelynek kapcsán foggal-körömmel ragaszkodunk a hagyományokhoz?

Különleges temetkezési módokról egy korábbi cikkünkben is olvashatsz.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / studioportosabbia

WMN szerkesztőség