Fekete babszemekből isteni nedű – Ma van a kávé világnapja
Tudjátok, milyen nap van ma? Oké, vasárnap, de azon kívül… Segítek: október 1-e, ami egyet jelent a kávé világnapjával már több mint tíz éve. Kávéfanatikusként kötelességemnek éreztem, hogy megemlékezzek e jeles napról. A következő sorokat stílszerűen az egyik legkedvesebb kávézómban írom, és nektek is azt tanácsolom, hogy ha még nem tettétek, ma mindenképpen látogassátok meg a kedvenc baristátokat, vagy otthon főzzetek magatoknak egy feketét kedvetek szerint ízesítve. Boldog kávé világnapot kíván minden rajongónak: Deli Csenge!
–
Emlékszem, amikor kicsi voltam, mindig irigykedve figyeltem a nagyszüleimet és a nagynénéimet, ahogy a vasárnapi családi ebéd után ráérősen kortyolgatják a fekete nedűt, mindegy volt, hogy kotyogós vagy kavarós. A nagy társalgások közepette én meg, ha volt otthon tejszínhab, azt nyammogtam be, és ha szerencsém volt, akkor pár csepp kávét kaptam a tetejére, amitől az amúgy is finom tejszínhab még finomabb lett. Anyukám szent meggyőződése, hogy ők „rontottak el”, szerintem meg inkább a fiúm, aki bevezetett a budapesti újhullámos kávézók világába, ahonnan azóta sincs menekvésem.
Ez a minőségi változás természetesen nem átmenet nélkül következett be
El kellett telnie jó néhány évnek, hogy a kávécseppekkel átitatott tejszínhabot benyammogó kislányból rendszeres fogyasztó, majd rajongó legyek. A közvetlen közelemben nem volt minta, anya-apa sosem kávézik, más rituálékat követnek koffeinfogyasztás ügyében, az ihletgyűjtés és vágyakozás így mindig hétvégére maradt. Az érettségihez közeledve, a gimiben – példát véve az osztálytársaimról –, egyre gyakrabban vettem a büfében eldobható műanyagpohárban „háromazegybent”. Nem vagyok büszke sem az elfogyasztott cukor, sem az elhasznált műanyag mennyiségére. Aztán persze otthonra is kellett kávé, először az agyoncukrozott előreporciózott, majd a sima instant kevés cukorral, sok tejjel.
Ekkortájt megesett, hogy vasárnaponként már engem is bevettek a „kotyogós klubba” mamáék, igazi nagylánynak éreztem magam!
Az utolsó szöget kávémentes életem koporsójába, a barátom ütötte be
Még az ismerkedésünk elején, egy romantikus reggelen elvitt randizni egy nagyon menő helyre.
Csak álltam bambán az itallap előtt, nem tudtam, mi fán terem a cortado vagy a chemex, a filtereket csak az Instagramról ismertem, és egy pillanatra azt hittem, hogy a flat white-tal rám célozgatnak (fehér bőrű, pici cicis), de kiderült, hogy az is egyféle elkészítési mód.
Biztonsági játékosként azért csak egy kapucsínót kértem, és hallgatva kalauzom intelmeire, kipróbáltam cukor nélkül. Egyáltalán nem bántam meg, az volt életem addigi legfinomabb kávéja: nemcsak az ital selymes íze miatt, amely harmonikusan volt édes a tejtől és savanykás a magában hordozott ízjegyektől, hanem a társaság és a hely kisugárzása is jócskán hozzátett ehhez a hatáshoz, amitől azóta sem tudok szabadulni. Szerelem volt elsőre… ahogy az is, amikor kiderült számomra: ilyen egy specialty kávézó.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De mit is jelent ez a sokat használt jelző?
Az angolul Third Wave Coffee névvel fémjelzett filozófia arra törekszik, hogy a kávé ne csak a napi rutinná vált koffeinadagot jelentse, hanem igazi gasztronómiai különlegességként legyen számon tartva, ahogy azt megérdemli. A specialty kávéknál többszörösen a minőségen van a hangsúly.
Nem mindegy ugyanis, honnan érkeznek a kávészemek, ott milyen a termőföld, hogyan bánnak vele, kézzel szüretelik-e vagy sem.
A pörkölésnél más elveket követnek a sokak által ismert olaszos, tradicionálisan sötétre pörkölt szemekhez képest. Világosabbra hagyják őket, megállnak a közepes pörkölési szintnél, hiszen így sokkal többféle ízjegy ismerhető fel egy presszóban. A végeredmény savanykásabb lesz, ami épp a gyümölcsösségnek köszönhető, az ízkorong segítségével akár azonosíthatjuk is ezeket a komplex ízeket.
A minőség nemcsak az alapanyagnál, hanem az elkészítési folyamatban is kulcsfontosságú
Az újhullámos kávézókban képzett szakemberek, úgynevezett baristák készítik az italt, amiben profi gépek és eszközök vannak segítségükre. A csészében pontosan kimért kávéőrlemény és meghatározott hőmérsékletű, összetételű és mennyiségű víz elegyét kapjuk kézhez, és ha tejjel készült italt kérünk, annak kivitelezése sem esetleges. Semmi sem mindegy egy specialty kávé megalkotásánál, mindennek megvan a miértje és hogyanja. Tűnhet ez sznobizmusnak, de a kávébab igenis méltó arra, hogy hozzáértéssel forduljunk hozzá.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Most már tudjátok: nem csupán rajongó lettem az évek során, hanem igazi kávésznob
Elég egy finom (kézműves!) péksütemény mellett elfogyasztott kapucsínó, espresso tonik vagy V60 valamelyik klassz helyen, és máris jól indul a napom.
Alig várom, hogy egy baristaképzésen szakértővé váljak, és ne csak a fogyasztásban legyek ennyire profi.
Addig meg az otthoni kotyogósommal és egy „frenchpresszel” játszadozom, továbbá rendületlenül gyakorlom a latte art művészetét – egyelőre még csak ilyen tappancsokat tudok magabiztosan, mint a kiemelt képen.
Meg persze, ha tehetem, újabb és újabb specialty kávézókat fedezek fel itthon és külföldön egyaránt. Szerencsére Budapest nem szenved hiányt belőlük, lépten-nyomon belefuthatunk remek opciókba. Ami pedig nekem, vidéki kávéfanatikusként még szívet melengetőbb, hogy egyre több település kezd ráérezni az újhullám ízére és létjogosultságára, így lassan bármelyik nagyvárosban megtapasztalhatjuk ezt a páratlan élményt, ami mindig más egy kicsit, de valahogy mégis jólesően ismerős.
Milyen egy tökéletes kávézó szerintem?
Az összegyűjtött tapasztalatmorzsákból (vagy cseppekből, ha már kávé) körvonalazódott bennem egy hely, ahová bármikor szívesen betérnék. Számomra a tökéletes kávézó ilyen: mindenekelőtt isteni a kávé, szinte egy új dimenzióba repít, és ahogy belépek a helyiségbe, kávéillat lengi körbe. Szeretem a szépet, jólesik a lelkemnek meg a szememnek, ha színesek a bögrék, és ha tejjel kérem az italom, akkor a kedves baristák valami elképesztő rosettát varázsolnak a tetejére. Egy hangulatos presszóbárban meleg színek dominálnak, jó zene szól, praktikus, de kényelmes bútorok veszik körbe az embert. A kedvenc helyeimen ugyanolyan jó elvonultan cikket írni vagy olvasni egy verset, mint a legjobb barátaimmal kacagva csacsogni az élet nagy dolgairól, netán egy sarokban megbújva figyelni a betérőket, és kitalálni az életsztorijukat. A legkedvesebb kávézómban a baristák előre köszönnek, minden kávéval kapcsolatos kérdésemre tudják a választ, és érdeklődnek a hogylétem felől. Mondanom sem kell, a kávéjuk után már csakis jó lehet!
A képek a szerző tulajdonában vannak
