Az idősebb testvérek empatikusabbá tesznek – Vagy megtanítanak elnyomni az érzéseket

–

Most akkor számít a születési sorrend, vagy sem?

A kutatók válasza az, hogy egyetlen dolog van, amiben biztosan számít, ez pedig az értelmi intelligencia (IQ), DE. De ehhez hozzá tartozik, hogy 

ahogy a legidősebb testvérektől haladunk a legkisebbek felé, nemcsak az objektíven mért intelligencia csökken, hanem az is, hogy mennyire tartják ők saját magukat intelligensnek. 

Ez pedig valamennyire szerintem igenis befolyásolja a teszteredményeket. Elsőszülött gyerekként ugyanis pontosan tudom, hogy milyen eredményt várok el magamtól, és teszek is azért, hogy ezt elérjem. Ettől függetlenül, sztereotípiák ide vagy oda, a kutatások NEM igazolták, hogy a születési sorrend bármilyen egyéb dologban befolyásoló erővel bír, legyen szó érzelmi stabilitásról, boldog életről, lelkiismeretességről vagy képzelőerőről. Ami viszont az intelligenciára és a külső/belső elvárásokra vezethető vissza, és könnyen számszerűsíthető, az az, hogy vezetői pozíciókban, a NASA űrhajósai vagy éppen az amerikai elnökök között kiugróan magas a legidősebb gyerekek száma. Emellett vannak pszichológiai kutatások, amik azt mutatják, hogy az elsőszülött gyerekek küzdenek a legtöbb magánéleti nehézséggel és persze szorongással (a cikk szerzője – elsőszülött gyermekként – nem lepődött meg ezen).

Ha viszont azt gondolod (amit én is), hogy bizonyos apró dolgokban igenis megjelenik az életünkben az, hogy hányadik gyerekek vagyunk, és ezen jókat lehet röhögni, akkor nagyon ajánlom ezt a TikTok-felhasználót, aki pont erről gyárt vicces tartalmakat:

@tj_therrien Your kids on the last day of school ✨ Your firstborn vs. middle vs. youngest child ✨Moms and Dads | Parents | Birth order #TJvibes #birthorder #momsoftiktok #dadsoftiktok ♬ original sound - 🍩 I’m TJ 🍿

(Találtok további cikkeket a születési sorrendről és az egykékkel kapcsolatos sztereotípiákról is. Ez pedig egy nagyon fontos KVÍZ a születési sorrend témájában.) 

Az idősebb testvérek empatikusabbá tesznek… de fordítva is ugyanez történik!

Egy 2018-as kanadai tanulmány szerzői 452 testvérpárt és az édesanyákat vonták be a vizsgálatba, és azt figyelték meg, hogyan reagálnak a gyerekek, amikor valaki láthatóan szorong vagy megsérül – 18 hónap eltéréssel követve a reakciókat. 

„Bár a legtöbben azt feltételezik, hogy az idősebb testvérek és a szülők vannak elsődlegesen hatással a fiatalabb testvérek szociális fejlődésére, azt találtuk, hogy idővel mind a fiatalabb, mind az idősebb testvérek pozitívan járultak hozzá egymás empátiájához”

 – mondta Marc Jambon, a kutatás vezetője. Az idősebb testvérek erősebb befolyással bírtak, ahol nagyobb volt a korkülönbség, ám az idősebb lánytestvérek empátiája nem változott szignifikánsan a testvéreikkel való hosszabb együtt töltött idő során, tehát a vizsgálat kezdete és vége között. (Arra nem tér ki a kutatás, hogy az idősebb lánytestvérek esetleg eleve empatikusabbak voltak-e, pedig én gyanítom, hogy ez a helyzet, hogy már a nővéri státusz egyfajta extra empátiát hozott, ezért nem számított az eltelt 18 hónap.)

A kutatás társszerzője, Sheri Madigan gyermekek fejlődésével foglalkozó adjunktus azt mondja, ebből is látszik, hogy a család minden tagja befolyásolja egymás fejlődését, nem csak a szülők vagy az idősebb testvérek. „A fiatalabb testvérek hatása serdülőkorban válik látványossá, de tanulmányunk azt jelzi, hogy ez a folyamat sokkal korábban elkezdődik, mint azt eddig feltételezték.”

Nagyobb testvér = kisebb hatású szülői stressz

Egy másik, tavalyi kutatás tíz éven keresztül vizsgálta a szülői stressz hatását a gyermek későbbi viselkedésére (viselkedési problémáira), 373 anya-gyerek párt végigkövetve. Sajnos a szülői stresszel kapcsolatban nem túl biztató az eredmény: ha a gyermek első, meghatározó éveiben volt különösen stresszes az anya (elsősorban a társadalmi-környezeti nehézségek miatt), az később a gyermeknél viselkedési problémákhoz vezetett.  

Ami viszont pozitív, és testvértémában releváns, hogy a vizsgálat azt is igazolta: az idősebb testvérekkel rendelkező gyermekeknél ritkábban fordulnak elő viselkedési problémák az anyai stressz ellenére. „Azoknál a gyerekeknél, akiknek a háztartásukban idősebb testvérek is élnek, kisebb valószínűséggel alakulnak ki problémák, ami arra utal, hogy az idősebb testvérek sokat segítenek a gyermek egészséges fejlődésének elősegítésében” – mondja Gunda Herberth, a tanulmány egyik szerzője. (Azért itt két mondat erejéig kitérnék az úgynevezett parentifikált, vagyis felnőtt, nemritkán a testvérei mellett szülői szerepbe helyezett legidősebb testvérekre, ami akár észrevétlenül is megtörténhet egy családban. Lehetséges, hogy ez a felállás a kisebb testvérek életére pozitív hatással van, de a nagyobb gyerekek esetében erősen kétesélyes, vezethet jó testvérkapcsolathoz, de életre szóló negatív hatásokhoz is.)

A kutatás eredménye azt sugallja, hogy az idősebb testvérek jelenléte csökkentette a viselkedési problémák kialakulásának valószínűségét, de nem befolyásolja az anyai stressz negatív hatásait a gyermekre. Vagyis 

az idősebb testvéreikkel való interakció során a gyerekek jobb érzelemkezelési és problémamagoldó képességet és perspektivikus látásmódot fejleszthetnek ki, amelyek magasabb szociális kompetenciához és empátiához vezetnek

 – ezért nem jelenik meg viselkedési probléma szinten a negatív hatás. Ezzel kapcsolatban viszont felmerül a kérdés, nem arról van-e szó, hogy idősebb testvérként „szuper” példát mutatunk a fiatalabb testvéreinknek, hogyan tudják elnyomni magukban a negatív érzéseket, nem pedig megélni őket? Mert ha ez a valóság, akkor ezt kevésbé érdemes a csodás hatások közé sorolni.

Nektek mi a tapasztalatotok, szerintetek mit adtatok és kaptatok a testvéreitekkel egymástól?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ PeopleImages

Tóth Flóra