Kazimir Ágnes: Aki szeret, annak megfelelünk. Akinek nem, az így járt

–

1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot? 

Pillanatok ezek, esetleg percek. Órák. Napok. Mondok példát. Arubán él egy családi rokon, Xenia, ő maga a csoda. Nemrég nála voltunk tíz napig, és pluszban mellénk minden este meghívott egy barátot is vacsorára. Kilencvenen felüli az összes barátja, Xenia maga nyolcvankilenc éves. Soha még ilyen életvidám, tervező, nyitott és fiatal gondolkodású embereket nem láttam. Azt sugározták, hogy élni jó. Egyik este Xeniával és a szintén szépkorú szomszédjával lementünk a tengerpartra megnézni a naplementét. Vittünk kempingszékeket, bort, poharakat, sajtot, kolbászt. Kiültünk, és mint a moziban, néztük a végtelen vizet, falatoztunk, boroztuk, nevettünk, és egyszer csak lebukott a nap. A fényből átmenet nélkül lett sötét. Hihetetlen élmény volt. Összetartoztunk mi ott, meg a teljesség. Na, ez például tökéletes boldogság volt. 

2. Mi a legnagyobb félelmed? 

Hogy mi lesz, ha nem leszek. Nem akarok fájdalmat okozni a szeretteimnek.

3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban? 

Türelmetlen vagyok, nem szeretek feleslegesen várni. Az élet rövid. Nem jó pazarolni.

4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban? 

Hazugság, manipulatív viselkedés, ostobaság, ítélkezés. Nehéz lenne választani közülük.

5. Melyik élő embert csodálod leginkább? 

Azt hiszem, nem csodálok senkit. Mondjuk, Amal Clooney közel áll hozzá.

6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben? 

Talán az annak számít, hogy nem akarok senkinek megfelelni. Ez már régóta így van. Gyerekkoromban eszeveszetten próbáltam. Nem sikerült. Soha nem éreztem, hogy aki én vagyok, az úgy, ahogy van, szeretve van. A szüleim felneveltek, a maguk módján szerettek is. De a magány volt a fő jellemzője a gyerekkoromnak, meg az, hogy sehogy sem tudtam elérni: büszkék legyenek rám. 

Nem érdemes a megfelelésre időt, életet pazarolni. Aki szeret, annak megfelelünk. Akinek nem? Hát így járt.

7. Milyen a lelkiállapotod most? 

Nem csak most, amióta az eszemet tudom, könnyen változó. Könnyen elromlik, nehezebben javul meg. De egy ölelés, egy kedves szó, a finom humor sok mindenen azonnal átrepít. 

8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk? 

A jómód. A külsőségek, a látszat. Sokszor látom, hogy megvan minden, autó, szép ruha, cipő, „a pénz nem számít” alapon működő élet. Megkérdeztem egyszer egy ilyen család gyerekét, hogy milyen volt Dominikán telelni. Azt mondta: mindig mindenhol ugyanolyan. Azt a kérdést, hogy ő hogy érezte magát a szüleivel, nem is értette. Este laptopon filmet néztek, ki-ki a sajátján, meg mobiloztak, tele ették, itták magukat a svédasztalnál, megvettek minden szuvenírt. De alig láttak valamit a helyből, ahol jártak. Együttes örömélményük semmi sem volt. De a fotókat úgy csinálták, hogy mindenki irigyelje őket. Más kérdés, hogy amúgy a család minden tagjának komoly pszichés problémákkal teli az élete, pedig papíron mindenük megvan, sőt még annál is több.

9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz? 

Gyerekkoromban félelemből hazudtam. Ahogy a költő mondja: „fortélyos félelem igazgat minket / s nem csalóka remény”. De remény nélküli félelemből, önvédelemből tudatos vagy tudattalan hazugságba menekülni az egyik legkiszolgáltatottabb érzés. Amikor elkezdik bizonyítani, az meg már maga a pokol. Én is elhittem olyankor gyerekként, hogy igaz, amit mondok. Rettenetes érzés társult hozzá. Az ilyen ember remegve könyörög a szeretetért, a megértésért.

10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben? 

Elfogadom magam. Ki, ha én sem?

11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre? 

Nem sorolom, de vannak jó páran. Jóval gyakrabban nyilatkoznak, döntenek sorsok felett, mint kellene. Irtózom tőlük.

12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban? 

A szeretetnek azt az önzetlen szép képességét, hogy úgy szeressen, hogy mindig azt érezzem, átkarol, ha félek, vagyis: ad úgy is, ha nem kérem. Szeret játszani és szeret örülni. Tud elfogadni. Ismeri a hálát. Kedvet csinál az élethez, amikor az nehéz. 

Tud osztozni jóban, rosszban. És nem méricskél.

13. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben? 

Nemtől függetlenül azt tartom fontosnak, hogy valamilyen legyen, ne semmilyen.

14. Melyik az a szó vagy kifejezés, amelyet túl gyakran használsz?

Talán, miért, úgy érzem. De a lányom biztos ki tudná még egészíteni. (Igenis, anya: pediglen, elég az hozzá, csodálatos, szavadat ne feledd – a szerk., aki egyben a lány is.)

15. Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme? 

Ez a szívem titka.

16. Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb? 

Nemrégen, ahogy már említettem, váratlanul, Arubán, a kis karibi szigeten éreztem ezt. A sziget neve ezt jelenti amúgy: One happy island, vagyis „egy boldog sziget”. Döbbenetes volt megélni, hogy milyen kevés kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy „hé, ez, amit most érzel, ez maga a boldogság”. Nehéz ezt szavakba önteni. Nem volt semmi feszkó. Az volt a dolgunk, hogy nézzük és befogadjuk a szépet. Nem volt luxus, de minden szép volt, és nyugalmas. Sokat beszélgettünk. Mindenről. A boldogság kék madara odarepült, és a vállamra ült. És én pedig észrevettem. Megengedte, hogy megsimogassam. A sziget kicsi. Mindig vonzottak a világítótornyok. És ennek a szigetnek a közepén ott magaslik egy. Hihetetlen volt megpillantani. Mintha hazatértem volna. Erre mondja a szakmánk, hogy aha-élmény.

17. Ha választhatnál, melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben? 

Talán felső fokon énekelni és örömtáncolni szuper lenne. De szívesen siklanék a hóban, szeretnék ruganyosan és kitartóan futni, mint a puma, szeretnék tehetséges színész lenni, vagy író. Jó lenne jól élni abból, amit szeretek csinálni. De legjobban mindezek mixtúrája.

18. Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál önmagadon, mi lenne az? 

Önmagamat cakkpakk, néha teljesen kicserélném. Elfogadom magam, ez alap. Hiszen minden helyzetben kitartok magam mellett, és számíthatok magamra, tehát megérdemlem. De néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lehetne adott helyzetben másmilyennek lenni, másként élni, másként viselkedni.

19. Mi eddigi életed legnagyobb teljesítménye? 

Talán az, hogy megszülettek a gyerekeim. Hogy felnőttek. Hogy őszinte, szép, igaz emberek. Utólag látom, hogy ez mekkora közös út, mennyi buktató, mennyi válság, mennyi öröm és együttes élményözön. És hol eltávolodunk, mert ez meg az eltávolít, de összetartozunk, és ez semmivel nem pótolható, mélyben gyökerező szépségessége az életnek.

20.

Ha létezik halál utáni élet, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben? 

A férjemként. Hogy végre jobban megértsem.

21. Hol élnél legszívesebben a világon? 

Sok ilyen hely van. De azt szeretném, ha a válaszom az lehetne, hogy ott, ahol most vagyok. Mindenképpen jó lenne tengerhez közel. Csendes kis helyen. Legyenek közel a szeretteim. De a sarki fény közelében, az arubai napsütésben, Manhattan vagy Brooklyn egyik lakásában is szívesen elképzelem magam.

22. 

Mi a számodra legértékesebb tulajdonod? 

Önmagam.

23. Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?

A magányos rettegést.

24. Mi a legkedvesebb elfoglaltságod? 

Csak úgy lenni, olyanokkal, akikkel jó együtt. Nekem a legfontosabb, hogy érezzem a szeretetet. Legkedvesebb emlékeim mind ilyenek: vagyunk, ülünk és beszélgetünk, eszünk, iszunk, jókedvünk van, biztosak vagyunk abban, hogy jó nekünk együtt. Szeretek színházban lenni, jó filmet nézni, szeretek napozni, kisgyerek kezét fogni, megsimogatni azt, akit szeretek. 

25. Mit tartasz a legszembetűnőbb tulajdonságodnak?

Aszimmetrikus vagyok. Kívül-belül.

26. Mi az, amit a legnagyobbra értékelsz egy barátodban? 

Ha szeret. Ha nem hagy el.

27. Kik a kedvenc íróid?

Sok van. Mikor ki. Hangulatfüggő.

28. Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbeli hősöd? 

A Casablanca hősei, mindenestül.

29. Melyik történelmi alak áll hozzád a legközelebb? 

Senki! Mindenki erőszakos volt, agresszív. Utálom a háborút. Márpedig a történelem csupa háború. 

30. Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?

Azok, akik nem dumálnak, hanem segítenek, akik tesznek, akik bátran élnek. Akiket a tükörképük mellett más is érdekel és nemcsak várják, de teszik is a csodát. Nagyra értékelem azt, aki eteti az éheseket, betakar, gondoskodik, fájdalmat csillapít (legyen az testi vagy lelki), tanít, türelmes, segít. Most a háború alatt rengeteg ilyet látok, hallok. Sokan segítenek az éhezőknek, fázóknak, nincsteleneknek itthon is. Azt gondolom, nem lenne benne a hírekben, ha ezek a gyerekek, felnőttek szép lassan eltűnnének, megfagyva, éhesen fázva. Miként az sincs benne, hogyha segítik őket. Az igen, ha valahol, öten átadnak egy tízméteres közutat. Vagy ha ötven családnak oszt szét élelmiszereket pár fontos ember karácsonyra ötvenezer forint értékben. Lefotózzák őket a csomagokkal, a karácsonyfa alatt. Hú. Ők vannak a hírekben. De náluk távolabb nem állhatna senki a hősöktől.

31. Melyek a kedvenc neveid? 

Máté, Anna, Benjamin, Gábor, Mór, Lenke, Sanyó, Borika, tovább is van, mondjam még?

32.

Mi az, amitől a legjobban irtózol? 

A kígyótól. De mostanság ez néha ez eltörpül egyes emberek mellett.

33. Mi az, amit a legjobban sajnálsz a múltadban? 

Volt több olyan döntés, amelyekről sokszor elgondolkozom és sajogva fájnak. És vannak, amik már a helyükre kerültek és nem sajognak már. 

  

34. Hogyan szeretnél meghalni? 

Igaziból ez nincs jól kitalálva. Sehogy se jó ez. Annak pláne, aki itt marad.

35. Mi a mottód? 

Isten őrizzen a mottóktól. De vannak mondatok, verssorok, szavak, amelyek adott pillanatban mentőövként beúsznak elém. Furcsa, de ezek olyanok, mint a világítótornyok. Mindig számíthatok rájuk. Mondok párat: Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit. Aki gonosz belül, az kívül is az. Jogod van tévedni. Ha kompromisszumok sorát kell kötnöd valamiért, inkább engedd el. 

Aki szeret, az nem bánt, aki bánt, az nem szeret. 

A nem döntés is döntés. Nem kell mindig jól járni. Jogod van kérdezni. A csinálás maga az élet. A por siet, a kő ráér. Merj önmagad legjobb verziója lenni. És sok-sok ilyen van még. Az élet rövid, de ahhoz meg túl hosszú, hogy csak egy mottónk legyen.

Kazimir Ágnes cikkeit ITT találjátok, IDE kattintva pedig a korábbi Proust-kérdőíveinket éritek el.

A képek a szerző tulajdonában vannak

Kazimir Ágnes