Tízszer halálosabb, mint a heroin, és világszerte terjed – Ópiumkrízis egykor és most
Egy világjárványt átélve logikus lenne azt feltételezni, hogy a halálos vírus, ami bezárja az intézményeket, és az embereket az otthonukba kényszeríti, egy nemzet legnagyobb ellensége lehet. Ebből kiindulva nem kis meglepetés ért, amikor megtudtam, hogy semmi sem öl meg több 18–45 év közötti amerikait, mint egy szintetikus drog: a fentanil. Olyannyira súlyos a helyzet, hogy minden 8,5 percben meghal egy ember fentanil-túladagolásban, a történelem ironikus fintora pedig, hogy a szer főként Kínából származik. Mózes Zsófi írása.
–
Az első ópiumháborúra ugyanis épp Kína és Nagy-Britannia között került sor
Ez a háború elsősorban a Csing-dinasztia és Viktória királynő Brit Birodalma között zajlott, és egy 1839-től 1842-ig tartó konfliktust eredményezett. A XVIII. és a XIX. században több nemzet is imperialista politikát és rendszert valósított meg az ázsiai kontinensen, többek között Kínában. Számos nemzet gyakorolt jelentős nyomást a kínaiakra, köztük Portugália, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán, az Egyesült Államok és Oroszország.
Kínát akkoriban a Csing-dinasztia irányította, és a kantoni rendszeren keresztül ellenőrizte az ország minden külső befolyását. Ez egy olyan kereskedelmi rendszer volt, amely minden külföldi nemzet számára lehetővé tette, hogy Kínában kereskedjen, de kizárólag Kanton – ma inkább Guangzhou néven ismert – kikötőjében volt erre lehetőségük. Az uralkodó dinasztia korlátozta a kikötőn kívüli kereskedelmet, hogy csökkentsék a Kínára gyakorolt külső befolyást, ami számos frusztrációhoz vezetett az európai kereskedők körében.
Időközben hatalmas kereslet mutatkozott a kínai áruk, különösen a tea, a porcelán és a selyem iránt.
Fellángolt a kereskedelem, az európai nemzetek egyre nagyobb nyomást gyakoroltak Kínára, hogy szüntesse meg a kantoni rendszert, a feszültség pedig fokozódott a Csing-uralkodók és más külföldi nemzetek, elsősorban Nagy-Britannia között.
A háború kirobbanásának másik fő oka a Kína és Nagy-Britannia közötti kereskedelmi egyensúly hiánya volt
A XVIII. században Nagy-Britannia ópiumot árult a kínai kereskedőknek, hogy az országon belül adják tovább, és így oldják az egyensúlyhiányt. A brit birodalom a nemzetközi ópiumkereskedelem jelentős részét kontroll alatt tartotta, azonban a kínai uralkodók – elsősorban az ópium kínai társadalomra gyakorolt hatása miatt – visszaszorították az ópiumkereskedelem egészét.
Ekkorra azonban az emberek munka helyett már inkább az ópiumfogyasztással töltötték az idejüket, úgyhogy a császár 1799-ben teljesen betiltotta a kábítószer árusítását. Az ópiumot minden kínai kereskedőtől elkobozták, és mindenkit, akit rajtakaptak az árusításán, megbüntettek. Ahelyett viszont, hogy a rendelkezés véget vetett volna az ópium használatának, a brit és amerikai kereskedők elkezdték Kínába csempészni az árut. A Csing-dinasztia továbbra is harcolt az ópium használata ellen, és a kínai döntéshozók levélben fordultak Viktória királynőhöz.
A levél azonban állítólag elveszett, és soha nem ért célba, aminek következtében kitört az első ópiumháború.
A Csing-dinasztia szigorú intézkedéseket hozott, lefoglalt és megsemmisített minden ópiumszállítmányt. A britek végül a szabad kereskedelem visszaállítása érdekében megtámadtak és elfoglaltak több kínai területet, köztük Kantont is. A Csing-erők nem voltak ellenfelei a briteknek, hadseregük végül nemcsak győzött, de biztos pozíciót szerzett, ami lehetővé tette számukra, hogy Kínában kereskedjenek, és Hongkongban brit gyarmatot alapítsanak.
A jól működő vállalkozásoknak azonban terjeszkedniük kell, most sem volt ez másként. Egy álincidens következményeként 1856-ban végül kitört a második ópiumháború, ezúttal viszont már más országok is csatlakoztak a brit csapatokhoz. A nagyjából húsz-harmincezer fős angol-francia-indiai sereggel szemben a kínaiak nagyjából kétszázezer embert állítottak fel, de modern fegyverek híján a kínai veszteségek nagyok voltak.
1860-ra az idegen hatalmak egészen Pekingig jutottak, a kínaiak pedig kénytelenek voltak még több területet feladni, és legalizálni az ópiumot.
A XXI. századra fordult ugyan a kocka, de a lényeg nem változott
Az amerikai hatóságok először 2006-ban figyeltek fel a fentanilra. Akkoriban a fentanilfüggőség hirtelen megugrása egyetlen mexikói laboratóriumra volt visszavezethető, így azt könnyű volt bezárni, 2015 óta azonban egészen más a helyzet.
Az amerikai kormány szerint ugyanis kínai laboratóriumokban tömegesen gyártják, hamisan címkézik, kereskedelmi hajókra pakolják, és világszerte árulják a fentanilt.
A kereskedők gyakran átcsomagolják, hogy egyszerű gyógyszereknek tűnjön, és a dílerek a herointól a fűig mindenhez hozzáadják a rendkívül erős, teljes mértékben szintetikus opioidot. A fentanil tízezerszer erősebb, mint a morfium, és bár halálos adagja sok mindentől függ, nagy általánosságban két-három milligrammra teszik (a heroin esetében ez az arány 30 milligramm), és naponta több mint 175 halálos áldozatot követel Amerika-szerte. A fentanil veszélyességét tovább fokozza, hogy a gyártás során olyan melléktermékek keletkeznek, mint például az MPTP, ami elpusztítja az agy dopamintermelő képességét, és rövid idő alatt a Parkinson-kór kialakulásához vezet.
A krízisre reagálva az UNODC, az ENSZ kábítószer-ellenes testülete néhány évvel ezelőtt megszavazta, hogy nemzetközi tiltólistára tegyenek két, a fentanil gyártásához használt összetevőt, ugyanakkor tisztában vannak azzal is, hogy ez az intézkedés kevés a probléma megoldásához, a két betiltott komponens ugyanis könnyedén helyettesíthető más vegyületekkel.
Az ehhez hasonló tiltások jellemzően sokkal rosszabb állapotokat eredményeznek, mint amit a korlátozás bevezetése felszámolni hivatott
Érezhető változást eredményezett például, amikor az ENSZ 2008-ban Kambodzsában megsemmisített több mint 30 tonna szafrolt (ami a az ecstasy egyik alkotóeleme), majd a következő évben Thaiföldön további 50 tonnát.
Ennek eredményeként átmenetileg az egész világon visszaesett ugyan az ecstasy forgalma, helyette viszont terjedni kezdtek a Kínában gyártott dizájnerdrogok.
Az addiktológusok szerint különösen problémás ez a fajta korlátozás, az évek óta forgalomban lévő szerek hatását ugyanis jól ismerik, ennek következtében pedig a túladagolással és az elvonással járó tüneteket is képesek kezelni. Újfajta vegyületek esetén azonban sokszor nemcsak a szerhasználók, de a szakemberek sem tudják felmérni a következményeket.
Annak ellenére, hogy az orvosok már több mint negyven évvel ezelőtt felhívták a figyelmet az amerikaiak által főként fájdalomcsillapítóként használt opioidok veszélyeire, úgy tűnik, a helyzet fokozatosan romlik – a megoldás pedig egyelőre távolinak tűnik.
Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Darwin Brandis