–

Emlékszel, milyen volt, amikor megismerkedtetek? Az első randi, az első csók, az első közös ünnep? Az intimitás pillanatai, egymás felfedezése? A nagy mérföldkövek? Úgy tűnik, ezeknek az élményeknek a felidézése akkor is pozitív érzelmeket kelt, amikor a pár egyébként gondokkal küszködik. Terápiás üléseken figyelték meg a szakemberek, hogy miközben igyekeznek feltérképezni a hozzájuk érkezők történetét, a párkapcsolat korábbi, boldogabb szakaszainak felelevenítése kedvező hatással van a felekre: növeli az önértékelést, a kapcsolódást, a jelentésteliség érzését. Részben ez a tapasztalat vezetett oda, hogy a kutatók elkezdjék mélyebben is vizsgálni a romantikus nosztalgia jelenségét. 

Kétélű fegyver a múlt felé fordulás

A nosztalgia a régi szép idők utáni vágyakozás, amely többnyire pozitív élményekkel jár. Gyakran külső ingerek váltják ki, például egy jellegzetes íz, illat, zene, mozdulat, vagy látvány. De természetesen a belső állapotainknak is közük van hozzá: sokszor önkéntelenül is nosztalgiázással igyekszünk oldani a stresszt, a magányt, az unalmat, vagy a kilátástalanságot.

Visszamenekülünk az időben, és bevackoljuk magunkat a kellemes emlékeink közé, hogy megnyugodjunk. Az viszont probléma, ha képtelenek vagyunk kijönni onnan. 

Talán ez az egyik oka, hogy a nosztalgiát sokáig betegségnek tartották: egyfajta kényszeres gondolkodásnak, a bevándorlók pszichózisának, akik fejben a származási országukban maradtak, és jóformán cselekvésképtelenné váltak az intenzív honvágytól. Igaz, ami igaz: a múltba bele lehet ragadni, ráadásul könnyű belőle olyan illúziót gyártani, amely nemcsak a jelentől szigetel el, hanem a régi történések emlékét is meghamisítja. 

Ugyanakkor ma már azt gondoljuk, kontrolláltabb formában a nosztalgia rendkívül sok pszichés előnnyel jár. A korábbi tapasztalatokra való visszaemlékezés, és az abból való töltekezés olyan erőforrást jelenthet, amelyhez mindig fordulhatunk, hogy növeljük a személyes, illetve a társas jóllétünket.

Betegséget hazudni a népszerűségért a közösségi médiában – Kamu „tökéletlenségposztok” és bevállalások

WMN Life – 2022. július 12. – SzAE

Friss és meggyőző bizonyítékok

Nicholas Evans és kollégái közel 650 személy bevonásával vizsgálták a romantikus nosztalgia hatásait a Texasi Egyetemen. Tanulmányuk nemrég jelent meg a Journal of Social and Personal Relationships című szaklapban. Munkájuk egyik erőssége, hogy nemcsak a változók közötti együtt járásokat mérték, hanem kísérleteket is végeztek, ami által ok-okozati kapcsolatokat is meg tudtak állapítani. 

  • Az első kutatásban főleg kaukázusi (fehér) emberek szerepeltek: olyanok, akik a harmincas korosztályhoz tartoztak, és átlagosan hét éve voltak együtt a párjukkal. Különböző kérdőíveket töltettek ki velük a tudósok, és azt az eredményt kapták, hogy a közös nosztalgiázás magasabb szintjéhez nagyobb közelség, kapcsolati elégedettség és elkötelezettség társul. 

  • A második kutatásban két csoportba sorolták a zömében hispán-amerikai résztvevőket. Az egyik csoportot arra kérték, hogy hétköznapi élményekről írjanak, míg a másik csoportnak azt a feladatot adták, hogy olyan nosztalgikus emlékeket elevenítsenek fel, amit a párjukkal közösen éltek át. Ezt követően a fentiekkel megegyező teszteket töltettek ki az emberekkel. Azt találták, hogy azok, akik nosztalgiáztak, számottevően nagyobb elégedettséget és elkötelezettséget mutattak a párjuk iránt, mint a kontrollcsoport tagjai. 

  • A harmadik kutatásban a személyek egy részét arra kérték, hogy gondoljanak egy általuk kedvelt dalra, a másik részüket pedig arra, hogy gondoljanak egy olyan számra, amely romantikus nosztalgiát vált ki belőlük. Meg is hallgattatták velük a laborban ezeket a zenéket, majd tesztkitöltés következett. 

Kiderült, hogy azok, akik a párjukkal közös dalt hallgatták meg, magasabb pontokat értek el a romantikus kötődést, a kapcsolati optimizmust, a közelséget, az elégedettséget, az együttérző szeretetet és a szenvedélyes szerelmet mérő skálákon, mint a kontrollcsoport tagjai. 

  • Az utolsó, negyedik kutatás egy tizennégy napon át tartó naplóvizsgálat volt, amelyben minden változót egy-egy tétellel mértek a kutatók. Ezzel kapcsolatban kellett bejelölni, hogy azon a napon mennyire tartják magukra igaznak a résztvevők. A válaszokból egyértelműen látszott, hogy azokon a napokon, amikor a személyek romantikus értelemben nosztalgikusabbnak érezték magukat, jobban kötődtek a partnerükhöz, optimistábbak voltak a kapcsolat jövőjét illetően, és kevésbé fordult meg a fejükben, hogy el akarnák hagyni a másikat.

Akkor is erős kötőanyag, amikor nem kéne

Persze előfordul, hogy olykor a szétválás a lehető legjobb döntés. Például abuzív kapcsolatok esetén, amelyekre különösen jellemző az intenzív kezdet. A bántalmazó eleinte előadja a hősszerelmest, aki a csillagokat is lehozná a másiknak az égről. Lehengerlő módon viselkedik, a szó szoros értelmében ostromolja a választottját, a végletekig idealizálja őt, és mindent megtesz, hogy siettesse a kapcsolat fejlődését. Hamar mindent elsöprő érzelmekről beszél, nonstop veled van, pár hét után megkéri a kezed, stb. 

Bár ezek a viselkedések elsősorban a kontroll megszerzéséről szólnak, hajlamosak lehetünk – nem kis részben a káros kulturális üzenetek miatt – egy olyan szerelem jeleiként értelmezni őket, ami csak ritkán adódik az életben. 

Ezt a narratívát sulykolja belénk a bántalmazó is, és mi elkezdhetünk összezavarodni: a birtoklási vágy és a szenvedély közötti határvonal egyre inkább elmosódik, mígnem elfogadjuk, hogy szerelem fáj. Ráadásul a bántalmazás a legtöbb esetben ciklusokban zajlik, az erőszak kitörését rendszerint jóvátételi periódus követi, igaz, egyre rövidülő szakaszokban. De mindez azt jelenti, hogy lesznek jó pillanatok, és néha akkor is ezekbe kapaszkodunk, amikor a távolodáson kellene dolgozni.

Both Gabi: Felkészülés a gyerekeimtől való elszakadásra

WMN Life – 2022. július 11. – BG

Már nem vagytok együtt? Oka van!

A nosztalgia másik veszélye, amikor valaki friss szakítás után merül bele a kapcsolatra vonatkozó kellemes emlékekbe. Hirtelen minden megszépül, és a legapróbb gesztusok is óriási jelentőségre tesznek szert. Eszméletlenül hiányzik a másik, és elbizonytalanodsz abban, egyáltalán jó ötlet volt-e külön folytatni. De mielőtt túlságosan belepörgetnéd magad a kapcsolat idealizálásába, állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadnak a kérdést: biztos minden úgy volt, ahogyan most emlékszel rá? 

Teljesen természetes, hogy van egy csomó pozitív élményed az exedről, hiszen ha nem lenne, akkor eleve nem lettetek volna ennyi ideig együtt. De biztosan felgyülemlett benned rengeteg fájdalom, elkeseredettség, tehetetlenség is, ami miatt úgy döntöttél, nem akarod, vagy nem tudod megmenteni a kapcsolatot (legalábbis egyedül nem). 

Igazából azt érdemes látni, hogy nemcsak a kapcsolat fenntartása igényel elköteleződést, hanem az is, hogy tisztességesen végigcsinálj egy szakítást. Bízz a korábbi önmagadban, aki a döntést hozta, és vedd észre az azóta kialakult kognitív torzításaidat! 

Sokat segít, ha felírod magadnak azokat az okokat, amelyek a szétváláshoz vezettek: a megoldatlan konfliktusokat, az összeegyeztethetetlen igényeket, a fájdalmas epizódokat, a bántásokat, amik értek. Emellett érdemes lehet egy ideig kizárni azokat az ingereket, amelyek beindíthatják a nosztalgiát. Ha folyton a másik ottfelejtett pólóját szagolgatod, a közös zenéiteket hallgatod, és a fényképeit nézegeted, az olyan, mintha belevájnád az ujjadat a nyílt sebbe. A feldolgozás kezdeti szakaszában hatékonyabb stratégia lehet a sírás és a figyelemelterelés váltogatása. Bár egy krízis közepén ezt baromi nehéz látni, de az elvonási tünetek, a benned tátongó hiányok idővel enyhülnek, és jobban érzed majd magad. 

  

Tudatos építkezés

Van viszont sok olyan kapcsolatunk – akár romantikus, akár baráti vagy családi –, amelyeket szeretnénk megőrizni. A fenti kutatás alapján a közös emlékek felelevenítése, a közös zenék, filmek, helyek választása támogathatja az összetartozás érzését. Ezen a ponton pedig érdemes lehet beemelni egy másik pszichológiai fogalmat, amelyet savoringnek (magyarul ízlelgetésnek) neveznek a kutatók. 

A savoring a pozitív élmények előidézésének, fenntartásának, fokozásának folyamata. Többek között azért fontos és hasznos elmélet, mert megmutatja, hogyan lehet elmélyíteni, illetve időben kiterjeszteni egy-egy kellemes inger hatását, ha már a mennyiségét nem mindig lehet növelni. 

Vegyük csak a nyaralás példáját. A mostani helyzetben már az is szerencsésnek számít, aki évente egy-két hétre el tud utazni valahova. Mit lehet tenni azért, hogy a korlátozott időtartamú vakációból minél tovább lehessen töltekezni? A terület úttörő kutatója, Fred Bryant szerint hatékony savoringstratégia például, ha egy (vagy több) másik emberrel osztjuk meg az élményeinket. Valakivel, aki ugyanolyan lelkes, mint mi, aki osztozik az örömünkben, akivel nagyokat lehet beszélgetni közben.

Érdemes tudatosan építeni az emlékeket: odafigyelni az ízekre, az illatokra, a hangokra, és mentális (vagy akár valódi) fotókat készíteni a szép pillanatokról. Megtanulni a jelenben lenni, átadni magad a történéseknek, nem habzsolni, hanem minden falatot kiélvezni. Tudatosítani magadban, hogy milyen jó élmények érnek, és hálát adni, hogy részed lehet bennük. Elhelyezni őket egy narratívába, megtanulni beszélni róluk, akár egy olyan rituálé keretében, mint a bevezetőben említett pingpongos játék. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / PeopleImages