Mit tegyen az ember szülőként?

Fontos, hogy ilyenkor a szülő ne a helyzet kellemetlenségére reagáljon (mit szól a nagymama, a játszóház közönsége, a többi szülő),

hanem arra figyeljen, hogy a gyerek számára a nemi szerve pont olyan testrész, mint a többi, és jó, ha ez így is marad.

Annak érdekében, hogy elkerüljük a kínos helyzeteket és a gyerek esetleges megszégyenítését, meg kell tanítani arra a gyerekeket, hogy a nemi szervekkel kapcsolatos bármilyen játék magánügy, és jobb, ha nem a nyilvánosság előtt zajlik. 

Ahogy a gyerekek közösségbe kerülnek, majd fokozatosan egyre több időt töltenek egymás társaságában (három és hatéves kor között), a fiúk és a lányok mindinkább felfedezik a testük közötti különbségeket, szexuális kíváncsiságuk már a társaikra is irányul. Nemcsak saját testük ingerlését élvezik (ebben az életkorban nagyon sokan maszturbálnak), hanem örömmel játszanak olyan játékokat – például doktorosat, papás-mamást –, amelyek során megérinthetik, megpuszilhatják, megsimogathatják egymást. 

 

Az óvodások már egyre inkább ismerik a szexualitással kapcsolatos szabályokat, és gyakran feszegetik is ezeket a korlátokat a viselkedésükkel vagy szavakkal, például „csúnya” beszéddel, kaki-pisi viccekkel. Emellett természetes kíváncsiságuk miatt sokat és sokszor kérdeznek, például „honnan jön a gyerek?”, „miért különböznek a fiúk és a lányok?”

Miért magánügy, és hogyan tudunk erről beszélni?

Fontos tudni, hogy a maszturbáció diszkrét formája nem ártalmas, sőt fontos állomása lehet a saját testünkkel és annak reakcióival való ismerkedésnek. Abban az esetben érdemes csak szakértőhöz fordulni, amennyiben nem szorul keretek közé (átbeszélés után is gyakran történik nyilvánosan, vagy egész napos tevékenységgé válik), mert ez esetben utalhat szorongásra vagy fizikai problémára (például fertőzésből adódó viszketésre).

Meg lehet beszélni a gyerekekkel, hogy rendben van, ha kíváncsiak a többiek testére, de az intim testrészek még a barátok számára is „tiltott területek”, nem mutogatjuk és fogdossuk egymás nemi szerveit.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a saját testtel kapcsolatos örömöket ne vonjuk kétségbe, ne keltsünk a gyerekekben bűntudatot, szégyent, félelmet!

Iskoláskorban a gyerekek már többet érzékelnek környezetük elvárásaiból, igyekeznek meg is felelni azoknak, ezért szemérmesebbek, tartózkodóbbak lesznek, elsősorban a felnőttekkel szemben. Ugyan az öningerlés (maszturbáció) és a szexuális játékok folytatódnak, azonban ezeket általában elrejtik a felnőttek elől. A szexuális érdeklődés megnő, ezért tudatosan keresik az ilyen tartalmú képeket a tévében, interneten, újságokban. Szívesen mesélnek „csúnya” vicceket és történeteket, valamint használnak obszcén szavakat. A serdülőkorhoz közeledve a gyerekek érdeklődése társaik iránt nemcsak szexuális értelemben, de érzelmileg is fokozódik.

Noha van olyan szülő, aki megijed a gyereke szexuális érdeklődését és viselkedését látva (például ha észreveszi, hogy maszturbál, vagy vizsgálgatja saját vagy más gyerek testét), legyünk tisztában azzal, hogy ezek a viselkedésformák a gyermeki fejlődés természetes velejárói, nem egyebek, mint a normális kíváncsiság kifejeződése.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a gyermekkori szexuális viselkedés néha több mint ártalmatlan érdeklődés.

Ha ez a magatartás veszélyezteti a saját vagy más gyerekek biztonságát, jóllétét, az komoly jelzés arra, hogy a gyereket valamilyen formájú vagy tartalmú bántalmazás, negatív hatás érhette, amivel mindenképpen foglalkozni kell.

Hogyan ne beszélj róla?

Az alábbiakban bemutatunk néhány olyan mondatot, amelyek garantáltan rossz hatással lesznek a gyerek szexuális fejlődésére, és olyan gátlásokat alakíthatnak ki, amelyekkel felnőttkorban is nehéz lesz megküzdeni.

  1. Vedd el onnan a kezed! Oda nem szabad nyúlni soha!!!

  2. Na, ezt meg ne lássam még egyszer! Ettől szőrös lesz a tenyered/leszárad a fütyid!

  3. Ezt a szégyent! Jövő héten elviszlek orvoshoz, aztán majd ő kezd veled valamit.

  4. Nyújtsd ki a kezed, hadd csapjak rá! Így talán megtanulod, hogy ilyet nem csinálunk!

  5. Hagyod abba, nagyon gyorsan! Mi lesz így belőled, kurva???

  6. Ilyet egészséges, normális ember nem csinál! Meg ne próbáld, soha többé!

  7. Tudtam, hogy jobban szemmel kell tartsalak! Hogy lehetsz ennyire undorító?!

  8. Micsoda buta viselkedés ez? Azt hittem, te okos gyerek vagy…

  9. Ezt nem hiszem el! Nem elég, hogy az apád, most még te is!

  10. Hogy te milyen mocskos vagy! Ezek után rád sem bírok nézni!!!

A gátlások egy életen át elkísérhetnek

Ezek mérgező mondatok. Elég csak elolvasni őket, és máris érezzük, ahogy szorul össze a gyomrunk, indul be a szorongás a szívünkben, lelkünkben. Bűntudatot és szégyent keltenek a gyerekben. 

Ha abban az időszakban kerül a gyerek kiszolgáltatott vagy megalázó helyzetbe, amikor az egészséges szexuális érdeklődését, a saját teste megismerése iránti vágyát próbálja megélni, ez alapvetően kihathat a későbbi szexuális életére. Ezért kerüljük az ilyen és a fentiekhez hasonló mondatokat. 

 

Ehelyett: a kulcs a kommunikáció

Ha „egymondatos lezárások” helyett folyamatos, nyitott, őszinte kommunikáción alapuló kapcsolatot építünk, amelyben a gyerekek bármikor bátran fordulhatnak hozzánk az őket érdeklő kérdésekkel, bizonytalanságokkal, rajtunk is kisebb a nyomás. Nem érezzük úgy, hogy egyetlen alkalommal kell minden fontos információt átadnunk, vagy mindent megoldanunk.

Ideális esetben a folyamatos párbeszéd egyik eredménye egy egészséges én- és önképpel, stabil határokkal, a nemet mondás képességével és a segítségkérés lehetőségeinek ismereteivel felvértezett gyerek lesz. Aki számára nem tabu a saját testével kapcsolatos érzések, megérzések megosztása, kérdéseinek feltétele és a dilemmákban való segítségkérés.

Nincs egyetlen útja annak, hogyan beszélgessünk a gyerekkel. Bárhogy is csináljuk, a gyerek értékelni fogja, hogy igyekszünk, és mi is rutint szerezhetünk abban, hogy olyan kérdésekről beszélünk, amikről velünk gyerekkorunkban senki nem beszélt.  

Ha szeretnél többet tudni a gyerekek szexuális fejlődéséről meg a szexuális nevelésről, ITT és ITT találsz további információkat:

A szakmai anyagok alapján összeállította: Dr. Gyurkó Szilvia

Forrás: yelon.hu/szuloknek 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Mayte Torres