A nyomor elől az álmok hazájába

Löb Strauß – ahogy születésekor elnevezték – épp 193 éve, a bajorországi Buttenheimben látta meg a napvilágot, egy szegény zsidó család sarjaként. Apja kofa volt, és mivel édesanyja a második felesége volt, Levi népes családba érkezett öt idősebb féltestvére és egy édestestvére mellé. Ez pedig történetünk szempontjából nem elhanyagolható, hiszen összetartó családról lévén szó, a testvérek fontos szerepet töltenek majd be a farmermágnás sorsának alakulásában. De ne szaladjunk ennyire előre! 

Löb gyerekkorában a zsidókat számtalan jogukban korlátozták, ami arra késztette az idősebb Strauß testvéreket, hogy elhagyják hazájukat. Néhányan közülük New Yorkban telepedtek le, és sikerrel vetették meg a lábukat ott, így két évvel azután, hogy Levi apja tuberkulózisban meghalt, az anyjuk nagy döntés előtt állt: vagy megpróbál nehézségek árán és a korlátozások ellenére valahogy boldogulni hazájukban a vele maradt gyerekekkel, vagy követi idősebb sarjait New Yorkba. A nő kockáztatott, és utóbbit választotta.

Bajorországból azonban nem lehetett csak úgy távozni abban az időben,

hanem levelet kellett írni a kormányzó szerveknek, amelyben megindokolják, miért akarják elhagyni a hazájukat – mindezt pedig anélkül kellett megfogalmazni, hogy megsértenék vagy rosszat mondanának rá. Ezt a dokumentumot, amelyben Levi Strauss elmagyarázza, miért kelnek útra az anyjával és testvéreivel, még ma is őrzik: arra hivatkozott benne, hogy hazájában nincs lehetősége karrierre, viszont égeti a tettvágy, ezért követné idősebb, már kint tartózkodó testvéreit, és az anyját is magával vinné.

Abban az időben azonban annak, aki elhagyta Bajorországot, nemcsak a hazáját kellett hátrahagynia, hanem az egész addig felhalmozott vagyonát is, hogy ha esetleg kudarcosan térne vissza, ne az államra háruljon az eltartása. Így amikor 1848-ban Rebecca Strauss útra kelt három gyerekével, szó szerint mindent maga mögött hagyott a múltjukból. Egy új világ ígéretéért.

Levi Strauss – Forrás: Getty Images / Fotosearch

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Öszvérháton a siker felé

A család New York Lower East Side városrészében telepedett le, amit abban az időben Kis Németországnak neveztek az ott élő nagy számú német ajkú kolónia miatt. Löb ekkor vette fel a Levi nevet – amely bibliai név, és a keresztény, illetve zsidó közösségben is ismert (ez tudatos döntés volt) –, és két korábban bevándorolt féltestvére, Jonas és Louis méteráru-kereskedésében vállalt munkát, miközben bőszen tanult angolul.

Nem sokra rá kitört az aranyláz, két év alatt pedig több mint háromszázezren vándoroltak Kaliforniába szerencsét próbálni – ennek nyomán kezdett el világvárossá növekedni a kezdetben csupán néhány házból álló San Francisco.

Az aranylázban pedig a Strauss család is lehetőséget kezdett látni – ám cseppet sem olyat, mint a többség.

Úgy döntöttek, Levit Kaliforniába küldik, hogy a nyugati partra is kiterjesszék a család üzletét. Így San Franciscóba indult – ami abban az időben cseppet sem volt veszélytelen út, egy részét pedig Levinek öszvérháton kellett megtennie –, hogy a bányászok, aranyásók számára árusítsa a bátyjaitól érkező textilféléket. De még mielőtt elindult volna, egy számára fontos mérföldkőhöz érkezett: 1853. január 31-én amerikai állampolgár lett.

Reklámplakát – Forrás: Getty Images / Heritage Images

Az aranyásók munkaruhájából slágerdarab

Levi 1854-ben nyitotta meg San Franciscóban a Levi Strauss & Co. néven később világhírnevet szerző cégét. Tele volt ambíciókkal és tettvággyal, és értett is az üzlethez. Megvolt benne ugyanis, ami az egyik legfontosabb vonása a jó kereskedőnek: az emberek iránt tanúsított figyelem.

Így vette észre, hogy a leginkább munkásokból – bányászokból és aranyásókból – álló vásárlói által hordott pamutnadrágok az erős igénybevétel miatt viszonylag gyorsan tönkremennek, kénytelenek sűrűn cserélni őket. Ez akár kedvezhetett is volna az üzletének, ám úgy gondolta, a városba özönlő emberek körében a rendszeres cserénél nagyobb kereslet lenne az olyan nadrágokra, amelyek tényleg strapabírók. Így kigondolta, hogy a vitorlák és a sátrak alapanyagául is szolgáló kendervászonból kezd el nadrágokat készíttetni.

1872 környékén levelet kapott egy rendszeres megrendelőjétől, a Renóban élő szabótól, Jacob Davistől, aki tájékoztatta észrevételéről, miszerint a legtöbbször a nadrágok zsebeinél keletkező szakadásokat úgy küszöböli ki, hogy rézszegecsekkel erősíti meg a kérdéses pontokat. Mivel Davisnek nem volt pénze szabadalmaztatni találmányát, Strausstól kért segítséget, a két férfi pedig társulásra lépett. Kérvényüket a „zsebnyílások felerősítésének fejlesztésére” 1873. május 20-án fogadták el, és kezdetét vehette az elnyűhetetlen farmernadrágok gyártása.

A legenda szerint Strauss egyszer két lóval ellenkező irányba húzatott egy nadrágot, hogy így demonstrálja, mire képesek az ő nadrágjaik – ennek az eseménynek állít emléket a farmerok derekán található embléma.

A nadrágokra pedig óriási volt a kereslet, így hamarosan át kellett állniuk a tömeggyártásra. Levi egyre sikeresebb üzletember lett a farmernadrágnak köszönhetően, amit ő egyébként sosem viselt, és amelynek máig legnépszerűbb darabja az 501-es, legendás ólomgombos nadrág, ami az 1890-es években született meg.

Forrás: Getty Images / ullstein bild / ullstein bild

Az ember, aki nem csupán ruhadarabot, hanem szimbólumot teremtett

Levi Strauss a nagy sikerek ellenére sosem felejtette el, hogy honnan, milyen körülmények közül jött. Már kiskereskedőként is sokat jótékonykodott, a polgárháború idején jelentős összeggel támogatta például a kórházakat és a csatatéren dolgozó orvosi egységeket. Elnyűhetetlen nadrágjai mellett bőkezű adományairól volt híres, amellyel a szegényeket támogatta. Valódi önzetlen filantróp volt, akinek vagyonát az 1902-ben bekövetkező halálakor olyan hatmillió dollárra becsülték, ami ma csaknem 200 milliárd dollárnak felelne meg. Mivel sosem házasodott meg és gyerekei sem születtek, cégét lánytestvéreinek fiaira, négy unokaöccsére hagyta. A Levi’s a történelem során egy időre pedig sokkal többé vált, mint a világ legnépszerűbb ruhadarabja: a szabadság szimbóluma lett, az elnyomó rendszerekkel szembeni lázadásé. Micsoda hagyaték ez!

Filákovity Radojka

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images / Sean Gallup; Fotosearch