A sorozat lényege az, hogy őszinte képet kapjatok rólunk és az életünkről, szóval, amikor a fotósunkkal Csiszér Gotival egyeztettük, hogy melyik nap és mikor érkezik hozzám, hogy végigdokumentálja a napom, bátran beleegyeztem, hogy már kora reggel érkezzen. Egyikünknek sem erőssége a korai kelés, de mivel én pont social-ügyeletes voltam azon a héten – azaz minden cikkünk megjelenése után ellenőriznem kell, hogy megfelelően kikerült-e a Facebookra is, kommenteket moderálok (szóval csak okosan a hozzászólásokkal!), illetve a reggeli és esti anyagokat Instára is kiteszem – már reggel hétkor csörgött az órám. Ilyenkor még sokszor ágyban maradok, és az őszinteség jegyében most is így tettem. Gotinak pizsamában nyitottam ajtót, és mondta, hogy feküdjek csak vissza, úgy dolgozgassak, ő meg „mintha itt se lenne”. Igazi kis paparazzóvá avanzsált.

A barátom – bár előre tájékoztattam – reggel félkómásan konstatálta, hogy ugyan ő nem egészen erre fizetett be, de hirtelen olyan, mintha a Keeping Up with the Kardashians szereplői lennénk, úgyhogy ő azért mérsékelten vállalta csak a szereplést.

Szóval a Facebook- és Insta-körök után nekiálltam a reggeli rutinnak: kávéfőzés, reggelikészítés (most épp zabpalacsinta volt a menü). Gyakran vagyunk itthon mindketten home office-ban, úgyhogy rutinná vált, hogy a főétkezést együtt töltjük, és nagyon szeretem, hogy ilyenkor megbeszéljük, kinek milyen napja lesz/van/volt.

A barátom aztán elment dolgozni, Goti pedig egy csomó közös vonást vélt felfedezni közte és a saját férje között a végigasszisztált reggelink alatt. Némi rutinnal a háta mögött fel is ajánlotta, hogy tart majd egy kis továbbképzést, hogyan kell kezelni, ha például én mindent komolyan és alaposan át akarok beszélni, a párom meg (kiver a víz ettől a szótól, de figyelni kell a szóismétlésre – csávómat meg pasimat mégse írhatok) viszont inkább csak elviccelné a dolgokat. Annyit azért elárult, hogy felesleges ez ellen túl sokat ágálni.

Én ezek után kicsit összekaptam magam, egy minimál smink segítségével képernyő-kompatibilis arcot varázsoltam magamnak, és besütöttem a hajam, ami senkit ne tévesszen meg, kerek három és fél percig tart csak csupán (nincs annyi hajam, hogy több időt vegyen igénybe), majd nekiálltam dolgozni.

Az omikron miatt online tartottuk a heti szerkesztőségi értekezletünket, ezután bedobtam egy mosást, majd száguldottam is be a szerkesztőségbe egy új projekt miatt, amiről egyelőre nem beszélhetek (mennyire idegesítő, amikor a hírességek ezt mondják, én ráadásul még híres se vagyok, szóval duplán bocsi). 

Már alig várom az indulást, és remélem, ti is szeretni fogjátok! Ehhez tesztelni kellett, ami most már mindannyiunk életében szinte rutinná vált. Korábban a frász tört ki mindenkit, ha arra kellett gondolnunk, hogy az agyunkig kell feltolni egy pálcikát, ma pedig már a szemünk se rebben.

Ezután egy gyors ebéd jött, amit még otthonról hoztam: egy kis maradék dahl, azaz indiai lencse, amit a barátom csinált. Nekem elég húzós hetem volt a munka miatt, úgyhogy a héten ő főzött. Ezúton is hála érte. Nálunk elég jól működik, hogy mindenki mindent csinál a háztartásban, de az összeköltözésünk után előfordult, hogy azt éreztem, minden feladat rám hárul, bár ez inkább az én hibám volt, mert mindig mindent megcsináltam, amíg ő dolgozott, aztán meg csodálkoztam, hogy fáradt vagyok és túlterhelt. Azóta jobban figyelünk rá, hogy átbeszéljük, ki mit intéz a héten, és jól működik, hogy ha az egyikünk főz, a másik elpakol utána, vagy ha az egyikünk bevásárol, a másik rendet rak. Az ebédre visszatérve még, a szerkesztőségben kint van egy felirat, ami nem is lehetne találóbb, én ugyanis híresen mufurc vagyok, amikor éhes vagyok, a „hangry”, azaz „mérhes” állapot ilyenkor teljesen hatalmába kerít.

Ezután következett egy hibrid meeting a social és a sales-csapat között, a csapat fele az irodából jelentkezett, a másik pedig otthonról.

Majd beültem egy felvételre a stúdiónkba. (A vendégek kilétét egyelőre fedje homály, de már nem sokáig…)

Mire kettőt pislogtam, már vége is volt, el is telt a nap, amelynek végén már nem sok mindenre volt energiám, csak egy kicsit lehuppanni a kanapéra, és megnézni az új Eufória-részt, amiről egyébként ITT írtam már korábban. A barátom aznap sokáig dolgozott, úgyhogy volt lehetőségem egy kis énidőre.

Így telt tehát az én átlagosnak mondható csütörtököm. Köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan újabb kolléga érkezik, hogy végigkövessétek a napját. Ha szerencsétek van, ő kisállatos fotókkal is tud majd szolgálni!

Krajnyik Cintia

A képek Samsung Galaxy S21 Ultra 5G géppel készültek