Ez a járvány tükröt mutat nekünk, amibe kénytelenek vagyunk belenézni 

Mivel már szinte biztosra vehető, hogy a jelen, önmagából kicsavart állapot még hónapokig tart minket fogva, várhatóan az alkoholfogyasztási tendencia sem változik pozitív irányba. Épp ezért megkérdeztem dr. Nagy Zsolt addiktológust, hogy mit gondol a jelenségről, és miként tarthatjuk a helyzetet kordában. Beszéltem egy borászattal foglalkozó szakemberrel, Csorba Gáborral is, mert kíváncsi voltam, a forgalmukban tapasztalják-e a megváltozott vásárlási szokásokat. 

Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns úgy véli, „ez a mostani egy teljesen ismeretlen és meglehetősen ijesztő élethelyzet sok ember számára. Két és fél generáció nem ismeri se a háborút, se a nélkülözést, a korlátozást, vagy épp az áruhiányt. Hirtelen rengeteg új impulzus érte a népesség nagy részét. Ennek a feldolgozásához eszköztelenek vagyunk, az eddigi megoldási stratégiáink nem működnek.” Szerinte a helyzetet tetézi, hogy a sport, a szórakozás vagy a túrázás lehetőségének elvesztésével nagyon beszűkült, bezárt élet keletkezett. Ezzel együtt a feszültségoldás eszköztára is jelentősen mérséklődött – ebben „jön jól” az alkohol, hiszen gyorsan oldja a stresszt, a szorongást és bizonyos értelemben az indulatokat. 

Összezártság, együtt tanulás, egzisztenciális bizonytalanság

Nyilván az összezártság jó esetben különleges, tartalmas időszak is lehet, de sajnos pontosan tudjuk, hogy sok családban, párkapcsolatban távolról sem idillikusan telnek ezek a hetek. 

„Megjelenik az úgynevezett vasárnapi neurózis, vagyis amikor a családtagok – akik normálisan esetleg alig találkoznak – folyamatosan kerülgetik egymást. Ez az összezártság rengeteg ki nem mondott feszültséget, eltemetett konfliktus hozhat felszínre, az együttélés nehézségeit felerősítheti”

– mondja Nagy Zsolt, hozzátéve, hogy a szülő-gyerek kapcsolatok is szokatlan nyomásnak vannak kitéve. 

„Az együtt tanulásnak köszönhetően is újfajta együttlétek alakulhatnak ki, ami akár lehet előrelépés is. De az a gyanúm, hogy sok helyen sajnos inkább kiéleződnek a konfliktusok. És emiatt sokan használják »mentális kilépésnek« az alkoholt.”

A harmadik tényező vagy feszültségforrás az egzisztenciális bizonytalanság, ami kisebb vagy nagyobb mértékben a járvánnyal együtt mindannyiunkra rászakadt. Az addiktológus szerint ez is hozzájárulhat a megnövekedett alkoholfogyasztáshoz.

Vezényszó: tudatosság, struktúra, szabálykövetés

Nagyon szigorúan hangoznak ezek a kifejezések, de sajnos nagy szükség lehet mindezekre. A jelen helyzet erősen emlékeztet az olyan átmeneti időszakokra, mint amilyenek a többnapos ünnepek. Csakhogy ez a periódus most sokkal tovább tart, mint a karácsonyi szünet, és észnél kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy a „csak még egy pohárral” kezdetű mondatokból valódi és tartós szenvedélybetegség alakuljon ki. 

„Az első lépés bevetni egy terápiás eszközként is használt megoldást, az úgynevezett ivásnaplót.

Mivel hetekről, hónapokról van szó, érdemes folyamatában megnézni a fogyasztási szokásainkat. Nem mindegy ugyanis, hogy amit érzünk, az szubjektív vagy számokkal alátámasztható tendencia. Ha három hét alatt a duplájára nő a fogyasztás, és ezt naplózzuk, akkor a probléma beazonosíthatóvá válik.”

A második támpont a tudatosság erősítése. „Érdemes napirendet, struktúrát vinni a mindennapjainkba, és belső szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy mikor ihatunk és mikor nem. Alapszabály, hogy öt óra előtt, munka közben, reggel vagy épp egyedül nem iszunk. Ha pedig arra eszmélünk, hogy bármilyen belső érzelmi állapot oldására kezdjük használni az alkoholt, akkor érdemes elgondolkodni annak a lehetőségén, hogy segítséget kérjünk” – int az addiktológus.

Szintén támpontot adhat, ha pontosan tudjuk, hogy meghaladjuk-e az ajánlott mennyiséget. A WHO ajánlása szerint ez férfiaknál heti 21, nőknél 14 egységnyi. Egy egység másfél deci pohár bornak vagy négycentes, negyvenfokos felesnek, vagy egy 0,33-as sörnek felel meg.

Mindehhez heti két szeszmentes napot kell tartanunk. Ha ennél többet vagy gyakrabban fogyasztunk, az kockázati tényezőnek számít, ebben az esetben már elképzelhető, hogy alkoholproblémával küszködünk. 

És hogy mi számít alkoholproblémának?

A szakember szerint az, ha valakinek az életvitelét, egészségét, teljesítményét befolyásolja, hogy iszik vagy nem iszik. Akinek az életvitele beszűkül, életében az alkohol fő strukturális elemmé válik, vagyis ha már azt figyeli, hogy mikor van vége a home office-nak, vagy mikor jön el a wine o’clock, vagyis az alkoholfogyasztás ideje, az figyelmeztető jel lehet a számára. 

„Ez a mostani helyzet egy korszakváltás előszele. Sok evidencia kérdőjeleződik meg. A világba vetettségünk kérdései kerülhetnek elő.

Ez a járvány gyakorlatilag a jóléti, élménytársadalomnak az újragondolását kéri majd tőlünk. Már most érezhető, mennyire nem vagyunk felkészülve lelkileg, eszközileg, ha beüt valami. De saját magunkért ebben a helyzetben is felelősséget vállalhatunk, csak tudatosnak kell maradnunk.” 

A pálinka fertőtlenítő hatásába vetett bizalom

Az előbbi tendenciák természetesen a kereskedőknél is lecsapódnak, a forgalmuk egyértelműen mutatja a megnövekedett érdeklődést. „Pánik szerencsére nem volt, két vásárlási roham viszont igen, amelyek közvetlenül a kormánybejelentéseket követték, és szinte azonnal jelentkeztek – mondja Csorba Gábor, egy borforgalmazó cég kiskereskedelmi területi vezetője. – A kiemelt vásárlási kedvet mindkét esetben a bizonytalanság szülte, hiszen a fogyasztók nem tudták pontosan, milyen lesz a helyzet másnap.” 

A járvány némileg megváltoztatta azt is, hogy milyen jellegű italokat kerestek a vásárlók. „Mivel borokat árulunk, nem szájmaszkot vagy kézfertőtlenítőt, ezért nehéz detektálni a kiemelten népszerű terméket, nálunk nincsenek egyértelmű trendek erre vonatkozóan. Azt látjuk, hogy nagyjából ugyanazokat a termékeket viszik, amiket előtte is. Azokat, amiket ismernek, kedvelnek, megbíznak bennük, legföljebb nagyobb mennyiségben. 

Érdekes módon leheletnyivel jobban mennek a magas alkoholtartalmú italok, mintha a belső fertőtlenítésben is bízna a magyar. A koronavírus elleni tudományos, orvosi magyarázatával még nem találkoztam hiteles forrásból, legfeljebb mémek formájában, de valamilyen szinten mégis működik a »védőitalba« vetett hitünk. Enyhe mértékben tehát, de jobban fogynak a spiritek. Talán ez adhat végre egy kis löketet annak a pálinkakategóriának, ami az adóemelés miatt a stagnálásból lefelé ívelő irányt vett az elmúlt egy évben.”

Az alkohol nem játék és nem megoldás

Megmondom őszintén, hogy ami játékos cikkötletnek indult, még számomra is egy valós probléma kialakulásának a lehetőségét rajzolta fel. Az utolsó dolog, amivel nehezíteni szeretném a komplikált helyzetet, egy mellékhatásként beszerzett szenvedélybetegség. A meditáció, a rendszeres sport, az élvezettel megélt főzés, a gyerekemmel való közös időtöltés kell hogy kitöltse a szabadidőmet és kell hogy segítsen fenntartani a mentális egészségemet. Semmilyen alkohol nem lehet eszköz erre. Ideje visszatérnem a normális, heti egy-két pohár borhoz, hogy aztán, amikor végre újrakezdhetjük a mindennapi (de már közel sem ugyanolyan) életünket, életerősen és egészségesen állhassak minden új nehézség elé. Nincs kétségem, nehézség úgyis lesz elég.

 Kégl Ági