„Nem a jó váláshoz kellenek értelmes emberek, hanem a jó együtt maradáshoz” – Jásdi István borász a hosszú házasság titkáról
A legtöbb ember törekszik a sírig tartó páros boldogságra, aztán valahogy, valamiért közbeszól valami. Az élet, egy vonzóbb harmadik, kihűlő szívek, kigyomlálhatatlan harag magvak… A holtodiglan-holtomiglan reménye azonban mindig ott marad bennünk, ahogy a hit is mindig újjászületik, hátha ezúttal mégiscsak sikerülhet. A sok döccenő, kudarc, hullámhegy és hullámvölgy közben folyamatosan kutatjuk a titkát a boldog házasságnak. Már ha létezik egy általános, örök érvényű megfejtés erre a komplikáltságában is egyszerű kérdésre. Kedves vendégszerzőnk, Jásdi István borász 47 éve házas. Íme, elmondja, neki mi a titka.
–
A szüleink jegygyűrűjének belső oldalán mikroszkopikus véset – bibliai idézet – szerepelt: „Egymás terhét hordozzátok!” Volt mit hordozniuk a háború alatt és az azt követő években.
A hosszú házasság titkát kérdezte Petra, nem jutott jobb az eszembe:
nem elválni.
Aztán próbáltam kifejteni: akkor nem beadni a válókeresetet, amikor az a legkézenfekvőbb megoldásnak látszik. Akkor nem, amikor a másik durván az érzelmeimbe gázolt. Akkor, amikor úgy érzem, végre a nagy Ő-vel találkoztam. Avval, aki értékeli bennem, amit a másik már nem akar észrevenni. Akivel olyan jó a szex, amilyen az elsővel régen nem volt.
Arra érdemes ilyenkor gondolni, hogy én sem mindig kíméltem a másikat. Arra, hogy a következő nagy Ő hibáit még nem ismerem és őt mindig az elsőhöz fogom mérni. Arra, hogy az új kapcsolatba is megérkezik a megszokás. Hogy vele még azok a boldog, fiatalkori emlékeim sem lesznek meg, amelyek az elsővel összekötnek.
Hiába vigasztalnak, nem szabad hallgatni a barátnőkre, barátokra vagy a pszichológusra, amikor arról akarnak meggyőzni, hogy csakis a másikban van a hiba.
Hibát az ember csak önmagában keressen.
Nem mintha a másikban ne lenne. Kijavítani azonban csak a saját hibáimat tudom. A másik hibáiban csupán kifogásokat találok.
Azt is érdemes megfontolni, hogy hiába nevelkedik mozaikcsaládban a gyerekeid óvodai és iskolai csoporttársainak fele, akkor sem igaz, hogy a gyereknek mindegy. A gyerekek számára nincsen jól sikerült válás, nem nagyon léteznek szeretetteljes kapcsolatok az elvált szülők között. A gyerekek nem tudnak alkalmazkodni akárhány szülőhöz. Nem tudnak mintának tekinteni több szülőt, mint kettőt. Nem érzik magukat biztonságban állandóan változó és kiszámíthatatlan környezetben. Stabil családban felnőni jó.
Arra is lehet gondolni, hogy egyszerűbb az első házasságot egyben tartani, mint a másodikat.
Nem a jó váláshoz kellenek értelmes emberek; a jó együtt maradáshoz.
A statisztikák szerint az elvált férfiak inkább tanulnak az elsőben elkövetett hibáikból. Másodszor ritkábban válnak el. A nők, ha egyszer elkezdték, hajlamosak örökké kergetni az „Igazit”. Együtt megöregedni jó. Egyedül maradni rossz.
A szüleim – nem egészen húsz évnyi házasság után – elváltak. Apám újranősült és fiatalon meghalt. Anyám egyedül élt sokáig.
Általánosan érvényes recept nincs.
Hármunk közül öcsémmel ketten már felnőttünk mire a szüleink elváltak. A húgom, Bea kicsi volt és kedélybeteg anyánknál maradt. Többet tud nálunk arról, milyen elvált szülők gyerekének lenni. Ezt próbáltam Petrának elmondani.
Azt elfelejtettem, hogy aki ennél pontosabb választ szeretne, jobb, ha Marihoz, a feleségemhez fordul.
Jásdi István
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
