–

Ünnepváró otthon

Nálam bevett szokás, hogy az adventi időszak megkezdésekor az amúgy is visszafogott stílusú lakásom megfelelő pontjain elhelyezem az ugyancsak visszafogott jellegű ünnepi kiegészítőket. Ritkán veszek új dekorokat, inkább leveszem a legfelső polcról a jó öreg, karácsonyi díszeket és fényeket rejtő dobozomat, és ebből szemezgetek. Persze ezek mellé minden évben kerülnek saját készítésű vagy ajándékba kapott elemek is, az elavultakat pedig igyekszem frissíteni. Az ablakokba fellógatom a LED-sorokat, az ajtóra felkerül a tobozkoszorú, sőt nálam ilyenkor már a fenyőfa is teljes pompájában áll (talán ez az egyetlen túlzó elem december elején), ami persze a munkám miatt van... 

Ez az előkészület és – talán sokak számára túl korai – hangolódás a kreatívtartalom-gyártás és a bloggerlét azon része, ami számomra cseppet sem vesz el a karácsonyi meghittség fényéből, mi több, tényleg segít idejében kiszállni abból a fránya mókuskerékből, amit egész évben vadul pörgettem. A szülői házban azért még mindig a régi hagyomány szerint, azaz csak 24-én délelőtt díszítjük fát, ami az én fehér fenyőmmel ellentétben a jól megszokott zöld színű.

A plázák kerülése

Őszintén szólva év közben sem igazán szeretek plázákba menni, de ilyenkor, amikor a karácsonyi ajándékok beszerzésének hajrája van, még annyira sem vágyom a tömegre, egymás taposására, a sorban állásra, a fülledt melegre, meg úgy egyáltalán a karácsonyi zenével egybemosódó „plázazajra”, ami ilyenkor menthetetlenül körbevesz. Ebben számomra nincs semmi ünnepi, semmi békés, és pláne semmi meghitt érzés. Biztosan korral és/vagy szemléletmóddal jár együtt, de kifejezetten irritál és feszültté tesz, ha ilyen közegben találom magamat, ezért decemberben igyekszem jó nagy ívben, messzire elkerülni mindezt.

Olyan sok egyéb mód létezik egyedi, személyre szabott ajándékok beszerzése terén, ami kiválthatja az utolsó napokban történő plázás tülekedést…

Kreatív workshopok

Év közben kevésbé szakítok időt ilyesmire, de az ünnepekhez közeledve egyre nagyobb igényem van a kis társaságban való alkotásra, főleg olyanra, amivel a DIY projektjeim idején nem igazán kerülök kapcsolatba. Ilyen például az agyagozás, aminek során szakértő útmutatással csodaszép, általam választott színű, mintázatú és formájú kerámiákat lehet készíteni. Ezek a tavalyi alkotásaim (az idei sorozatot még nem hoztam haza az alkotóműhelyből):

Ha még nem próbáltátok, akkor mindenképpen nézzetek magatoknak valami klassz, számotokra szimpatikus kézműves workshopot, mert az ott töltött pár óra alatt nemcsak az alkotás élményével gazdagodtok, de az eredményt haza is vihetitek magatokkal, sőt akár ajándékba is adhatjátok. 

Mézeskalácssütés

Az elmúlt években nem telt el úgy december, hogy ne sütöttem volna mézeskalácsot valamilyen formában. Akár egyedül, akár barátokkal, családdal, gyerekekkel szerintem olyan tevékenység, ami nem maradhat ki az ünnepi készülődésből.

Egy jó recepttel ráadásul elrontani sem lehet ennek az ünnepi süteménynek az elkészítését.

Mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem vagyok édesszájú és magát a mézeskalácsot sem szeretem, viszont begyúrni, kiszaggatni, megsütni, különféle módon díszíteni és ajándékba adni annál inkább. 

A mézeskalácsok készítésekor a lakást betölti a frissen kisült formák fűszeres, gyömbéres illata, ha pedig egy forralt bort is feldobtok közben, akkor teljes lesz az ünnepi mámor. Szervezhettek barátokkal mézeskalácspartit, irtó jó móka, én minden évben részt veszek egy ilyenen.

Karácsonyi húzás

A szabadúszó munkám miatt jó ideje kimaradok a karácsonyi céges partikból és az év végi bónuszokból meg jutalomosztásokból. Viszont van egy kisebb – nőkből álló –, évek óta összetartó baráti társaságom, velük nemcsak év közben jövünk össze egy-egy szülinap megünneplésére, mozira vagy hétvégi kikapcsolódásra, de minden év végén megadjuk a módját a közös karácsonyi vacsorának és ünneplésnek. Még novemberben kihúzzuk, hogy kit ajándékozunk meg saját kézzel készült ajándékkal, sőt rendszerint egy verset is költünk a kihúzottról. 

Persze, egyikünk sem született poétának, de éppen emiatt nagyon viccesek ezek a sete-suta rímekkel megtűzdelt versikék.

Ezt még sok-sok évvel ezelőtt az irodalomszakos osztályfőnököm vezette be az általános iskolai osztályünnepségen, és ezt a karácsonyi ajándékhoz kapcsolódó remek szokást, mint egy kis csomagot, magammal hoztam a felnőtt létbe.

Megérkezvén az ünnephez

Hát nem jobb érzés úgy tölteni a karácsonyt a családdal, hogy lelkileg és mentálisan nem őrli fel az embert az előtte lévő időszak? Dehogynem. Nem azt javaslom, hogy mindenképpen az én bevált, öt pontból  álló listámat alkalmazzátok, hisz különböző személyiségek vagyunk, különböző élethelyzettel, hanem inkább azt, hogy találjátok meg és igenis iktassátok be decemberben azokat programokat, módszereket, amik segítik számotokra az év végi lelassulást, a kreatív feltöltődést és az ünnepre való teljes ráhangolódást. 

Boldog, békés karácsonyt nektek!

JUDITU

A képek a szerző tulajdonában vannak