Pár hónapja bevallottam nektek a bűnömet: született virággyilkos vagyok.

Akkor azzal lendülettel össze is szedtem pár olyan növényfélét, ami nem igényel sok törődést, és még egy hozzám hasonló javíthatatlannak tűnő ölőgép is életben tudja őket tartani. Büszkén jelenthetem, hogy jó úton haladok, a növénykéim mindegyike él. Akarom mondani, jó úton voltam, és a növényeim éltek. Mert most az a helyzet, hogy visszaestem.

A pusztán zöld növénykékkel amúgy jóban vagyok, velük nincs gond. Azonban túl nagy fába vágtam a fejszém: kitaláltam, hogy macerásabb virágokat is szeretnék a lakásba a lelkesítő kezdet után. Hogy miért pont az orchideára esett a választásom, amikor anyával a virágboltban tobzódtunk? Nos, valószínűleg elbíztam magam, plusz azt nem gondoltam, hogy ez a növény nem macerás, csak érzékeny lelke van. Sokak szerint művészet életben tartani egy orchideát, de ha össze tud kapcsolódni a ritmusotok, ráérzel, mi kell neki, és csodás dísze lehet a szobának.

Na, az enyém sajnos nem érte el ezt az állapotot. Szegénykém nincs a topon. Pedig én igyekeztem, és őszintén nem tudom, hogy mit rontottam el. Az első dolgom nyilván az volt, hogy megnéztem a neten, de ott összevissza írtak mindenfélét, így a gyakori kérdéseket elengedtem. Még szerencse, hogy a WMN-es lányoknak mindenhova elér a kezük, így beszélhettem Tátrai Zsuzsa orchidea-szakértővel, aki szépen, pontokba szedve elmagyarázta, hogyan is kellett volna, és a jövőben hogyan kéne ezekkel a csodálatos, de annál igényesebb növényekkel szót értenem, hogy ne kiszáradt kóróként végezzék az ebédlőasztalon. És mint legutóbb, most is megosztom veletek ezeket az infókat, mert ahogy az előző cikk alatti kommentekben láttam, hála az égnek nem én vagyok az egyetlen született kiszárító-rohasztó. Következzenek hát a szakértő tanácsai.

Mikor érdemes orchideát venni?

Legfőképpen akkor, amikor van a boltokban, mert ez nem az a növény, ami mindig van raktáron. Hollandiából hozzák ezeket a virágokat, és természetesen az általános ünnepekkor (nőnap, anyák napja stb.) mindig feltankolnak belőle az árusok. Zsuzsa szerint a legmegfelelőbb időpont a vásárlásra a tavaszi–nyári időszak, mert télen könnyen megfáznak a trópusi növénykék gyökerei.

De ha mindenképp hideg időben akarunk orchideát hazavinni, érdemes jól bebugyolálni, és a lehető legkevesebb ideig hurcolni a zimankóban.

Mitől halnak korán?

A túlöntözéstől. Szinte még fel sem tettem a kérdést, Zsuzsa már rávágta a választ, mert ez a leggyakoribb hiba az orchideák gondozását illetően. Nyáron elég hetente kétszer, télen pedig tíznaponta öntözni, mert a vastag levelei tárolják a vizet, így a gyakori locsolástól a fel nem szívott víz miatt elrothadhatnak a gyökerei.

A locsoláson felül nem szabad elfelejteni a tápozást sem, minden virágboltban lehet kapni oldott orchidea-tápoldatot. Ezeket sem kell túltolni, tavasszal elég minden harmadik locsolásnál, télen pedig egyáltalán nem szükséges, ugyanis a növények életciklusa akkor lelassul.

Az, hogy viszonylag ritkán kell locsolni, természetesen nem jelenti azt, hogy el is lehet feledkezni róla. Az orchidea könnyen kiszárad, és akkor ugyanúgy végzi, mintha túlöntöztük volna: halottan. Azonban kapunk segítséget a locsolás szükségességéről magától a növényke gyökerétől: ha zöld, jól érzi magát, ha szürkül, ideje megöntözni. Többek között ezért is árulják őket átlátszó cserépben.

Kötelező az átlátszó cserép?

Oké, hogy abban árulják, de muszáj abban tartani? A rövid válasz: nem. Nyugodtan lehet kaspóba tenni, de ilyenkor nyilván nem látszanak a gyökerek, amik segítenek az optimális öntözési rendszer kialakításában.

Hol tartsam?

Az orchideák nagyon fényigényes növények, hiszen természetes élőhelyükön (a trópusokon) simán megkapják a napi tizenkét órás napsütést. A mi klímánk azonban nem teszi lehetővé nekik az egész éves napfényáradatot, ezért érdemes az ablak közelében tartani, hogy legalább annyit kapjanak, amennyi rendelkezésre áll.

De fontos, hogy ne érje őket közvetlen napsütés, mert könnyen megégnek a leveleik. Ezen felül, főleg a téli időszakban, érdemes növénynevelgető lámpa alá tenni őket pár órára. Hidd el, meghálálják!

Párásíts!

Mint említettem, az orchidea trópusi növény, ezért szereti a nedves környezetet. Ezt a legjobb kézi permetezővel megteremteni, de pár ezer forintért lehet venni ultrahangos párásítókészüléket, így mindig a megfelelő szinten lesz a páratartalom. Arra azonban érdemes figyelni, hogy olyan helyre tegyük a virágot, ahol kicsit jár a levegő, mert ha egy kis lyukba beszorítjuk, könnyen begombásodhat. Szintén fontos, hogy a párásítást mindig délelőtt vagy kora délután végezzük, hogy a növény estére felszívhassa a vizet, mert ha nem sikerül, szintén gombás vagy tetves lehet.

Ültess, de nem mindegy, hogy mibe!

Aki már látott orchideát, biztos észrevette, hogy nem klasszikus virágföldbe ültetik, hanem valami faforgácsszerű dologba, ami, mint megtudtam Zsuzsától, kifejezetten orchideáknak készült ültetőközeg, egyik fő alkotóeleme a fenyőkéreg. Azért kell ilyen levegős szerkezetű alapba tenni, mert a természetben az orchideák a fákról lógatják le a gyökerüket, így sok levegőt kapnak, vagyis a sima virágföldben megfulladnának.

Ezért csak fenyőkéregbe szabad átültetni a növényeket. Ez azonban minimum kétévente ismétlődő program, ugyanis az idő folyamán a laza szerkezetű táptalaj összetömörül és megfojthatja a gyökereket.

A metszéstől sem kell megijedni, Zsuzsa szerint ha látjuk, hogy egy virágszár sárgulni kezd, nyugodtan levághatjuk.

Ezek azok a praktikák, szabályok és megfontolandó tanácsok, amit egy orchidea gondozójaként mindenképp észben kell tartanunk ahhoz, hogy ez a gyönyörű növény sokáig a szobánk dísze lehessen.

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció