–

A koszos, átizzadt ruháit nett csomagba göngyölte, és letette a mosdókagyló szélére. A neszeszeres táskájából pedig elővett mindent, amire szüksége lesz: a mangós balzsamot, a kókuszos, festett szőke hajra való sampont, az érzékeny bőrre tervezett borotvát, az áfonyás borotválkozó habot, az érzéki szantálfaillatú tusfürdőt, a bőrradírozó szivacsot, a fogkefét és a fogkrémet, mielőtt belépett volna a csillogóan tiszta zuhanyfülkébe.

Nyolc órát vezettek a rekkenő hőségben, mire ideértek Splitbe, és hiába volt légkondi az autóban, mostanra úgy érezte, olyan, mint akit megrágtak és kiköptek. Az utolsó kétszáz kilométeren már nehezen tartotta magát, ezért is ajánlotta fel Gergőnek, hogy inkább majd ő vezet, hadd pihenjen a férfi. Abban bízott, hogy amíg alszik, ő lazíthat kicsit, elengedheti magát, és nem kell folyamatosan arra koncentrálnia, hogy ’egyben legyen’. Gergő azonban nagyon szeretett vezetni, meg nem is szívesen adta volna át a kormányt, úgyhogy az ő részéről maradt a bájos mosoly, az intelligens tekintet, a szexin összezárt, és negyvenöt fokos szögben elcsúsztatott, simára borotvált lábak, a vérvörösre lakkozott körmök, és az időnként közbeszúrt okos és szórakoztató megjegyzések.

Áldás volt tehát most ez a húsz perc, amit a fürdőszoba magányában eltölthet. Ő is tisztában volt vele, hogy a tökéletesség mázát nem fogja tudni mindig és minden körülmények között fenntartani. Persze, nem volt hülye. De annyi tapasztalata is volt mostanra, hogy tudja, egy kapcsolatba az elején bele kell tenni apait, anyait. Főleg az ő korában. Negyvenhat éves múlt tavasszal, a húspiacon pedig őrületesen nagy volt a konkurencia.

A korabeli férfiak szinte kivétel nélkül mind a húszas, kora-harmincas csajokat hajtották, a legtöbbjük nem is nagyon tudott volna mit kezdeni egy hozzá hasonló nővel, akinek van biztos egzisztenciája, karrierje, nem akar függeni senkitől, és mindehhez még önálló akarattal és gondolatokkal is rendelkezik.

A válása óta persze akadt partnere ebből a korosztályból is, de több volt velük a kínlódás, mint az öröm. Reflux, megkeseredettség, potenciazavarok, rigolyák, alvásproblémák, vérszívó exfeleségek, hétvégi gyerekek, anyagi gondok... Úgyhogy inkább gondolt egy merészet, és a barátnője tanácsára ráállt az eggyel fiatalabb korosztályra. Persze... ehhez elengedhetetlen, hogy lecsaljon a saját korából legalább öt évet – érvelt a barátnője, akinek ebben már nagy gyakorlata volt, de egyúttal meg is nyugtatta: a jó génkészletének, a rendszeres testmozgásnak és a minőségi táplálkozásnak (no meg a fiatalon megszült egy szem gyereknek) hála, Zita akármikor gond nélkül letagadhatná azt az öt évet fényes nappal is. 

Gergőnek, akivel egy online alkalmazáson keresztül ismerkedett meg, végül csak harmincnyolcat vallott be. És még így is idősebb volt a fiúnál három évvel, de ezt viccel elütötték. Nem volt belőle semmi probléma, mert Zitán tényleg nem nagyon látszott a javára szóló különbség, és mert a srácot az ilyen felszínes dolgok egy cseppet sem zavarták, ezt többször is nyomatékosan hangsúlyozta. A nőben azért motoszkált némi lelkiismeret-furdalás, amiért füllentett neki. Idővel, talán nem is olyan sokára, amikor már elmélyült a kapcsolatuk, és ez tényleg nem fog számítani, el is akarja majd neki mondani. Gergővel ugyanis olyan más volt minden, mint az eddigi barátaival.

Kedves volt, érzékeny, figyelmes, mégis határozott és férfias. Ráadásul intellektuálisan is partnere tudott lenni Zitának, mellette nem kellett eljátszania a gyenge, butuska, esendő, az élet bonyolult területein eligazgatást igénylő nőt, amire annyi férfi bukik.

Nem. Gergő mellett valóban az lehetett, aki... pontosabban annak egy fiatalított verziója.

Zita elégedetten mosolyogva hajtotta hátra a fejét a langyos vízsugár alatt. Hagyta, hogy az illatos tusfürdő lemossa róla a hosszú út ólmos fáradtságát.

Épp a lábát borotválta nagy műgonddal tükörsimára, amikor Gergő kopogtatott be az ajtón. Jól nevelt úriemberként nem nyitott be (azért ott még nem tartott a kapcsolatuk), csak bekiabált az ajtón keresztül.

– Szívem! A recepciós fickó van itt, kéne a személyid a becsekkoláshoz.

– Ott van a bukszám külső zsebében, a nagy virágos táskában, vedd ki nyugodtan – szólt vissza Zita reflexből. Majd egy tizedmásodperccel később elszoruló torokkal meredt maga elé. Bassza meg!

A lefolyóba vékony sugárban csorgott le a lábszáráról a vér, ahol ijedtében megvágta.

Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg. A sokéves házas rutin. A férfi kellemes, megnyugtató társasága. A hosszú út. A fáradtsága. Azért nem figyelt oda rendesen.

A gyomra kőkemény gombóccá szorult össze. Nehezen vette a levegőt. Már semmi örömét nem lelte a fürdőzésben. Levertséget érzett és félelmet. Meg némi keserűséget.

Még egy darabig elbabrált a fürdőben, nem volt hozzá bátorsága, hogy Gergő szemébe nézzen. Helyette a tükörképével nézett farkasszemet, próbálta megacélozni magát, hogy amikor kilép a helyiségből, egyenes háttal, felszegett fejjel, semmi se látszódjék rajta.

Gergő a fotelban ült, a telefonját nyomkodta.

– Oda tettem a személyidet a tévé elé. Tedd el, nehogy elkavarodjon – csupán ennyit mondott. Több szó nem is esett kettejük között a dologról.

Zita azonban a következő pár nap során mintha új jegyet fedezett volna fel Gergő máskor oly kedves mosolyában. És a szeme sarkában. Már többször volt vele dolga, úgyhogy pontosan kiszúrta a gúnyt, még ha oly halovány is volt.

Az egyhetesre tervezett nyaralást végül kénytelenek voltak megszakítani három nap után, Gergőnek ugyanis közbejött valami projekt, ami miatt feltétlenül haza kellett utazniuk.

Megkönnyebbülve csomagoltak össze.

Otthon még párszor irkáltak egymásnak Messengeren, de a hektikus életmódjuk és a sok munka miatt végül képtelenség volt összehozni egy találkozót.

Van az úgy.

 

Fiala Borcsa

KIemelt kép:Unsplash.com/chris-barbalis