–

Múlt hétvégén Prágába készülődtem a csávómmal. Épp pakolásztam, tettem-vettem, amikor eszembe jutott, hogy hiszen van nekem a városról nemcsak remek kocsmakalauzom, de egy príma térképem is.

– Figyi, tedd már el a térképet te! – rikkantottam a bőröndöm közepéből kikiabálva. – Én úgysem nagyon értek hozzá. Ritka szarul tudok rajta eligazodni, azt is csak úgy, ha előtte negyvenkétszer megforgatom. És utána hatvannégyszer eltévedek.

– Ezzel nem vagy egyedül. Emlékszem, egyszer anyukám navigált bennünket, és majdnem lementünk a térképről – ráadásul az ellenkező irányba. De nem kell aggódnod, én remekül értek hozzá! Hol van?

– Ott, a könyvespolcon. Baloldalt, legszélén, felülről a harmadik sor. Innen látom.

– De hol?

– Jézus, ne idegesíts már! Épp hogy a szemedet nem szúrja ki!

– De hol?

– Hát, OTT!

Így huzakodtunk egy darabig, ő csak nem akarta észrevenni, ami az orra előtt volt, de ami – kettőnk közül – csak számára lesz hasznos. Eddigi tapasztalataim alapján viszont tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ebben semmi különleges nincs. A férfiak nehezebben találnak meg dolgokat, a nők meg könnyebben zöld ágra vergődnek egy bonyolult Burda-szabásmintával, mint New York szépen barázdált, párhuzamos utcáinak térképével. De vajon mi lehet ennek az oka?

Amikor az ősember eltévedt az erdőben

A szakemberek véleménye szerint, mindennek evolúciós okai vannak, úgyhogy meg is lehet nyugodni, mindenki úgy jó, ahogy van!

Az ősférfinak, ugye, az volt a princípiuma, hogy becserkéssze, aztán levadássza a zsákmányt, amihez nélkülözhetetlen tulajdonság volt a jó tájékozódási készség. Necces lehetett, ha az emberfia egyszer csak eltéved az erdőben a vacsora felkutatása során, aztán hirtelen a tápláléklánc egészen más szegletében találja magát, mint ahová eredetileg indult. A nőknek ezzel szemben a bogyók, gyümölcsök szedegetése volt az egyik kiemelt feladata, amihez szintén nem ártott, ha ráállt a szemük a kisebb dolgok megtalálására.

Női ész, férfi agy

Ez az elmélet egyébként – rendkívül izgalmas módon – egy olyan tanulmányból nőtte ki magát, ami azt vizsgálta, hogy mennyiben látják a művészetet másképp a férfiak és a nők.

Ha ránézel egy szépnek ítélt képre, akkor függetlenül attól, hogy férfi vagy, vagy nő ugyanaz az agyi területed aktivizálódik. Ám míg a nőknél mindkét oldalon beindulnak az idegsejtek, a férfiak esetében csak a jobb agyféltekénél.

A bal agyfélteke egyébként a közelebbi tárgyak érzékeléséért felelős, míg a jobb a koordinálásért. Vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy a nők sokkal inkább tudatában vannak azzal, hogy milyen tárgyak veszik körül őket, még azokkal is is, amiknek nincs feltétlenül jelentőségük az épp aktuális tevékenységük szempontjából. Milyen jól lehet ezt a képességünket hasznosítani egy jó kis leárazásban vagy a bolhapiacon, nem igaz?

Előttem van észak, hátam mögött a tévétorony

Ami a tájékozódást illeti, ott is igen érdekes különbségek vannak. Míg a férfiak figyelembe veszik az égtájakat, illetve a dolgok egymás közti távolságát, addig a nők inkább a feltűnőbb tárgyakhoz képest határozzák meg a helyeket. „Tudod, ott van az a cuki kis bolt, a zöld színű híd lábánál, a Petőfi szobortól jobbra! Vagy balra…? Na, mondom másképp: a szolárium és a pornótéka között, vágod?”

Egy másik vizsgálat szerint, a nők tájékozódási és tárgyfelismerő készsége a hormonszintjükkel is összefüggésben áll.

Egy kísérletben hat héten keresztül vizsgáltak egy tucat húsz és harminc év közötti nőt abból a szempontból, hogy mennyire veszik észre az őket körülvevő tárgyakat, időnként pedig a vérüket vették. Kiderült, hogy menstruáció alatt, amikor az ösztrogénszint csökken, a tesztoszteroné pedig emelkedik, egyetlen nő kivételével mindenki sokkal jobban teljesített abban a feladatban, ahol különböző szemszögből kellett felismerni tárgyakat. A kutatók szerint tehát a nők térérzékelése a hormonháztartás változásaitól függően lehet jobb vagy rosszabb.

„Kérdezzél már meg valakit!”

Persze, azért a férfiaktól sem kell csodát várni, bizony előfordul, hogy evolúciós fejlődés ide, tájékozódási képesség oda, mégiscsak eltévednek. Amiben viszont a legtöbb XY kromoszómahordozó egyetért, hogy akármi is történik, segítséget az istennek nem szabad kérni a helyi erőktől, hiába nyüstöli őket az oldalborda az anyósülésről. Ennek hátterében részben az áll, hogy az urak jobb szeretnek kísérletezés útján rájönni dolgokra, ez a tendencia már kisiskolás korukban kiviláglik. Míg a lányok kérdeznek vagy szabálykövetnek, a fiúk módszereket tesztelgetnek. Arról nem is beszélve, hogy családfőként, erős férfiként vagy épp egy csoport vezetőjeként úgy gondolják, nem mutathatnak gyengeséget, nekik mindenképp győztesen kell kikerülni a helyzetekből. A telefonos segítség kérése vagy egy járókelő leszólítása ebbe pedig erősen bezavarna..

 Fiala Borcsa

 

Források: ITT, ITT, ITT, ITT 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Steven Errico