–

„Ez nem annak a jele, hogy lassítanod kellene?”

A kérdés, amit a legtöbbször megkaptam, nyilván a szokásos sajnálkozás és hogyvanalábad körök után.

Nyilván nem arról van szó, hogy egy nehéz nap végén, amikor a fülemen is cuccok lógtak, rohantam valahova, és akkor ért baleset, vagy hogy elaludtam lépcsőzés közben. Inkább arról, hogy balesetek néha egyszerűen történnek – sajnos sokkal súlyosabbak is.

Velem május elsején reggel, több mint nyolc óra alvás után, kertészkedés közben történt: azt hittem, messzebb van a perem, elvétettem a lépést, és lecsúszott a lábam. Van ilyen. 

Ahogy olyan is, hogy egy kívülálló sokszor nagyon jól – néha talán jobban is, mint az érintett – lát rá valaki életére. De az már egy másik kérdés, hogy ezt mennyire kell mindenféle megfontolás vagy beszélgetés nélkül közölni. Ahogy azt sem mondjuk egymásnak, hogy szerintünk a házasságuk rossz, vagy hogy félrenevelik a gyereküket (én legalábbis még soha nem mondtam ilyet).

Mivel szeretem az életemet – akkor is, ha most épp sűrű –, és összességében mentálisan jól vagyok, tudok nevetni a kéretlen, ámde egész életvezetésemre vonatkozó tanácsokon. De azért javaslom mindenkinek, hogy óvatosan bánjon az ilyesmikkel. Bár persze ez is egy kéretlen tanács.

Biztos van, aki alkalmasabb a tartósabb fekvésre, mint én