–

Spárga hollandi mártással

Képzeljétek, már van spárga! – kiáltotta bele Dorka a levegőbe, nekem meg rögtön elindult a nyálelválasztásom. Pedig régen nem tudott lázba hozni a spárga, nem érdekelt a hollandi mártás se, aztán eljött egy pont, amikor annyira megöregedtem, hogy a vörösbor mellett a spárga is feltűnt az életemben, és a tányéromon. Kevesen tudják, de a fehér spárga a föld alatt él, és a zölddel ellentétben pucolni kell. Pont mint a krumplit, csak azért nem lehet annyi pénzt elkérni. Szóval itt van a zöld vagy fehér spárga, amitől megfőzve, és hollandi mártással leöntve még a hallottak is feltámadnak. Ahogy a hollandi mártás végigömlik a meleg spárgán – mennyei. Duhajok buggyantott tojással is kombinálhatják.

Friss retek vajas kenyérrel

Ahogy leírom, máris összefut a számban a nyál, annyira a tavaszt idézi a retek és a vaj kombinációja. Számomra csak fehér kenyérrel az igazi, minőségi vajjal megkenve, a retek gerezdekre vágva, kis sóval. Ahogy azt annak idején nagymamám elém rakta, benne az összes szeretetével. Persze ma már bármikor lehet retket venni, de az igazi, harsogó, friss és kövér retkeknél semmi sem jobb. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@12evamaria34 által megosztott bejegyzés

Zöldborsóleves galuskával

Ahogy megjelent az első borsó a piacon, anyukám azonnal vett belőle, és gondos munkával kifejtette a szemeket a héjából, miközben én lopkodtam belőlük. Ő meg szidott mint a bokrot, én nevettem, és lenyúltam még néhányat. Lassan haladt így a munka, de nem is volt hova rohanni. A friss borsó mellé galuska dukál, régi típusú, csak semmi szénhidrátcsökkentett változat: liszt, tojás, só, meg egy kis víz, plusz egy kis vaj, mert az semminek nem árt. Kizárólag vágódeszkáról kaparva, sok-sok petrezselyemmel, alig fűszerezve. Mehet bele egy-két répa is. Mi a fehér verziót preferáljuk, de van a paprikás vonal is, na nekem ez nem világom, de sokan azt tartják az igazinak. Paprika ide vagy oda, a zöldborsóleves, a belefőzött néhány héjjal, az olvadó galuskával, napsütésben, családdal... na, az az igazi. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mariann Czakó (@mariannkonyha) által megosztott bejegyzés

Tojásos galuska zöld salátával

Ritkán eszünk otthon salátákat ecetes öntettel, a kevés kivétel közé tartozik a zöld, fejes saláta. Kizárólag tojásos galuskával. Az arányokon lehet vitatkozni, a tocsogósan kedvelők vs. „legyen jó száraz” hívei csapnak össze a zöld saláta árnyékában, ám egy biztos: a tavaszi vasárnapok kihagyhatatlan kelléke a nagy adag tojásos galuska, friss salátával, ami már nem a melegházban, hanem a szabad ég alatt élt. Na jó, ez a saját „first world” problémám, főleg úgy, hogy 1986-ban anyám számolatlanul hordta haza az olcsósított salátát, miközben a világ tájékozottabb része pontosan tudta, mi terjed felénk az égen.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mark McMenemy (@mark_mcmenemy) által megosztott bejegyzés

Petrezselymes újkrumpli

Gyerekként, amint hazaértem a suliból, már a lépcsőházban éreztem a petrezselymes krumpli semmivel sem összekeverhető illatát. Az aprócska, félbevágott krumpli sosem készült el elég gyorsan, nagymamám étkezőjében ülve hallgattam a sercegést, miközben Czigány György szólt a rádióból. A Játék és muzsika tíz percben megkerülhetetlen műsor volt, nagymamám darálta a válaszokat, én meg elképedve hallgattam, honnan is lehet tudni, milyen zene hányadik tétele szól, arról nem beszélve, hogy ki a karmester az 1966-os felvételen, Drezdában. De ő tudta, miközben forgatott egyet a krumplin, és mire vége lett a műsornak, a petrezselyem illata kiúszott a Markusovszky térre. Abbahagyhatatlan étel, aminek csak a serpenyő aljáról levakart krumplidarabok lefeszegetése vet véget. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás:Getty Images/GMVozd