Sajnos nem mindenkinek sikerül bekerülni az oly nagyon áhított középiskolába, és a rosszul sikerült írásbeli után még a szóbeli vizsgára sem juthatnak el. Ilyenkor először jön a kiakadás, aztán a düh, végül az elkeseredés. Ez teljesen természetes folyamat, hagyni kell a diákokat, hadd éljék meg. A lényeg szerintem, hogy se a szülő, se a tanár ne minősítse a diák teljesítményét, csak biztosítsa arról, hogy ő mindig mellette van, és számíthat rá. Sokan sajnos ilyen mondatokkal veszik el az amúgy is kedvetlen és összetört gyerekek önbizalmát: „Én megmondtam, hogy tanulj többet! Mondtam én, hogy figyelj jobban az órán! Tudtam, hogy nem kellett volna bejelölni azt az iskolát!” Nagyon kérek mindenkit, hogy ne tegye! Így is hatalmas tragédiaként éli meg ezt egy 14 éves diák, hisz – jó esetben – ez az első igazi kudarca, amit meg kell élnie, és fel kell dolgoznia. Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor 2007-ben megkaptam az sms-t, hogy egyetlen ponttal csúsztam le az elsőként megjelölt egyetemről, és nem kerültem be. Akkor teljesen kilátástalannak éreztem a helyzetemet, nem tudtam, hogyan tovább. Pedig már 20 éves voltam, és nem tudhattam, hogy ez a lehető legjobb, ami történt velem.

Két dolgot kellene ilyenkor erősen tudatosítani a diákokban.

Az egyik egy nagyon elcsépelt mondat, de sokszor bebizonyosodik, hogy igaz: „mindennek oka van, valamiért  ennek így kellett történnie”.

Tudom, vigasznak édeskevés, de állíthatunk a gyerekek elé példákat a saját kudarcainkból, azok megéléséből, és a későbbi sikerekből. Hisz mindannyian tudunk mondani legalább egy olyan csalódást az életünkből, amiből később sokkal több előnyünk származott, mint hátrányunk.

A másik pedig az, hogy át kell tudnunk lendíteni a válságon a diákot, és arra fókuszálni, hogy az előtte álló többi kihívásra koncentráljon. Hisz ugyan az álomhelyre nem vették fel, de ott van a többi, amire még nagyobb erővel kell most koncentrálni. Nem lehet, hogy egy sikertelenség miatt a többire se koncentráljon: azért mert az egyik nem sikerült, ott van a többi lehetőség, amivel bizonyíthat magának.

Bár nem szeretek ilyeneket előrevetíteni, de néha az is benne van a pakliban, hogy a rossz iskolaválasztás, a nem megfelelő eredmények, vagy éppen bukás esetén nem kerül be valaki a normál felvételi eljárásban egyetlen iskolába sem. Ekkor sem kell elkeseredni, hisz a tankötelezettség miatt nem fordulhat elő olyan, hogy valaki ne tanuljon tovább. A nagyon népszerű iskolákon kívül igen sok helyen van pótfelvételi lehetőség, hisz nem mindenhol sikerül feltölteni az osztályokat, vagy csak a június végi beiratkozás után derül ki, hogy végül hányan iratkoztak be valójában az adott osztályokba, és hol mennyi hely maradt betöltetlenül. Ezekről az iskolákról az Oktatási Hivatal minden évben összeállít egy listát, érdemes ezt átböngészni, megkeresni ezeket az intézményeket, aztán érdeklődni.

Viszont van egy nagyon fontos dolog, amit a szülőknek kell magukban tisztázni:

A gyerek sikertelensége nem a szülő sikertelensége (úgy, ahogy a gyerek sikere sem feltétlenül a szülő sikere). Nem szabad elkeseredni, kétségbe esni, hisz mindenre van megoldás! 

Mindenkinek nagyon sok sikert és eredményes szóbelit kívánok! Azt pedig senki se felejtse el, hogy az eredmények tükrében március 21-22-én lehetőség van a felvételi lapon megjelölt intézmények sorrendjének módosítására! Érdemes mérlegelni, és ez alapján újra átgondolni az eredeti döntést! Viszont minden esetben hagyjuk meg, hogy ebben a diák döntsön, mégiscsak az ő életéről van szó. Tanácsot ugyan adhatunk – a későbbi konfliktusok elkerülése érdekében – azonban semmiképp nem dönthetünk helyette!

 Balatoni József