–

Menjek vagy ne menjek, ez itt a kérdés

Egészen triviális, de tényleg embere válogatja, hogy kinek mi a buli. Ha nem okoz gondot, hogy egy komplett vasútállomás előtt üvöltsd több száz ismeretlennel egyetemben, hogy „EGY, MEGÉRETT A MEGGY…”, ha szívesen veszel részt sorversenyekben és csapatépítő játékokban, ha szeretnél zászlót festeni, vicces zenékre egyenkoreográfiát táncolni, új arcokkal megismerkedni, pár bemutatkozó mondatot mondani magadról, egy vodka-naranccsal a kezedben koncertekre és DJ-szettekre bulizni és üvöltő zenére elaludni, ne habozz.

Mert kb. ez vár rád.

De ha a felsoroltak olvasásától is borsódzik a hátad, akkor azt kell mondanom: ez nem feltétlenül a te partid. Mert az egésznek a lényege, hogy jól érezd magad. Viszont érdemes még a jelentkezés előtt megkérdezni, mondjuk, egy felsőbb évest, hogy pontosan hogy is néz ki ez a pár nap, hiszen minden gólyatábor más. Így a személyes beszámoló alapján könnyebben eldöntheted, hogy kattints-e a jelentkezés gombra.

A gólyatábor nem egy tábor

Legalábbis nem olyan, amiben talán kiskorodban jártál. Inkább nevezném egy vezetett fesztiválnak. Nem meglepő, hogy némelyik egyetem már nem is gólyatábort tart, hanem gólyafesztivált. Ez pár napos programdömping, amelyen még be sem fejeződött a délutáni sorverseny, de már üvölt a DJ, hogy kezeket a magasba.

Pihenni, na azt nem fogsz, cserébe ízelítőt kapsz abból, milyen is egy egyetemi buli. Mert afelől biztos lehetsz, hogy köszönőviszonyban sincs az úgynevezett sulidiszkóval. Nincs felügyelő tanár, se kilenckor villanyoltás. És nem kell stikában a vécében ledönteni a Jägert – de természetesen ilyet még sose csinált senki.

De a tábor közepén álló bárpult tényleg szokatlan látvány. Emlékszem, a mi gólyatáborunkban az első pohár sörünkbe nagy pislogások közepette kortyoltunk bele: ezt akkor most tényleg szabad? Tényleg.

És ha már alkohol

Két fontos dolog: ne maradj otthon, csak azért, mert nem iszol, és ne csak azért menj, hogy igyál!

Ha a gólyatáborra gondolunk, az elsők között jut eszünkbe az a bizonyos „csacsiratyi” állapot, de az egésznek mégis az a lényege, hogy közösséget építsen, élményeket szerezz és az egyetem polgárává válj.

Frankón végig lehet tolni azt a pár napot alkohol nélkül, szóval ha csak nem kerget az őrületbe a részegek látványa, pusztán emiatt ne hagyd ki! Inni lehet, de nem kötelező. És a másik véglet: nem a legfelemelőbb érzés, amikor a szaktársaid arról emlékeznek majd rád, hogy „ja, te dőltél be a bokorba, mint a krumpliszsák”. Tehát a mértéket, mint minden egyéb alkalommal, itt is ajánlott tartani (és a mérték nem a vödör).

…na jó, azért ez kicsit mégis tábor

Mármint abból a szempontból, hogy figyelnek rád. A legtöbb gólyatáborban az egy szakot hallgatók csoportokba, csapatokba, őrsökbe, kommunákba, egyletekbe, bandákba, galerikbe, szövetkezetekbe vagy kiskutya fülének nevezett tömörülésekbe vannak osztva. Ez segíti, hogy megismerd a szaktársaidat, és legyen egy bázisod a nagy tömegben. Ezeknek mindig van két-három felsőbb éves vezetőjük, akikhez bármilyen problémával, nyűggel, bajjal, kérdéssel és kéréssel fordulhatsz. Ők lesznek azok, akik sztoriznak nektek az egyetemi életről, segítenek, ha kell, és mindenekfelett garantálják a jó hangulatot és a biztonságotokat. Tehát ne félj, semmiképp sem leszel egyedül! A szörnyű, 2014-es gólyatáboros eset óta (megerőszakoltak egy ELTE-s lányt a gólyatáborban – a szerk.) igencsak megreformálták és némileg szigorították az ilyen események lebonyolítását, hogy senki testi és lelki egészsége ne sérülhessen. De azért hallgass anyukádra is, figyelj és vigyázz magadra, hogy csak és kizárólag jó élményekkel hagyd el a táborhelyet.

Itt sem lehet mindent

Házirend. Ami nem ellened, hanem érted van. Lehet, hogy van benne pár olyan tétel, ami esetleg nem tetszik, ám még mindig jobb ezeket duzzogva, de betartani, mint balhéval indítani egyetemi pályafutásodat. Ne kolbászolj el szó nélkül, tartsd be a csoportvezetőid szabályait, és nem lesz probléma. És ez sem az a hely, ahol a drog megengedett partikellék. Kétség nem fér hozzá, hogy ha ilyennel próbálkoznál, úgy kivágnak a táborból, mint cicát kakkantani. Szerintem nem éri meg. Sem most, sem máskor.

Aki kimarad, az lemarad?

A buliról, és arról, hogy már az első napon ismerős arcokat lásson maga körül, arról bizony le. De így sem történik semmi visszafordíthatatlan. Ugyanis egy ilyen rendezvényre a szakra jelentkezőknek csak egy töredéke megy el, így többen lesznek azok, akiknek minden arc ismeretlen.

És barátkozni is lehet az egyetem falain belül, sőt ott lehet csak igazán. Kevés erősebb összekovácsoló erő van, mint együtt elveszve keresgélni a tantermet vagy közösen pánikolni zh. előtt.

És ami a tájékoztatást illeti: mivel a gólyatáborban nincs ott mindenki, így azon kívül is lesznek mindenféle tanulmányi workshopok, Neptun-kód-fejtő előadások és kérdezz-felelek délutánok. Tehát nem fogsz lemaradni semmilyen létfontosságú információról csak azért, mert a gólyatáborban nem akartál vagy nem tudtál ott lenni.

Tényleg a nyár fénypontja?

Erre a kérdésre is az a válasz, ami az elsőre: attól függ. Lehet, hogy ami valakinek élete bulija, az másnak maga az unalom csúcsa. Ahogy körbekérdeztem az ismerőseimet, hogy kinek milyen élmény volt a gólyatábor, nagyjából fele-fele arányban voltak a „legjobb buli valaha” és a „csalódás volt” válaszok, így csak azt tudom tanácsolni, hogy aki szeretné, nézze meg magának, hogy mi fán terem az egyetemi gólyatábor.

Jó bulizást!

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images