Az első pánikroham esetén az ember szó szerint a túlélésért harcol, képtelen logikusan dönteni, mérlegelni és fontolgatni, hogy mi a teendő. Már csak azért sem, mert fogalma sincs arról, hogy a rosszullét egy pánikroham, halálos veszélyt sejt a heves szívdobogás, a légszomj, a zsibbadás, a hőhullámok, a végtagremegés, a szédülés és az émelygés mögött.

De a másodikra már készül. Retteg, hogy mikor jön, ami jelentős mértékben korlátozza az életét. Ha másra nem is, arra legalább jó ez az időszak, hogy utána tud nézni a lehetséges ellenszereknek, van esélye modellezni, hogy mit tesz majd, ha megint tornádószerűen átgázol rajta a rosszullét. Az már más kérdés, hogy nyilvánvalóan nem azt fogja csinálni, amit eltervezett.

Még a harmadik rohamnál sem képes az ember effajta tudatosságra, ugyanúgy fél, mint az elsőnél, pláne akkor, ha esetleg új tünetek is jelentkeznek. Mégis azt mondom, hogy vannak módszerek, amelyeket érdemes alkalmazni egy-egy rosszullét esetén, ha nem segít az egyik, jó eséllyel könnyít a pokoli szorongáson a másik. Az alábbi szokásokat az utóbbi húsz év alatt tapasztaltam ki, időszakonként, de alkalmanként is változhat, hogy éppen melyik segít.

1. Zacskó vagy friss levegő

A pánikosok egyik részének enyhülést hoz, ha zacskóba lélegzik rosszullét esetén, ami azzal magyarázható, hogy a túl szapora szívverés következtében csökken a szervezetünkben a széndioxid szint, a zacskóból légzés során a széndioxid azonban „visszatölthető”, hiszen elhasznált levegőt lélegzünk be. Nekem viszont mindig a friss levegő segített.

2. „Hidegterápia”

Nemcsak a friss, de a hűvös levegő is jó hatással volt rám a rohamok során, ami a nyári hőségben nyilván nehezen oldható meg – leginkább csak légkondicionált helységben van mód hideget „fakasztani” -, a többi évszakban, illetve az éjszakai rohamok során azonban könnyen kivitelezhető a „hidegterápia”, aranyat ér a felhevült testnek a hűvös levegő.

3. Folyadékbevitel

Ugyanígy nyugtatja a testet a folyadékbevitel, azon belül is a víz fogyasztása.

Az emberek többsége nagyon keveset iszik, a vér ennek következtében besűrűsödik, ami alaposan megnehezíti a szív dolgát.

Márpedig a roham esetén főszerep jut a szívnek, megérdemli, hogy megtámogassuk: a víz hígítja a vért, javítja a közérzetet. Meglepődni azonban nem szabad azon, hogy ezzel párhuzamosan a vizelési inger is fokozódik, ez teljesen természetes.

4. Borogatás

A szív környéki hűvös – nem fagyos! – borogatás is jótékony hatású. Nekem az első, legbrutálisabb rohamom során szinte életmentő volt a mellkasomra helyezett nyirkos törölköző, ez a megoldás nyilván otthoni rohamok esetén alkalmazható, a munkahelyen maximum a mosdóba sietve lehet élni a priznic lehetőségével.

5. Vércukorszint és magnéziumbevitel

A végtagremegéssel járó rosszullét esetén érdemes megvizsgálni, hogy mi állhat a rosszullétünk hátterében, velem gyakran előfordult a kezdeti időkben, hogy nem figyeltem oda a táplálkozásra megfelelően. A tápanyagok kiürülése, a vércukorszint leesése könnyedén okozhat rohamközeli állapotot, ezért ilyenkor ajánlott cukros ételt fogyasztani, emellett a magnéziumot is fontos pótolni ezekben az esetekben.

6. Mozogj!

Mozgás, mozgás, mozgás, tényleg a legjobb ellenszer. Azon túl, hogy a rendszeres sportolás a legjobb megoldás a pánik hosszú távú kontrollálására, roham esetén is segítségünkre van. Masszív rohamnál nyilván nem olyan mozgásformát választunk, amely az amúgy is magas pulzust még feljebb viszi, de például az intenzív gyaloglás tökéletes megoldás ilyen esetekre. Pánikbetegségem hajnalán kilométereket barangoltam a környékünkön – és mindig segített.

7. Kutyaharapást szőrivel

Végtagremegés esetén is mindig a mozgáshoz fordultam, de annak egy eléggé furcsa változatához. A remegést úgy győztem le, hogy a kontrollálhatatlan mozgást egy még erőteljesebb mozgással írtam felül.

Magyarán: ha remegett a kezem és a lábam, én elkezdtem még erősebben rázni a lábaimat, úgy, hogy egy székre leültem, lábujjhegyen támaszkodtam, és mint aki a vizsgadrukk miatt ideges, apró mozdulatokkal szándékosan remegtettem a lábaimat.

Az otthoni, négy fal közötti járkálást is megspékeltem tudatosan irányított, intenzív, végtagmozgással, vagyis kutyaharapást szőrével „gyógyítottam”.

8. Farizom-erősítés

Jól bevált módszerem volt a farizmaim intenzív összehúzása is fekvő pozícióban, itt azonban figyelni kell arra, hogy soha ne hanyatt feküdjön az ember. A hanyatt fekvés egy pánikbetegnek maga a rémálom, a teljes törzsén végigzubog a szívverése, minden porcikájában érzi a szív roppant ijesztő, öblös dobbanásait.

9. Finommotorika rulez!

A finommotoros mozgások is gyakran segítségemre voltak: színeztem, rajzoltam, verseket másoltam be egy füzetbe, az apró mozgások lekötötték a gondolataimat, és szép lassan arra lettem figyelmes, hogy már nem is a tevékenység helyes végrehajtására összpontosítok, hanem valóban arra, amit csináltam. A rajzra, a színezésre, a versre.

10. Figyelj valami másra!

A figyelemelterelés a legjobb megoldások egyike. A tanítványaimon is látom, hogy ha edzés közben jön a roham, egész más lesz a végkimenetel, ha elkezdek nekik beszélni egy teljesen más témáról, és nem arról kérdezgetem őket, hogy érzik magukat. A pánikroham egyik legfontosabb ismérve a teljes kontrollvesztés, a megőrüléstől és az elszigeteltségtől való rettegés, ha roham esetén egyedül vagyunk, érdemes bekapcsolni a tévét, a rádiót – mondom ezt úgy, hogy amúgy mindkettőt negligálom –, kell valami, ami visszahúz minket a valóságba. A saját, sötétbe húzó spirálunk ijesztő mélységekbe juttathat minket, bármilyen kapaszkodó – egy hang, egy történet, egy külső impulzus – képes lehet arra, hogy hidat képezzen a mi vélt világunk és a realitás között.

Tamás Rita