–

Mi a legjobb a nyaralásban? Miért szeretünk elutazni valahova? Mitől szabadulunk fel jobban máshol? Ezekre a kérdésekre nem mindenki keresi a mélyebb válaszokat. Nem kell mindent pszichologizálni. Nyaralni jó, utazni izgalmas, az új környezet segít kikapcsolni, ellazulni. 

Ha most mégis belegondolunk egy kicsit, miért is van erre az egészre szükségünk, hamar eljuthatunk oda, hogy nagyrészt azért, mert van valami a hétköznapokban, amiből próbálunk kilépni. Valami, ami többé-kevésbé monoton, fárasztó, stresszes. Valami, ami ismerős és unalmas. Valami, amiből ki kell vetkőzni időről időre, mielőtt teljesen beleszürkülünk.

Ez a valami látszólag a környezetünk, valójában azonban inkább saját személyiségünk. Az „ez vagyok én“ börtöne, melyben raboskodunk és amelyet szigorúan őrzünk is egyben. Amelyet annyira ununk és amelyből időről időre szabadulni vágyunk.  

A nyaralás, az utazás és a megváltozott környezet mind segíthet minket abban, hogy egy időre elengedjük jól ismert önmagunkat, bejáratott gondolatainkat, visszatérő aggodalmainkat, rutinszerű szokásainkat. Sokan bátrabban levetkőznek, jobban kieresztik a hangjukat vagy felszabadultabban idétlenkednek, ha külföldön vannak, ha nem ismeri őket senki. Mások rácsodálkoznak a világ színességére és tágasságára, élményeket keresnek és dokumentálnak, relikviákat gyűjtenek a hétköznapok túléléséhez.

Tisztában vagyok azzal, hogy a nyaralás és az utazás milyen nagy becsben tartott érték a kultúránkban. Én is szeretem. Megyek, ha csak tudok. Ám most mégis az árnyoldalait emelem ki – persze eltúlozva, karikatúraszerűen:

1. A nyaralás sokszor tüneti kezelés

Olyan, mint a kenőcs a száraz bőrre, miközben a szárazság oka homályban marad. Időről időre ismételni kell. Jólesik, enyhíti a „bajt”, de nem oldja meg.

2. Sokszor túl rövid a hatása

A hazatérést követően meglepően gyorsan vissza tud rendeződni minden. A hatás elmúltával pedig ugyanúgy vagyunk, néha még rosszabbul is, mint előtte.

3. Néha teljesen hatástalan

Ha nem jól választjuk meg az időtartamot (túl rövid) vagy a helyszínt (túl zajos), előfordulhat, hogy egyáltalán nem tudunk kikapcsolni. 

4. Drogszerűen hat

Előfordulhat, hogy ugyanazon pozitív hatás eléréséhez egyre erősebb nyaralásdózisokra lesz szükség, vagy minden alkalommal változtatni kell az élmény-összetételen.

5. Költséges

Gyakran aránytalanul sokat kell dolgozni és gyűjtögetni, hogy aztán a megtakarításunkat nevetségesen rövid idő alatt szétszórjuk.

6. Fárasztó

A pakolás, az oda-vissza utazás és egyéb tortúrák sokat kivehetnek az emberből, ami oda vezethet, hogy a „pihenést” is ki kell pihenni utána.

7. Kockázatos

Az utazás önmagában is balesetveszélyes dolog. Ráadásul, gyakran épp ilyenkor – amikor végre lehetne pihenni – jönnek elő váratlan betegségek, kapcsolati konfliktusok. 

A fent említett rizikótényezők hatását le lehet csökkenteni. Ennek az egyik módja az, hogy minél mélyebben tudatosítsuk utazásunk lelki okát és célját. Hogy a nyaralásra egy picit önismereti kirándulásként is tekintsünk. Hogy az utazás során valóban időt szánjunk önmagunkra is, amellett, hogy külső élményekkel árasztjuk el magunkat.

A másik módja a rizikótényezők csökkentésének, ha – utazással vagy anélkül – valahogy ráébredünk: minden, amit az utazástól remélünk, végső soron belőlünk fakad.

A felszabadultság és az öröm forrása bennünk van, nem a tájban – az csak segít megtalálni, ha nem megy másként.

Bármelyik hétköznapi pillanat – ugyanúgy, ahogy bármely nyaralós pillanat is – egy lehetőség arra, hogy „kibújjunk a bőrünkből”, hogy túllépjünk saját megszokott személyiségünk határain, hogy bátor döntéseket hozzunk, hogy felismerjük az élet lenyűgöző nagyszerűségét. Ahogy a Senecának tulajdonított gondolat oly nyersen rámutat: „Lelket kell cserélni, nem éghajlatot.” 

Szerintem nem kell „lelket cserélni”, nem is hiszem, hogy lehet. A saját lelkünket megismerni kell, nem lecserélni. A személyiségünket, az egónkat lenne jó lecserélni néha, de az sem egyszerű. Évtizedekig építettük, szépítettük az emlékek, érzések, gondolatok és szokások e műemlékét. Meg kell adni neki a kellő tiszteletet. Csak nem szabad beleragadni! Időnként ki kell jönni belőle, mint ahogy a házunkból is naponta kijövünk, ha tudunk mozogni. És épp ez a nyaralás, az utazás legfőbb tudattalan célja.

És ugyanez az önismereti és a spirituális utak célja is:

– felismerni, hogyan akadályozzuk saját magunkat abban, hogy szabadon és derűsen éljük a hétköznapjainkat

– rájönni, hogyan csodálkozhatnánk rá friss szemmel arra a környezetre és azokra az emberekre, akik itt és most körülvesznek minket

– megtalálni a módját, hogy feloldjuk az azonosulást saját személyiségünkkel, és ledobjuk a másoknak való megfelelés kényszerzubbonyát

– felfedezni a belső világunk még be nem járt tájait, rácsodálkozni a lelki utazásban rejlő végtelen lehetőségekre.

Ilyen lelki utazásra hívlak háromnapos nyári programunkon. Nem feltétlenül nyaralás helyett ajánlom – de biztos, hogy tud annyit, mint egy üdítő nyári szabadság...

 

Dr. Buda László

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Tom Wang